Plantarium

Cickafark gyógynövényeink – Achillea millefolium/ collina

Közzétéve 2014-09-16 | Szerző: bognarjn

A fészkesek (Asteraceae) családjába tartozó rendkívül változatos morfológiai-citológiai, cönológiai és fitokémiai szempontból alaposan vizsgált növénynemzetség. A hazánkban általánosan előforduló Achillea fajoknál a könnyebben vizsgálható alaktani bélyegek nem stabilan kizárólagosak, gyakran előfordulnak átmeneti/valószínű hibrid/ alakok és emiatt a pontos meghatározás morfológiai alapon gyakran nehézségekbe ütközik.

Farmakobotanikai, farmakognóziai szempontból külön gondot jelent, hogy a Ny-Európában gyakori nedvesebb élőhelyeken élő nálunk elvétve előforduló közönséges cickafark /Achillea millefolium/ hajtásdrogja/Millefolii herba/ elismert az Európában hatályos hivatalos gyógyszerkönyvekben. Hazánkban azonban a szárazabb élőhelyeken lépten nyomon megtalálható, gyakori mezei cickafark/Achillea collina/ szolgáltat kiváló minőségű drogot. A korábbi hazai gyógyszerkönyvben ezért az A. collina drog „Achilleae herba” néven szerepelt. Az uniós harmonizáció miatt a legújabb VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben csak a „Millefolii herba” elnevezés érvényes. A Gyógyszerkönyv előírásainak megfelelő hazai cickafark drogok botanikailag zömmel mezei cickafark eredetűek.

A fajgazdag Achillea nemzetség tagjai évelő zömmel lágyszárú növények a fészkesvirágzatúak/Asteraceae/ családjából. Eurázsia mérsékelt és mediterrán éghajlatú. vidékein, É-Afrikában és É-Amerikában honos fajok. Leggyakoribb hazai képviselőjük a mezei cickafark/Achillea collina/ füves puszták, dombvidékek, legelők, szántóföldek jellegzetes növénye, de erodált talajokon, erdők és útszegélyek mentén is megtalálható. Széles ökológiai tűrésű a silány talajú száraz mezőktől a ruderális nitrofil társulásokig mindenütt megél, szinte kiirthatatlan. Leveléről, fehér virágjáról és szétdörzsölt levelének jellegzetes, erős illatáról könnyen felismerhető

Gyökértörzse tarackosan kúszik és több szárat hoz létre, gyakran nagy sarjtelepeket is képez. Szára bordázott 40-80 cm magas általában nem elágazó Szórt állású hosszúkás levelei szárnyaltan többszörösen szeldeltek, a levélszeletek is tagoltak a levelek színe kopasz a fonáka molyhos.

Zömmel július augusztusban virágzik, de találkozhatunk sokkal később virágzó egyedekkel is. Virágzata végálló összetett fészkes sátor. Az egyes fészekvirágzatok aprók henger alakúak, a fészekpikkelyek felülete pillás és sötét szegélyű. A fészekben kívül néhány fehéres nyelves virág középen kevés sárgás csöves virág található. A virágok a virágzati tengelyen levő hártyás, lemezes, hegyes csúcsú vacokpelyvák tövéből erednek. A termés apró kissé lapított ovális kaszat

Magyarországon a mezei cickafark/A. collina/ a közönséges cickafarknál /A. millefolium/ jóval gyakoribb, és hatóanyag tartalma is eltérő, gyógyászati szempontból kedvezőbb. A két faj morfológiai alapon nehezen elkülöníthető, élőhelyük azonban markánsan különbözik. A két faj között genetikailag az a különbség, hogy a közönséges cickafark diploid, a mezei cickafark tetraploid. Mindkét faj tartalmaz gyulladáscsökkentő hatású, baktericid, fungicid szeszkviterpén laktonokat, de a guajanolid típusú proazulének a közönséges cickafarknál hiányoznak.

A drogok fő hatóanyagai a változatos kémiai szerkezetű azulén típusú szeszkviterpén illóolajok, keserűanyagok: főképpen azulenogén (gvajanolid) szeszkviterpén laktonok, valamint különböző flavonoid vegyületek/luteolin,kaszticin/ és triterpének.

A cickafark egyik legrégebbi és manapság is széles körben ismert és használt gyógynövényünk. Külsőleg zúzódások kezelésére, fertőtlenítőként, vagy sebgyógyulás serkentésére használják, Belsőleg elsősorban megfázásos állapot, emésztőrendszeri problémák, nőgyógyászati panaszok kezelésében alkalmazzák

Kategória: Taxontárlat | Címke: Achillea, Achillea collina, Achillea millefoliun, Cickafark, cickafark drogok, Cickafarkfű, közönséges cickafark, mezei cickafark, Millefolii herba, sátorozó fészek virágzat, szárnyasan szeldelt levél | Hozzászólás most!

