Kauliflor virágok és termések

A kauliflor növényeknél a virágok és később a termések közvetlenül a fatörzsön, illetve a vastagabb ágakon jelennek meg.  A  törzsön virágzás esetében a virágkezdemények, virágrügyek a fatörzs,  vagy a nagyobb ágak un alvórügyeiből fejlődnek ki. A kauliflor virágok beporzásában a törzsön mászkáló rovarok -elsősorban a hangyák – játszanak fontos szerepet.

A sajátos   életforma típust főként trópusi növényeknél figyelhetjük meg,

Ágyúgolyó fa – Couroupita guianensis

Ágyúgolyófa kauliflor termései

Artocarpus altilis – kauliflor termései

Artocarpus heterophylla – nagytermetű kenyérfa/Jack tree/.

Kakaófa – kauliflor toktermések

Kategória: blog, Botanikai szemléltető | Címke: , , , | Hozzászólás most!

Kacsok – görbülő hajlamú módosulások

A Kacs /cirrhus/  kapaszkodásra, rögzítésre módosult növényi szerv. Általában a hajtás részeiből fejlődik, akár elágazásokat is viselő fonálszerű tengely, némely esetben idősebb korban elfásodik:

 A növényvilágban leggyakoribbak a levél és a hajtástengely eredetű  kacsok. Különös tulajdonságuk az erős tapintási érzékenység, amely kontaktus esetében egyenlőtlen sejtmegnyúláshoz és ennek következtében fellépő egyenlőtlen növekedéshez és görbüléshez, csavarodáshoz, tekeredéshez vezet.

 A szár- és ágkacs kapaszkodásra módosult vékony, csavarodó hajtástengely. A főszár/ főtengely/ csúcsrügyéből módosulhat a szárkacs, az oldalelágazásból/ oldalrügyből/ pedig az ágkacs. Szárkacsa pl. a szőlőnek, és a szulák keserűfűnek, ágkacsa pedig a tökféléknek, komlónak, golgotavirágnak van. A rögzítés általában a kacs csavarodásával történik Ritkán a kacsok végén tapadókorongok is fejlődhetnek/ pl. Parthenocissus-vadszőlő/.A szárkacs a szőlőnél a levéllel ellentétes oldalon jelenik meg, kialakulásakor a hajtástengely ezzel egyidőben egy oldalrügyből nő tovább, és növekedése áltengelyként /szimpodium/ folytatódik. A következő szárcsomónál – nódusznál – ismét kacs képződik az oldalra csúszó csúcsrügyből és a tovább növekedés az oldalrügyből szimpodiálisan történik. Azonban szőlő hajtástengely teljes növekedése szaggatott: a szimpodiális szakaszok közé kacs nélküli, csúcsrüggyel vezérelt növekedésű monopodiális ízközök is ékelődnek..A levélkacs kapaszkodó-, rögzítő szervvé módosult levél, vagy gyakrabban levélrész. Ritkán kapaszkodásra módosul a teljes levél/ levélnyél+ levéllemez/ levélkacs – cirrhus folii/.

Ebben az esetben egy szárcsomón a módosult egyszerű levéllemezből alakult kacs és a tövén levő két széles dárdás vállú fotoszintetizáló pálha található/ pl: Lathyrus aphaca – levéltelen lednek/.

 

  A levélkekacs/ cirrhus folioli/ gyakoribb képződmény.

 Különösen a Pillangósok/ Fabaceae/ családban találkozunk különböző formáival.. Általában az összetett levél csúcsi levélkéje alakul kaccsá/ Pisum, Phaseolus, Vicia fajok stb/. Gyakori, hogy a levélkekacs elágazik és így egy kacs több irányban is tud kapaszkodni, rögzíteni.

  A pálhakacsnál/ cirrhus stipuli/ – amely ritkán előforduló képződmény – a levélnyél alapi részén fejlődő két pálhalevél módosul kapaszkodó képletté/pl: néhány a trópusokon honos liánszerű Smilax fajnál/.

