Összeboruló sárkányfák alagútja

A  Le Jardin d’Essai du Hamma Algéria híres botanikus kertje. A főváros Keleti részén az Arcades-hegy  lábánál a Hamma Öböl/ Bay of Hamma/ körzetében sajátos védett mikroklímájú területen helyezkedik el a Földközi-tenger és a hegyvidék között. A városi botanikus kertekhez  viszonyítva  szokatlanul nagy területen  közel 58 hektáron sétálgathatunk a csodálatos  komplexumban, amelyet a városi metróval  közvetlenül is könnyen  elérhetünk a Jarden d’ Essay megállótól.

1831-ben az akkori  francia városvezetés kezdeményezte a  part menti mocsárvidék lecsapolását a főváros Hamma nevű városrészben/ a körzet mai neve Mohamed Belouizdad kerület/.  Avisard  tábornok a város ideiglenes kormányzója 1832-ben írta alá az itt létesítendő akkor még csak öt hektáros kert  alapító okiratát. Az intézmény megalakulása pillanatától egy többfunkciós  komplexum, amelynek fontosabb botanikai egységei manapság: a bemutató növénykert, a napjainkban mintegy 20 hektáros arborétum, egy növényszaporító részleg, és egy modern mezőgazdasági oktató és tudományos kutatóintézet.

 1837-re a kert területe már 18 hektár. Az állatkertet 1900-ban hozták létre. Joseph Ange kezdeményezésére, aki a párizsi múzeum igazgatója volt. 1914-ben a Hamma kert közkert lett. 1930-ban kezdték kialakítani a hegy oldalában épült Nemzeti Múzeumot és a  mezőgazdasági oktató és kutató intézetet. A Második Világháború jelentős károkat okozott a növényállományban és az épületekben. A kert  helyreállítása 1946-47-ben megtörtént és ettől kezdve a nemzeti örökségi helyszínként szerepel. A polgárháború idején a kertet 1993-ban bezárták. A nyilvánosság számára. hivatalosan újra 2009-ben nyitották meg. Jelenleg a kert évente több mint egymillió látogatót fogad.

A lenyűgöző  méretű  kertben az árnyas, hűvös  sétányokon pompás fikusz, pálma  és platánsorokon  sétálva, vagy a  díszes szökőkutak mentén megpihenve tapasztalhatjuk, hogy rengeteg család látogat ide.  Itt bőven van hely, ahol végre szabadon  szaladgálhatnak, játszhatnak, akár focizhatnak is a gyerekek,  és a nagyváros nyüzsgésétől, a rohanástól mentesen társalkodhatnak a felnőttek.

A kertből egyszerűen elérhetünk egy felvonóhoz, amely eljuttat a park felett emelkedő Mártírok Emlékműhöz  a Riadh el-Feth-hez. A város fölé magasodó közel 100méteres karcsú  vasbeton  építményt a nyolcvanas években a kanadaiak építettek az algériai forradalom  áldozatainak emlékére. A felvonó  és az emlékmű környéke pazar kilátást nyújt a kertre, a kikötőre,  az ötmilliós fehér metropoliszra és a Földközi-tengerre.

Ahogy belépünk a kertbe szinte  azonnal látható a kert főtengelye a tenger felé haladó tágas sétány, amely két részre osztja a területet.  A  nagyobb rész az un Francia Kert, amely nevéhez illően francia stílusjegyeket visel számos mediterrán növénnyel elegyítve.  Az Angol Kert   jobban megőrizte angolos jellegét  több árnyékos fasort rejt, a közöttük található dús  növényzet gyakran egy természetes vegetáció látványát kelti.

A kert legtöbbet fotózott, szinte minden látogató által felkeresett fasora egy sárkányfákkal szegélyezett árnyas  sétány.  A két oldalról  összeboruló  ágak természetes zöld alagútjában egy séta valóban feledhetetlen élmény!

A szubtrópusi éghajlatot kedvelő sárkányfák/ Dracaena nemzetség/ a babérlombú erdők alsó szintjének, az úgynevezett cserje formációnak leggyakoribb fái  különösen a Földközi-tenger szigetein: a Kanári-szigeteken, a Zöld-foki Köztársaság területén, Madeirán, az Azori-szigeteken. Lokális reliktum fajként ismertek pl  Dél-Marokkó nyugati partvidékén, vagy a Jemenhez tartozó Szokotra szigetén. A D. americana Mexikótól Costa Rica-ig honos,

A szubtrópusi dracénák (Dracaena) nemzetségébe örökzöld fák, cserjék tartoznak. Az APG II rendszerben a molekuláris genetikai vizsgálatok, illetve az összenőtt lepellevelek,  a  kétkörös 6 porzó és a kevés magvú bogyótermés alapján napjainkban a csodabogyófélék (Ruscaceae) családjába soroják őket. Mintegy negyven, főként óvilági trópusi cserje vagy fafaj tartozik ide, amelyek közül többet dísznövényként is tartanak. A sárkányfa a törzs sérülésekor kicsorgó vörös színű, ragadós polifenol vegyületeket  tartalmazó  nedvről kapta a nevét.

Az egyszikű fa törzse fiatal korában szürke, sima felületű, később kívül egyenetlen, lemezes  belül szivacsos-rostos. 12 méternél ritkán nő magasabbra, a korona jellegzetes ernyőformájú. Lassan növekszik, tízévente mintegy egy métert. Üstökben álló, fehér vagy vöröses szegélyű, kardszerű levelei 3–5 cm szélesre és 40–60 cm hosszúra nőnek, a végük gyakran igen hegyes. Illatos, krémfehér virágai kora nyáron nyílnak hatalmas elágazó fürtvirágzatban. A kétivarú virágokban 6 porzó- és 3 termőlevél található, a 6 lepellevél rövid, harang alakú csővé forrt össze. Az 1-3 magvú, gömb (illetve az ajgal alfajé szabálytalan) alakú, sárga bogyótermés nyár végére érik be. A 6–8 mm-es, világosbarna magok 25 °C-on két hónap alatt kicsíráznak.

A növények törzse első virágzásukig (15-30 éves korukig) magányos, az elágazások a hajtáscsúcson  a virágzat elszáradása, majd lehullása után alakulnak ki. A keletkező 5-10 új hajtás mind saját végálló üstököt, levélcsokrot növeszt, a fokozatosan  így kialakuló elágazások alakítják ki a sárkányvérfa sajátos, ernyőszerű lombkoronáját. A sárkányvérfára az egyszikűek között ritkaságként jellemző, hogy, a növény másodlagos megvastagodásra képes. Az itt fellépő speciális növekedési formát „dracaenoid” megvastagodásnak nevezik: a kéreg alatti merisztéma befelé, a törzs tengelye irányában termeli a szállítónyalábok és az alapszövet elemeit,  míg kifelé a kéreg elemeit gyarapítja.

Lassú növekedésük miatt a másodlagosan vastagodó, elágazó törzsű üstökösfák közepes vagy kis termetűek maradnak. Egyes példányaik akár ezer évig is elélhetnek. Koruk nehezen becsülhető, mivel a szivacsos-rostos szerkezetű törzs nem képez évgyűrűket; az életkor meghatározásában a virágzások gyakorisága (évesnél ritkább), illetve a korona elágazások száma szolgálhat támpontul.