Sóskaborbolya – Berberis vulgaris

Közzétéve 2014-09-16 | Szerző: bognarjn

A sóskaborbolya a sóskafafélék/Berberidaceae/ családba tartozó 2-3 m-nél magasabbra nem növő, szétterülő ágú lombhullató cserje. Európa kontinentális éghajlatú vidékein a Kaukázusig megtalálható. Magyarországon középhegységeink egyik jellemző, meszes talajokat kedvelő növénye, a hegyvidékek főként napos, száraz déli lejtőin, cserjésekben, karsztbokorerdőkben gyakran más tövises fajokkal (kökény, galagonya) együtt találkozhatunk vele. Az Alföldön ritkábban fordul elő.

Gyökérzete szerteágazó a drogként használt szagtalan, keserű ízű gyökerek szívósak, belül tömörek világossárga színűek. Ágainak kérge szintén okkersárga, rügyei aprók, a barna rügypikkelyek végei szétállók. Hajtásrendszere hosszú-, és rövid szártagú hajtásokból áll. A hosszúhajtások levelei változatos megjelenésű egy, három néha többágú, levéltövisekké módosulnak.Az oldalrügyekből a levéltövisek tövében 3-6 lombleveles rövid szártagú és nyílt növekedésű un rövidhajtások fejlődnek, melyek egymáshoz közel eső szárcsomóin a levelek sűrűn egymáshoz közel látszólag kis csoportokban állnak. Levelei 4-7 cm hosszúak, visszás tojásdadok, csúcsuk tompa, válluk nyélre futó, szélük szálkásan fogazott. A zsenge levelek kellemesen savanykás ízűek. Ősszel, különösen a napfényes helyeken élő egyedeken lombhullás előtt élénkpirosra színeződnek

A növény április végén, májusban virágzik. Virágai szintén rövidhajtásokon fejlődnek lecsüngő laza fürt virágzatban. A virágok élénk sárgák, háromtagúak/ un trimer virágok/ és kis méretük dacára a szokásosnál több körből épülnek fel. A virágtakaró táj 6 nagyobb külső és 6 kisebb – módosult porzó eredetű – belső lepellevélre tagolt. A két belső porzókör 3+3 valódi porzóinak töve érintésre a bibe felé hajlik un tigmonasztiás turgor mozgással. Az érintési ingerre előre csapódó portokok felnyílnak és a pollen a bibére, vagy az ingerforrás rovar testére kerül. A vacok csúcsán hengeres, egy termőlevelű/monomer/ magház található a zöld színű bibe közvetlenül a termőn ül. A termés élénkpiros, kétmagvú ovális bogyó. A magas C-vitamin tartalmú, savanykás, ehető húsos termés egész télen át a bokron marad.A sóskaborbolya a búza súlyos gombafertőzésének, a feketerozsdának (Puccinia graminis) köztesgazdája, ezért több helyen – főként gabonatáblák környékén – tiltják telepítését. Emiatt azonban nem érdemes kiirtani a növényt, mint azt egykor Svédországban tették, mert a rozsdagomba köztesgazdája nélkül, uredospórával is képes fertőzni a következő évben. A gabonarozsdával fertőzött borbolya leveleinek fonákján áprilisban lombfakadáskor világosbarna, édes illatot árasztó ecidiospórákat termelő ecídiumok jelennek meg. A fertőzött levelek eltorzulnak és aprók maradnak.

A hagyományos természetgyógyászat a borbolya cserje gyökerét/ Berberidis radix/, gyökérkérgét /Berberidis radicis cortex/ és érett kocsány nélküli termését/ Berberidis fructus/ használja főleg máj-, epe- és lépbántalmak, emésztési zavarok, különböző gyulladásos és fertőzéses állapotok, gyomor- és bélfertőzések esetén. Európában és Kínában a homeopata gyógyászatban gyakran alkalmazzák. A termését is széles körben felhasználják általában csipkebogyóval kombinálva lekvárokban, szörpökben, gyakran a gyümölcsteák egyik fontos összetevője.

Jellemző fő hatóanyagai az izokinolin vázas alkaloidák, a fő komponens a széles spektrumban antibakteriális és fungicid hatású berberin. A termés emellett gyümölcssavakat és jelentős mennyiségű C-vitamint tartalmaz.

Kategória: Taxontárlat | Címke: Berberidis fructus, Berberidis radicis cortex, Berberidis radix, Berberis gyökérdrog, Berberis vulgaris, bogyótermés, Borbolya bogyótermés, hosszúhajtás, porzómozgás, rövidhajtás, sóskaborbolya, Sóskafa, tigmonasztia, turgormozgások | Hozzászólás most!

Orvosi angyalgyökér – Angelica archangelica

Közzétéve 2014-09-14 | Szerző: bognarjn

Az orvosi angyalgyökér Eurázsia hűvös-nedves klímájú északi részein, valamint magasabb hegyvidékein, alhavasi tájain 700-1700 m tengerszint feletti magasságban él. Kedveli a vizes, sziklás élőhelyeket patakok, vízpartok, vízmosások, árkok mentén, sziklás részeken gyakran tömegesen fordul elő. Természetes elterjedésének déli határa a Kárpátok hegyvonulata. Európa számos országában – hazánkban is – és É-Amerikában sokfelé termesztik. Helyenként kivadulhat.

