A Vörös/Skarlát Pimpernel egy izgalmas kalandregény a Nagy Francia Forradalom idejében élt legendás kettős életet élő angol hősről, akit hallomásból talán még azok is ismernek, akik egyetlen könyvet sem olvastak róla, vagy a regénysorozat egyetlen filmjét sem látták.
A név egyszerre jelent egy kis, szerény, a kankalinok rokonságába tartozó piros mezei virágot és a legnagyobb angol romantikus arisztokrata regényhősök egyikét, aki a regényben a Sir Percy Blakeney névre hallgat és a mai kétarcú sztárügynökök egyik tipikus irodalmi őse. Története alig száz éves, nem nyúlik vissza a ködös régmúltba, megalkotója nem Sir Walter Scott, vagy egy klasszikus kortársa, sőt, még csak nem is egy „igazi tősgyökeres” angol. A titokzatos hőst egy magyar származású bárónő, Orczy Emma találta ki és tette világhírűvé.
Bárónő Orczy Emma
A kaméleon természetű titokzatos főhős – a népszerű Zorro elődje – az angol társasági életben hóbortosnak tartott aranyifjú arisztokrata, aki a francia forradalom idején bebörtönzött francia nemeseket és más elítélteket szabadít ki és bravúros trükkökkel juttat át a csatornán Angliába. Minden tetthelyén hátrahagyja a hamar védjegyévé váló jelet, a vörös pimpernel (mezei tikszem, Anagallis arvensis) nevű virágot. Természetesen üldözői a teljes francia titkosszolgálat és maga a jakobinus vezér Robespiere is állandóan a nyomában lihegnek, de mindig túljár az eszükön, soha nem tudják elkapni. Még felesége, az ünnepelt francia színésznő, Marguerite is csak jóval később jön rá, hogy az ő mindenki által kissé együgyű naívnak vélt piperkőc férje azonos a rettegett, avagy hősként tisztelt Vörös Pimpernellel.
A mű, először a színpadon debütált 1903-ban, ezután lett belőle regény, amely végleges formájában először 1905-ben jelent meg. Végül is a színpadi siker hozta meg a könyv számára az elismerést. A mű diadalútja ezután megállíthatatlan volt: nemcsak újabb kiadások, színpadi felújítások következtek, hanem több mint egy tucat folytatáskötet is született. Az első Pimpernel-regényt 1940-ig további számos utód követte, köztük természetesen egy erdélyi vonatkozású is/Pimpernel Erdélyben (1927)/.
Számos filmváltozata létezik, a legrégibb egy 1917-es némafilm, a legújabb pedig a 2010-es japán feldolgozás.
Leslie Howard az 1934-es filmváltozatban
Számunkra talán a legkedvesebb és filmtörténetileg is a legkiemelkedőbb az 1934-es Harold Young rendezte Hollywoodban készült változat, amelynek a producer Korda Sándor mellett számos egyéb magyar vonatkozása is van. A forgatókönyv két angol szerző valamint Orczy Emma és Bíró Lajos munkája, a film főszereplője pedig az a világsztár Leslie Howard, aki egykor Steiner László néven látta meg a napvilágot. A mindmáig legtökéletesebb Pimpernel alakítást nyújtó színész fenomén a méltán hálás főszerepet még egyszer eljátszotta 1941-ben. Két évvel tragikus halála előtt a „Modern Pimpernel” című filmben a történet modernizált változatának Pimpernel Smith professzoraként mentett tudósokat, művészeket az Európa lerohanására készülő náci Németországból.
Néhány változat DVD borítója
Az, hogy a kiszolgáltatottakat, üldözötteket néha agyafúrt trükkök árán is mentő pimpernel sztori mekkora találmány arról elegendő mértékben árulkodik a nagyszámú különböző filmfeldolgozás és adaptáció, vagy a világ nagy színpadjain így például a győri színház műsorán is nagy sikert elért musical. A Vörös Pimpernel napjainkban is repertoárdarab világszerte, különösen a musical változat megszületése után.. Az alapregényt a színházi sikerszéria nyomán 14 nyelvre fordították le.
.
A regény a második világháború után hosszú ideig tilalomlistán/lndexen/ volt hazánkban egészen a rendszerváltásig. A Vörös Pimpernel 1990-ben és 2006-ban is megjelent magyar fordításban, de szakértők szerint az 1930-as évekbeli kiadás a legjobb és ma is élvezhető.