 

Páhlakacs – Smilax sp

 

 

 

 

 

 

 

Nálunk a mérsékelt égövben mindenütt gyakori iszalagoknál / Clematis fajok/ a tetemesen megnyúlt és csavarodó levélnyél és a levélgerinc rendelkezik kacsra jellemző tulajdonságokkal-levélgerinckacs. 

 .A kapaszkodásra módosult,  kígyózva csavarodó levélgerinc  mellett az összetett levelű iszalagoknál/ pl: Clematis vitalba/ a levélkék nyele is megtekeredhet.

 A  levélcsúcskacs ritka, lényegében egy kapaszkodásra módosult, csavarodó levélcsúcs / pl: kúszóliliomok – Gloriosa fajok/.

 

Kategória: blog, Botanikai szemléltető | Címke: , , , , | Hozzászólás most!

Kaudexes növények – a pocakosak kicsiny klubja

A kaudex egy vízraktározásra módosult,fás szárrész, amely nem fotoszintetizál és részben a talajban másrészt közvetlenül a talaj felszínén él. A kaudiciform, vagy “pocakos” növények társasága egy morfológiailag jól körülhatárolható  szélsőségesen száraz  élőhelyeken előforduló rendszertanilag heterogén csoport.

Adenium obesum – a sivatag rózsája

A Nolina fajok kedvelt kaudexes dísznövények

A bizarr látványt nyújtó növények hónapokig élnek teljes szárazságban és tikkasztó hőségben, A táplálékot és a vizet duzzadt szárukban raktározzák. Ez biztosítja számukra a túlélés lehetőségét. Gyakran a lombjukat is lehullatják ilyenkor.

Kaudexes fajokat mintegy 100  különböző növény nemzetségben találunk. Különös kinézetük miatt kedveltek. Általában igénytelenek a tartás körülményeire. Csak a növekedési periódusban igényelnek mérsékelt öntözést. A levélhullatás után, a nyugalmi szakaszban az öntözés nem ajánlott, a jól szellőzött, sovány talajokat kedvelik, a  fagyra azonban érzékenyek. A szokatlan habitusu idős példányok a gyűjtők büszkeségei.

Kategória: blog | Címke: , , , | Hozzászólás most!

Felfújt termések

Hólyagszerű, belül nagy, levegővel telt üreget tartalmazó termések. Lehetnek húsos és száraz terméstípusok,  fejlődésük során sokáig zárva maradnak, néhány száraz felfújt termés a teljes kiszáradáskor azonban felnyílhat.Legjobban ismert képviselőjük minden bizonnyal paprika felfújt bogyótermése.

A termés fejlődése során a növekedés folyamatos, és így a termésfalban ezért nem keletkeznek szakadásos üregek. A termésfal szöveti szerkezetét figyelve azonban látható , hogy  befelé haladva a sejtek mérete fokozatosan nő. A belső termésfal/endokarpium/ sejtjei az un “óriássejtek”  apró hólyagocskái már szabad szemmel is láthatók. Ezekben a sejtekben történik a csípős ízért  felelős kapszaicin alkaloid raktározása.Dudafürt 4. - Fejlõdõ felfújt hüvelytermések.

A dudafürt /Colutea arborescens/  felfújt hüvelytermése igen dekoratív. A termésfejlődés kezdetén a termések falában színanyagokat találunk, melyek a kiszáradás során lebomlanak. A teljesen kiszáradt termés fala pergamenhez hasonlít, áttetsző.  A termés akár egész télen az ágakon maradhat.A Nigella damascena   termését övező fellevelek  elágazó merev sallangjai miatt találóan kapta a borzaskata nevet. A részben összenőtt tüszőtermések közös alsó része lesz felfújt. A virágkötészetben is kedvelt légiesen kecses termés felfújt társas tüszőtermés.

 

Kategória: Botanikai szemléltető | Címke: , , | Hozzászólás most!

Everglades – a fűrészfű mocsárvidék

 

Az  Everglades Nemzeti Park Florida legnagyobb nemzeti parkja, híres mocsárvidék, amelyet egy tó a Lake Okeechobee  túlfolyása hozott létre, és tart fenn  ma is.    