Az ernyősvirágzatúak /Apiaceae/ családjába tartozik kétnyári, lágy szárú erőteljes növekedésű növény. Az első évben csupán szárnyalt dús tőlevélzete fejlődik, a második évben jelenik meg gyengén bordázott, gyakran sima, belül üreges, felső részén elágazó erőteljes szára, mely 80-180 cm magasságú.

Gyökere az első évben répaszerű alig elágazó 2-4 cm vastag raktározó karógyökér. A második évben a gyökér felső un gyökérnyak része erősen megvastagodik, hordószerűen megduzzad körkörös gyűrődések jelennek mag rajta. Ebből a hordószerű részből alul 1-2 cm vastag 10-20 cm hosszú mellékgyökerek erednek. A gyökérzet kívül paraszövettel határolt szürkésbarna, a kéregrészben illóolajtartó járatok találhatók belüla bélszövet sárgásfehér színű. Illata kellemes, jellemző, íze csípős fűszeres, kesernyés. A levelek alapja jellegzetesen felfújt erőteljes feltűnő hüvely, a levélnyél hengeres/a hazai A. sylvestris-nél csatornás!/. A levél páratlanul szárnyasan összetett, a levélkék szélei fűrészesek, a fűrészfogak porcosak nem szálkás hegyűek mint az A. sylvestris esetében. Szárlevelei közül az alsók 30-40 cm hosszúak, felfelé haladva a levelek mérete csökken.

A növény május – június hónapban virágzik, termése augusztusban érik. A családra jellemző szerkezetű virágai sárgás, vagy zöldes nagy gömb alakú összetett ernyővirágzaban állnak, melyben a gallér- és gallérkalevelek hiányoznak. Fakóbarna 5-8 mm hosszú, ikerkaszat termései lapítottak, széles-elliptikusak, a szélső szegélybordák hártyásak, a központi három borda erősen kiemelkedik/un szárnyas ikerkaszat/.

Számos országban/különösen É-Európában/ a növény minden részét (gyökér, levél, termés) hasznosítják gyógyászati és kulináris célokra. A gyökerét, és levelét az első év őszén és a második év tavaszán, a termését pedig az érés befejeztével gyűjtik. Itthon a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben csak az egész, vagy aprított gyökérzetből készített drog hivatalos Angelicae radix néven.

A drog egyidejű illóolaj és keserűanyag forrás. Monoterpén illóolajai és furanokumarin tartalma következtében aromás-kesernyés ízű. Emellett fenoloid aromás savakat/angelikasav, kávésav/ és különböző bio-flavonokat/arhangenolon/ tartalmaz. Gyomor-, és bélpanaszok kezelésére szolgáló különböző keverékekben gyakori összetevő, felső légúti megbetegedésekben köptetőként használják. Az Angelica gyökeret ezen kívül szeszes italok aroma anyagaként, a termést pedig fűszerként levesek, mártások, kompótok ízesítésére használják. Az északi országokban a fiatal friss leveleiből főzeléket, szószokat készítenek. Az illóolaját a kozmetikai ipar is hasznosítja. A gyökérdrog furanokumarin tartalma miatt fényérzékenyítő, ezért alkalmazása esetén a napozással, szoláriumok használatával körültekintően kell eljárni.

Kategória: Taxontárlat | Címke: Angelica archangelica, Angelicae radix, angyalgyökér drog, Orvosi angyalgyökér, szárnyas kerkaszat termés | Hozzászólás most!

Közönséges bojtorján – Arctium lappa

Közzétéve 2014-09-14 | Szerző: bognarjn

Eurázsia mérsékelt égövi területein őshonos, napjainkban az egész világon elterjedt faj a fészkesek/Asteraceae/ növénycsaládból. Útszéleken, folyópartokon, erdőszegélyeken, nitrogénben gazdag talajú bolygatott gyomtársulásokban nő, helyenként kiterjedt telepeket alkot. Fényigényes faj, az árnyékos helyeket nem kedveli.

A helytelenül bogáncs/Carduus/ néven is emlegetett közönséges bojtorján kétéves növény. Az első évben a kerek, kiterülő tőlevélrózsát alkotó áttelelő tőlevelei fejlődnek ki, a második évben jelenik meg a hosszú, akár másfél méteres magasságot elérő, elágazó szára a virágokkal.

Erős, vastag répaszerű függőleges raktározó karógyökere alig elágazva hatol mélyen a talajba. Kívül szürkésbarna rostos, belül húsos, fehér, rosszízű és szagtalan. Első éves korában a gyökér még tömör – ekkor kell drogként gyűjteni – míg a szárat és virágot fejlesztő másodéves egyedek gyökere szivacsos, üreges, pudvás fitoterápiás szempontból értéktelen.

A nagy méretű tőlevelek szív alakúak, hosszú nyelük – a kis bojtorján belül üreges levélnyeleitől eltérően – tömör. A szórtan álló szárlevelek kisebbek, a levélnyelük rövidebb, gyakran nyél nélküliek: ülők, fonákuk szürkén molyhos.

Erősen elágazó akár másfél méteres magasságot elérő, pelyhes, szúrós szárán fejlődnek a július-szeptember táján nyíló 2-4 cm hosszú, bíbor vagy lilás-rózsaszínű, kizárólag csöves virágokból álló fészkes virágai. A főtengelyen és az oldalágakon összetett, heterotaktikus sátorozó fészek virágzatokat találunk.