Ami egyébként ezt a kis termetű, elágazó szárú, gyakran elfekvő gyomnövényt és csinos, élénk színű magányos virágát illeti, nehezen kapcsolható a fent leírt magasztos és jelentőségteljes dolgokhoz. Elgondolkodtató, hogy az írónő választása miért esett erre a közönséges- bár kétségtelenül tetszetős virágú – gyomnövényre, hiszen számos irodalmi példát találunk ismertebb növényekkel. A tulipán, rózsa, a liliom, vagy a hazai kultúrkörben a népmesék virága a rozmaring, bazsarózsa mind ott volt a kínálatban. Az írónő választása mégis a gyomtársulások gyakori kozmopolita növénykéjére esett. A kiválasztott növényfaj/Anagallis arvensis/ magyarul ugyanis egyszerűen a mezei tikszem névre hallgat.
Bár az is lehet, hogy a szerény kis növényt alaposan félreismerjük, mint a főhős Sir Percyt a gyanútlan olvasó?! Egy nem túl bonyolult angol vers így ír az eltűnés bajnokáról:
They seek him here, they seek him there,
those Frenchies seek him everywhere.
Is he in Heaven? Is he in Hell?
That dammed elusive Pimpernel!
A versrészlet Borbély Sándor magyar fordításában:
Keresik arra, keresik erre!
Hiába minden. Nincsen semerre.
Tán bizony a föld nyelte el?
Ármányos Vörös Pimpernel!
Egy másik fordítás pedig N. Kiss Zsuzsa tollából:
Bottal üthetjük a nyomát;
Hajkurásszák a franciák:
Pokolra szállt? vagy mennybe fel?
Fránya, illanó Pimpernel.
Mezei tikszem
Anagallis arvensis
Akár a kis tikszem növény is pályázhatna az eltűnés bajnoka címre. Hiszen csinos, tetszetős, élénk színű magányos virágai esős, borús időben bezáródnak és csak napsütésben nyílnak ki újra. A virág alkonyatkor, vagy akár komolyabb felhőátvonulások idején is fotonasztiás mozgással gyorsan becsukódik, „eltűnik” szemünk elől. Gyermekként megfigyelhette ezt a jelenséget az írónő az alföldi pusztákon , vagy Erdélyben az uradalom kertjében is. A kankalinfélékhez/Primulaceae/ tartozó kis termetű, elágazó négyszögletes szárú, gyakran elfekvő gyomnövény egyszerű tagolatlan, levelei keresztben átellenesek, ülők, tojásdad alakúak, épek, főleg fiatal korban jellegzetesen fényesek, fonákuk fehéresen pontozott.
Anagallis foemina – kék pimpernel
Hazánkban a nemzetség két faja honos: a piros virágú Anagallis arvensis –Mezei tikszem/Scarlet Pimpernel/, és a kék virágú Anagallis foemina-Kék virágú tikszem/Blue Pimpernel/. Az A. arvensis-nek ritkábban előfordul egy kék virágú változata is/ A. arvensis forma coerulea/. 
A virágszín mellett lényeges különbség a két faj között a szirmok peremén levő nagy florális mirigyek jelenléte a mezei tikszemnél, és a kék tikszem elöl határozottan fűrészes szélű sziromlevelei. Jól mérhető különbség van a csészelevelek és a virágkocsányok hosszúságában is. Termése visszahajló kocsányon ülő, -a gömbölyű termés derekán- fedéllel felnyíló tok. Magja sötétbarna színű, felülete hálós, erősen, bibircses. Hasi oldalán hosszúkás, fekete színű köldök található.
Anagallis toktermések és magok
Gyomtársulásokban gyakori fajok, gyakran együtt is előfordulnak. A kék virágúval ritkábban találkozhatunk és bizony első látásra nehézséggel jár a kék változat/a forma coerulea/ és az igazi kék pimpernel megkülönböztetése egymástól.
A pimpernel néven ismert növényhez számos legenda fűződik. Középkori varázsitalok nélkülözhetetlen összetevője volt, különböző gyógyhatásait is említik régi füveskönyvek. Főleg a magjaiban találunk erős hatású fitoszteroid vegyületeket. A magokból készült kivonat bizonyos homeopátiás készítményekben ma is megtalálható.