A fészekvirágzatok horgas végű, hátrahajló fészekpikkelyei a virágoknál hosszabbak, borzas, bozontos-gömb szerűvé formálják a virágzatot. A fészekpikkelyek egymással is összetapadva könnyen beleakadnak az állatok bundájába, vagy a hajba, ruhába így segítik a termések elterjesztését. Állítólag a bojtorján horgas fészekpikkelyeinek egymáshoz kapcsolódását tanulmányozva született meg a tépőzár elv ötlete George de Mestral francia feltaláló fejében.

A termés sárga szőrbóbitás/coronulás/ bordázott kaszattermés.

A tradicionális népi gyógyászatban évszázadok óta ismert és használt gyökérdrog a közönséges/A.lappa/, a kisebb fészkű kis/A.minus/ és a gyapjas, molyhos fészkű pókhálós/A.tomentosum/ bojtorján karógyökere: „Bardanae radix”. Felhasználása egy időre háttérbe szorult, azonban a hatóanyagai között talált lignán/pl arktiin/ vegyületek miatt napjainkban újra az érdeklődés homlokterébe kerül. A drog inulin poliszacharidot, fenoloid kávésav származékokat/klorogénsav/, különböző fenilpropán lignánokat/arktiin/, szeszkviterpéneket, kéntartalmú poliacetilén származékokat /arktinol/, illóolajat, tartalmaz.

A gyökér főzetét /teáját/ más gyógynövénnyel keverve vagy magában vesekőoldónak, vértisztítónak, izzasztónak, vizelethajtónak használják. Külsőleg /borogatásként/ alkalmazva bőrbajokat, ekcémát, sömört kezelnek vele. Hajápoló szernek is bevált: aki bojtorjános vízzel mosta a haját, annál elmúlt a korpásodás és nem zsírosodott a haj. A mai kozmetikai ipar a bojtorjángyökérből kivont olajjal revitalizálja a festéstől töredezett, károsodott hajat.

Kategória: Taxontárlat | Címke: Arctium lappa, Bardanae radix, bojtorjángyökér drog, fészkes sátor virágzat, koronás kaszattermés, Közönséges bojtorjám, sátorozó fészek virágzat | Hozzászólás most!

Réti legyezőfű – Filipendula ulmaria

Közzétéve 2014-09-13 | Szerző: bognarjn

A réti legyezőfű/syn Spiraea ulmaria/ Európa mérsékelt éghajlatú területein, valamint Ázsia nyugati részén honos, Észak-Amerikába is betelepítették.. Nedves rétek, magaskórós társulások, lápcserjések évelő növénye. Hazánkban nem gyakori, de helyenként – főleg a hegyvidékeken – tömegesen fordul elő, az Alföldön ritka. A rózsafélék (Rosaceae) családjába, ezen belül a Rosoideae alcsaládba tartozik.

Erőteljes növekedésű növényfaj, kívül barnás gyökértörzse vastag, fásodó, hajtáseredetű gyökérzete szétterjedő. Szára szögletes, üreges, hosszirányban erezett és vöröses színű 1,5-2 méter magas, felálló, egyszerű, esetleg a felső részében elágazó.

Az összetett levelek alapján széles, szív alakú fogas, vagy csipkés szélű fejlett pálhalevelek találhatók. A nagy félbeszárnyalt levelek páratlanul szárnyasan összetettek felfelé keskenyedő kétszeresen fűrészes szélű levélkékkel, a csúcsi, végálló levélke lemeze hármasan, mélyen tagolt. A tőlevelek nyelesek, a felsőbb, kisebb szárlevelek levélnyele gyakran rövidebb, esetleg hiányzik. A levéllemez színe sötétzöld, kopasz, a fonákon fehéres-molyhos. (A „subsp denudata” alfajnál a levélfonák is zöld!).

Sárgásfehértől a krémszínűig változó illatos virágai a nyári időszakban júniusban-augusztusban nyílnak. A 0,5-1 cm átmérőjű virágainak. sziromlevelei visszás tojásdad alakúak, számuk 5, ritkán 6. A nagyszámú porzót/összesen30-40/ tartalmazó három körös porzótájban a porzók kb. még egyszer olyan hosszúak, mint a sziromlevelek és messze kinyúlnak a pártából. A virágok hosszú, dús, összetett ecsetvirágzatban állnak. Az apokarp termőtájban a termőlevelek száma 5-10 között változik, a termés csavarodott, a csúcsi részén enyhén görbülő aszmagokból álló társas terméscsoport.

A növény a bronzkorban Nyugat Európában a druidák szent növénye volt, a középkorban virágait ízesítőként, illatosítóként használták, főleg az angolszász vidékeken. A hatályos magyar és Európai Úniós gyógyszerkönyvekben virágos hajtása Filipendulae/Spireae/ ulmariae herba néven hivatalos drog.

A herba szalicilát/szalicilaaldehid, metil szalicilát/ fő komponensű illóólajat tartalmaz, ez határozza meg jellegzetes illatát, aromáját. Emellett jelentős mennyiségű flavonoidis található, melyek közül a legismertebb a spiraeozid. A drogot szalicilát tartalma miatt a hagyományos gyógyászatban meghűléses és reumás megbetegedések kezelésére használják különböző teakeverékekben. A réti legyzőfűből vonták ki először /1830/ a szalicilsavat, melyből néhány évtizeddel később kifejlesztették az acetilszalicilsavat, amely a mai napig használt és világszerte ismert gyógyszer, az aszpirin hatóanyaga.

Kategória: Taxontárlat | Címke: aszmag terméscsport, Filipendula ulmaria, legyezőfű drog, Réti legyezőfű, Spireae herba, szalicilát tartalmú drog, társas aszmag termés | Hozzászólás most!

Réti fűzény – Lythrum salicaria

Közzétéve 2014-09-12 | Szerző: bognarjn

A füzényfélék /Lythraceae/) családba tartozó réti füzény nedves élőhelyeken elforduló növény, síkságokon és hegyvidékeken egyaránt elterjedt 50-150 cm magas, lágyszárú évelő faj. Nádasok, mocsár- és láprétek, patakpartok, magaskórós társulások, árterek, ligeterdők, gyomtársulások jellemző növénye, a Lythrum növénynemzetség leggyakoribb faja a Kárpát-medencében. Tudományos nevében a „salicaria” a „Salix” nemzetségre, a fűzfákra utal, levelei valóban néhány fűzfaj leveleihez hasonlók.

Az Alföldön gyakran találkozhatunk a hasonló élőhelyeken tenyésző, de a szikes talajokat is jól tűrő jellegzetes habitusu kecsesebb, karcsúbb és lazább virágzatú vesszős füzénnyel (L. virgatum). Mindkét fajnak számos kertészeti változata is ismert. Gyógynövényként a vesszős füzényt (L. virgatum L.) is gyűjtik.

Gyökértörzse fásodó, kedvező feltételek között terebélyes gyökérzete fejlődik és ilyenkor gyökérsarjakkal vegetatív módon is terjedhet Több országban emiatt invazív növényként tartják számon. Szára erős, felálló, 50-150 cm magas, gyakran szögletes. A növény – különösen az idősebb alsó részein – enyhén molyhos szőrözött. Levelei ülők, átellenes állásúak, szíves vállból lándzsásak vagy keskeny-lándzsásak, ép-szélűek.

Június-szeptemberben virágzik A virágok kissé kétoldalian részarányosak. Felálló virágai hosszú végálló álörvökből felépülő, megnyúlt füzérekben, nyílnak a murvalevelek hónaljában. A murvák tojásdadok, aprók, szőrösek. A vacokrészből fejlődő hengeres hipantiumra kívülről ránőtt 4–7 mm hosszú csészelevelek szőrösek, rajtuk markáns bordák és csészefogak találhatók. A hat sziromlevél sötét bíborszínű, ritkábban fehér. A kétkörös/diplostemon/ porzótájban különböző magasságban két csoportban tizenkettő porzót találunk.

A porzó és bibeszálak a virágokban eltérő hosszúságúak/ alacsony, közepes és hosszú lehetőség adott/ igy 3 különböző bibeszál hosszúságú és ehhez kapcsolt porzóhelyzetű virágot találunk a növényen. Az itt megjelenő un trimorf heterosztilia vagy heterotrisztilia három különböző virágtípus, amelynek a lényege, hogy a virágokban azon a szinten, ahol bibe van, sohasem található portok. Hatékony megporzás a bibe felületi szerkeze és a pollenszemek különböző mérete miatt, csak az azonos szinten álló/azonos hosszúságú bibe-, és porzószálú/ porzók és bibék között lehetséges. A sikeres beporzáshoz tehát azonos hosszúságú, kizárólagosan idegen, másik virágból származó portok pollenje szükséges. A genetikailag rögzített szabályozás az önbeporzás lehetőségét csökkenti minimálisra..A magház középállású a hipanthium hengeres, hosszúkás.. 3–6 mm hosszú, sokmagvú két kopáccsal nyíló tokterméseit a vacok körülzárja.

A hagyományos természetgyógyászatban a réti és a vesszős fűzény virágos hajtás-drogját/Lythri herba/ évszázadok óta alkalmazzák. A drog hatályos gyógyszerkönyvünkben is szereplő hivatalos tétel. A drog fitoterápiás hatása főképpen ellágsav típusú cserzőanyagainak tulajdonítható. Emellett a „Lythri herba” kisebb mennyiségben flavonoidokat /vitexin/ és triterpéneket/urzolsav/ is tartalmaz. A cseranyag komponensek a bélhám felületi fehérjéivel/ mukoproteidjeivel/ komplexeket képeznek, illetve a kicsapódnak és védőréteget alkotnak a bélnyálkahártya felszíneken amely csökkenti az irritációt, a szekréciót, és mérsékli a vízvesztést a béltraktusban. Ugyanakkor – különösen túladagoláskor – gátolhatják bizonyos gyógyszerek, vitaminok, ásványi anyagok felszívódását.

Kategória: Taxontárlat | Címke: heterosztilia, heterotrisztilia, Lythri herba, Lythrum salicaria, Lythrum virág, réti fűzény, trisztilia | Hozzászólás most!

Lestyán – Levisticum officinale

Közzétéve 2014-09-11 | Szerző: bognarjn

Az Apiaceae/ernyősvirágzatúak/ növénycsaládba tartozó impozáns megjelenésű évelő fűszer-, és gyógynövény. Őshazája Délnyugat-Ázsia: Irán, Afganisztán. A hellenizmus korában a görögöktől a rómaiak tanulták meg termesztését, és meghonosították Pannoniában is. A középkori Magyarország népszerű fűszere volt. Jelentősége napjainkban ismét növekszik, Európában és Észak-Amerikában közismert, hazánkban kisebb területen termesztik.

Függőleges, mélyre hatoló fejlett gyöktörzse főgyökérben folytatódik. Róla fejlett oldalgyökérzet fejlődik A rizóma felülete sárgásbarna, belső állománya fehér. A mérsékelten bordázott hajtástengely csupasz, belül üreges, alsó tőlevelei hosszú nyelűek, sötétzöldek, fényes felületűek, tagolt lemezűek, a felső szárlevelek ülők, lemezük tagoltsága egyszerűbb. A száron felfelé a levélméret fokozatosan csökken. A tőleveleknek fejlett hüvelyük van, kétszeresen páratlanul szárnyasán összetettek, 4-6 levélkepárral. A felső levelek csak egyszerűen szárnyasak a visszás tojásdad alakú fénylő levélkék csúcsa hegyes, a végálló levélke mélyen bemetszett.

Július-augusztusban virágzik. Virágzata kiterülő, sokvirágú 10-15 egyszerű ernyőből álló összetett ernyő, a virágzatok tövében lehajló hasadt gallér és gallérka levelekkel. A családra jellemző öttagú négykörös szerkezetű fejlett bibevánkost/discus/ viselő virágai aprók, zöldessárga színűek. Termése kissé összenyomott, lapított, hosszúkás, sárgásbarna ikerkaszat. A résztermések öt markáns bordát viselnek, az átellenes két szélső borda széles szárnyszerű/un szárnyas ikerkaszat termés/.

Termesztésben a legalább kétéves növények gyökerét (Levistici radix) és tőleveleit( Levistici folium) egyaránt gyűjtik, a nagyobb gyökérdarabokat darabokra vágva szárítják. A hatályos Magyar Gyógyszerkönyvben a gyökere hivatalos drog.

Hatóanyagok:: a gyökér 0,6-1% illóolajat (többek között a jellegzetes fűszerillatért – „Maggiszagért” – felelős butilftalidot, butilénftalidot) és kumarinokat/furanokumarinokat (umbelliferon, bergaptén, pszorálok) tartalmaz. Erős vizelethajtó, vesekő képződést gátló és emésztést serkentő. Főleg emésztést segítő tea és izesítő fűszerkeverékekben található( un Maggi-fű).

Kategória: Taxontárlat | Címke: lestyán, lestyán drogok, Levistici radix, Levisticum officinale, Maggi fű, szárnyas ikerkaszat termés | Hozzászólás most!

Fekete nadálytő – Symphytum officinale

Közzétéve 2014-09-11 | Szerző: bognarjn

Az érdeslevelűek családjába (Boraginaceae} tartozó nadálytő nemzetség 35 faja Eurázsiában honos. A lágyszárú, évelő fekete nadálytő mocsaras, lápos és nedves helyen gyakori az egész országban. Réti talajokon, ártereken, kaszálókon, öntözött kultúrákban nyirkos, kötött talajú kertekben mindenütt közönséges.

Néha 1 m magasra megnövő, szúrós szőrökkel borított évelő növény. Vastag, függőleges húsos, kívül frissen nyálkás fekete gyöktörzséből számos erős, hosszú hajtáseredetű gyökeret fejleszt. Szára felálló, főként a felső részén ágazik el magassága 30-100 cm, alapi részén körülbelül 1 cm átmérőjű, belseje üreges. Az egész növény a családra jellemzően merev, egyenes és ezek között apróbb görbült szőrképletektől érdes. Az összes serte apró szövetpárnákon, szemölcsökön ül/un emergentia/. Tőlevelei nagyok, 20-30 cm hosszúak lemezük nyélbe keskenyedik. Szárlevelei kisebbek, ülők, a levélváll szélesen, hosszan ráfut a szárra, gyakran egészen a következő levélig/ un szárnyas szár/. A levéllemez gyakran barázdált és hullámos szélű. A levelek és a hozzájuk tartozó oldalhajtások a tengelyen a fejlődés során fellépő eltolódások, elcsúszások miatt gyakran elválnak egymástól. Ilyenkor az oldalhajtás látszólag támasztólevél nélkül egy szárköz/ internódium/ közepéről ágazik le.

Sötét-bíbor, piszkos rózsaszín virágai május—júliusban nyílnak. Hazánkban előfordul két fehéres virágú alfaja is: a fehér szirmú lándzsás levelű subsp. officinale, vagy a sárgásfehér virágú szélesebb levelű különösen a Tiszántúlon gyakori subsp. bohemicum.

Az öttagú lecsüngő félig forrt forrt csészéjű és a csaknem teljesen összeforrt harang alakú öt cimpájú virágok hossza 1-1,5 cm. A pártacső belső oldalára nőtt porzók száma 5. A portokok a virág belsejében befelé fordulnak/ un intrors porzók/. A pártacső torkában háromszög alakú összehajló torokpikkelyek/fornices/ fejlődnek. A virágok a családra jellemző összetett kettősbogas forgóban állnak/ un boragoid virágzat/ .A virágok beporzását gyakran a hangyák végzik. A felső állású magház két termőlevelű négy rekeszre tagolt, a termés a csoportra jellemzően négyes makkocska. Sok esetben nem fejlődik ki mind a négy résztermés, ilyenkor a makkocska résztermések alakja szabálytalan.

A gyógyászatban a növény gyökere adja a drogot, de alkalmanként a levelét is hasznosítják. A gyökérdrog (Symphyti rhizoma et radix) allantoint, pirrolizidin alkaloidokat, 8-10 % cseranyagot, nyálkaanyagokat tartalmaz. A levéldrog (Symphyti folium) cseranyagot, alkaloidot tartalmaz, allantoin nem található benne. A pirrozilidin-mentes nemesített változatok leveleit salátaként elkészítve vagy sütve fogyasztják.

A gyökérdrogot hámosító hatása miatt főként rosszul gyógyuló sebek kezelésére használják külsőleg. A pirrolizidin alkaloidok – főleg toxikus metabolitjaik révén – májkárosítók, rákkeltő hatásúak ezért a nadálytő gyökérdrog több országban tiltólistán van. A legújabb hazai gyógyszerkönyvben/ Ph.Hg.VIII./ nem található.

Kategória: Taxontárlat | Címke: allantoin tartalmú drogok, boragoid virágzat, fekete nadálytő, fekete nadálytő drog, kettősbogas forgó virágzat, lefutó levéllemez, makkocska, makkocska résztermés, Orvosi nadálytő, Symphyti radix, Symphyti rhizoma et radix, Symphytum officinale, Szárnyas szár, torokpikkelyek a virágban | Hozzászólás most!

Barátcserje – Vitex agnus-castus

Közzétéve 2014-09-10 | Szerző: bognarjn

A barátcserje Európa melegebb éghajlatú déli Mediterrán tájain, a Földközi-tenger vidékétől egészen Kis -Ázsiáig őshonos. Napjainkban már minden szubtrópusi, vagy mérsékelt éghajlatú területen általánosan elterjedt mutatós, lombhullató díszcserje és gyógynövény. A verbénafélék/Verbenaceae/ családba tartozik. Régebbi rendszerekben számos morfológiai jelleg egyezése/pl két főporzós virág, álfüzéres virágzat, maradó csészében fejlődő négyes makkocska résztermések stb/ miatt gyakran az ajakos virágúakhoz sorolták. Közepesen szárazságtűrő, fényigényes faj. Bármilyen, mérsékelten száraz talajon, napfényes helyen jól fejlődik, a rendszeres öntözést azonban meghálálja. Keményebb teleken visszafagyhat, de tavasszal tőből újra kihajt. Szúnyogűző hatása, késői, elnyúlt hosszan tartó virágzása és szép lombja miatt kedvelt díszcserje.

Terebélyes, kevés elágazásból álló ágrendszerű, illatos növény, magassága elérheti a 4-6 m-t is. A fiatal hajtások tengelyei négy élűek, szürkén molyhosak, télre sem mindig fásodnak el. Keresztben átellenes állású levelei tenyeresen összetettek. A keskeny-lándzsás, ép szélű csúcsi részen kihegyezett levélkék száma 5-7. A levélkék felszínükön fénytelen sötétzöldek, aljukon szürkés zöldek, molyhosak és illatosak. Kedvelt díszváltozata a „ conv latifolia” kultúrfajta, melynek liláskék virágzatai az alapfajéhoz hasonlók, illatosak, de levelei zömökebbek, szélesebbek, haragoszöldek.

A cserje júliustól októberig virágzik Késői virágzása miatt különösen értékes dísznövény hiszen pont az őszi, virágszegény időszakban a leglátványosabb! Illatos virágai a hajtásvégeken összetett, gyakran szintekre szakadozott füzéres-fürt virágzatban/bugavirágzat/állnak. A virágtakarótáj öttagú, a forrtszirmú párta hosszúcsövű, gyengén zigomorf, a szirmok színe világos ibolya, vagy lila, de fehér és rózsaszín változatai is ismertek. A porzók száma négy, rendszerint a két felső porzószál hosszabb, un két főporzós virág.

A magház felső állású két termőlevélből forr össze, de álválaszfalak másodlagosan négy rekeszre tagolják. A termés a maradó csészében fejlődő résztermés/merikarpium/: négyes makkocska A késő nyári elvirágzást követően fejlődik ki a maradó forrt csészekör védelmében a növény borsszem nagyságú, vöröses-fekete a kaszticin flavonoid vegyületnek köszönhetően kesernyés, csípős ízű termése.

Vitex agnus castus termések a termésen látható csészemaradványokkal

A barátcserje az egyik legrégebbi gyógynövény, már az ókorban ismerték. ..Drogját az érett kb 5mm-es borshoz hasonló külsejű és enyhén csípős ízű, szabinén és cineol illóolajokban gazdag termései szolgáltatják /Agni casti fructus – Ph.Hg.VIII./, emellett a termést néhol ma is fűszerként használják.

Neve régóta összekapcsolódik az önmegtartóztató, szűziességgel. Az ókori Rómában ennek egyik jelképe volt, ez a termékenység istennőjének Hérának szentelt növény A középkorban a szerzetesek a növény termését fűszerként a bors helyett, vagy teaként a nemi vágy csökkentésére fogyasztották (anafrodizákum), hogy cölibátusi fogadalmukat könnyebben be tudják tartani. A középkorban. Konrad von Megenberg ezt írja a barátcserjéről a Természet könyve című művében: “Szemérmessé teszi az embert, mint a bárány…” A kolostorokban élő, nőtlenségi fogadalmat tévő szerzetesek a Földközi-tenger vidékén őshonos barátcserje kivonatát fogyasztották a szexuális vágy csökkentésére. Emellett termését évszázadokon át nőgyógyászati és húgyúti panaszok enyhítésére is használták

.A termésdrog számos különböző vegyületet tartalmaz, többek között flavonoidokat/kaszticin/, iridoid-glükozidokat/aukubin/ és különböző terpenoidokat/labdánok/. Úgy tűnik, hogy a teljes terméskivonat együttesen optimális gyógyhatású. Hormonokat nem tartalmaz, jótékony hatásának lényege azonban éppen az agyalapi mirigy elülső lebenyéhez kapcsolható prolaktin termelés csökkentése. Ezt a hatását a dopaminon keresztül fejti ki, ami gátolja a prolaktintermelést az agyalapi mirigyben. A prolaktin szint csökkentő hatást tiszta kaszticin és egyes diterpén/klerodán,labdán/ összetevők esetén is kimutatták A drog a hipofízis hormonrendszer dopaminerg áthangolásával oki terápiát tesz lehetővé. A közismert premenstruációs szindrómában/PMS/ gyakran túl magas a prolaktinszint, ami összefüggésben van a jellegzetes kellemetlen tünetekkel. A barátcserje drog a prolaktin szint tartós csökkentésével ezeket a panaszokat enyhíti, gyakran teljesen megszünteti.

Önként vállalkozó férfiakon is megfigyelték dopaminerg hatását. A drog dopaminhoz és más katecholaminokhoz hasonlóan, csökkenti a nyugtalansági állapotokat, a depressziót, félelemérzést. Ezen alapszik kedvező pszichés hatása mindkét nem esetében.

A gyógyászatban használt Vitex termékek általában a termés kaszticinre standardizált alkoholos kivonatát tartalmazzák. Az adagolást mindig a tájékoztató szerint végezzük!

Kategória: Taxontárlat | Címke: a barátcserje gyógyhatásai, Agni casti fructus drog, barátcserje, barátcserje termése, Verbéna félék, Verbenaceae, Vitex agnus castus | Hozzászólás most!

Alaktan/ szár / – álszár

Közzétéve 2014-08-28 | Szerző: bognarjn

Szárnak látszó növényi rész, de valójában körkörösen elrendeződött és szorosan egymáshoz tapadó levélalapok sokaságából kialakult tengely.

Egy egymást körbefogó és erősítő, merev, szárszerű megjelenésű fejlett levélhüvely-csoport.

A hüvelyszerűen egymásba ékelődő módosult levélalap részek így pl a banánféléknél, egy lágy (nem fás) álszárat alkotnak. Az álszár átmérője 30-40 cm is lehet. Az első levélnyelek a növény rizómájából erednek, a többi egyre beljebb és feljebb következik az álszáron, így a legidősebb levelek kívül, a legfiatalabbak belül helyezkednek el. A növény egy központi növekedési zónából hoz hosszú levélnyélű újabb és újabb leveleket, és az elfásodó levélalapból alakul ki az álszár, ami nem elágazó, vastagodik és folyamatosan felfelé nő.

Strelitzia nikolai – a banánfélék családjának 8-10méteres tagja

A valódi virágban, vagy virágzatban végződő tengely, általában tőkocsány a rizómából ered és az álszár belsejéből nő ki, de néhány gyömbér félénél, mint pl. a Zingiber nemzetségnél a virágzatok közvetlenül a gyöktörzsből, az álhajtástól függetlenül indulnak növekedésnek. A növény generatív részét ekkor valójában a tőkocsány tartja.

Az Alpinia fajoknál a virágzat az álszár közepéből nő ki

A valódi gyömbérek/Zingiber sp/ virágzata a rizóma tengelyen az álszártól függetlenül fejlődik

Főként trópusi egyszikűek bizonyos csoportjaira/pl banánfélék, gyömbérfélék, Canna félék/ jellemző. a hazai flórában az egyszikű gyöngyvirágnál találunk álszárat.

Kategória: Botanikai szemléltető | Címke: álszár, Banánfélék álszára, Convallaria majalis, gyömbérfélék álszára, gyöngyvirág, levélalap összenövés | Hozzászólás most!