 1947-ben alapították, területe több mint hatezer négyzetkilométer. 1979 -ben az UNESCO világörökségének részévé nyilvánították. A park egész területe gyakorlatilag egy összefüggő óriási mocsárvidék, amely számos csodálatos élőlénynek ad otthont.

Az Everglades a világon egyedülálló természeti jelenségnek köszönheti létezését. A Florida aljzatát felépítő mészkőrétegre, amely egy mészben gazdag, meleg vizű tengerben keletkezett a földtörténeti újkorban, 1-2 méternyi agyag és tőzeg rakódott. Ez az Okeechobee-tavat a tengerrel összekötő különös folyó hordaléka. A River of Grass-nek (Füvek folyója) nevezett folyó Földünk leglassúbb folyama, amely elvezeti a tó vízét a 200 km-re lévő Floridai-öbölbe. A folyó 15 cm átlagos vízmélységű, de mintegy 80 km széles. Mivel a tengerszint feletti magasság  mindössze 50 m, a folyó lassú áramlású, vize naponta mindössze 30 m-t tesz meg.  A park nagy területe egész évben víz alatt áll. Meghökkentő jelenség egy hatalmas füves préri, ami egyben egy  lassú folyó is.  A legjellemzőbb növénye egy télisás faj( Cladium jamaicense), a saw gras, amely, hatalmas, iszapos területeket borít be. Ez a növény itt található meg a legnagyobb populációban a világon.

 Helyenként a víz fölé épített utakon, pallókon közlekedhetünk ebben a vízi világban. Bérelhetünk csónakot, amellyel a mocsárvilág rejtettebb zugait is felkereshetjük. Kedvelt turista  látványosság a Bud Spencer filmekből ismert zajos airboat. Ez a légpárnás tutaj az egyetlen jármű, amivel a sekély mocsaras területeken közlekedni lehet. Az egyedülálló óriás mocsár növény és állatvilága hallatlanul gazdag:  egzotikus madarak( pelikánok, flamingók, ibiszek stb), teknősök, kígyók, a vízi emlős lamantinok és legnagyobb számban az aligátorok  a nemzeti park legismertebb lakói.

Szinte mindenütt találkozhatunk velük a sekély meleg vizű mocsaras részeken. A hely ideális aligátor nevelde. Az Everglades park területén több aligátorfarm is található, ahol közelebbről is megismerkedhetünk ezekkel a hüllőkkel. Az egyik legnagyobb az Everglades Aligator Farm, ahol többféle programot is kínálnak: aligátor show,  aligátor etetés, bébi  hüllők simogatása stb.

Már a vízből éppen csak kiemelkedő 1-2 m magas szigetecskék (hammock) is a növényzet és az állatvilág rendkívüli változatosságát mutatják. A még magasabb területeken  buja szubtrópusi  mocsárciprus erdőket találunk lombkoronájukban gazdag epifiton orchidea-, bromélia és páfrány borítással. A külső tengerparthoz közelebb eső területeken a mangrove vegetáció uralkodik. A területen 10 pálmafaj őshonos.

 Az Everglades világa semmi máshoz nem hasonlítható. Magassásos, vízben álló hatalmas területek, buja mocsárerdők, labirintus lagunák, áthatolhatatlan mangrove a zöld milliónyi árnyalatában! Mindez gazdag növény és állatvilággal. Veszélyes, szabad, izgalmas és különleges természeti kaland.

 A Florida-félsziget déli részén a hőmérsékleti maximum egész évben 30 °C körül mozog, nyáron és kora ősszel rengeteg a csapadék, az év másik felében kevesebb, de teljesen száraz időszak nincs. Így, bár a félsziget nem tartozik a trópusokhoz, időjárásilag a trópusi nedves klímazónába sorolják. Ezek a jelenségek ideális feltételeket teremtettek a Föld legnagyobb mocsárvilágának, az Everglades-nek létrejöttéhez.

.Bár az Everglades a világ egyik legismertebb nemzeti parkja, léte súlyosan veszélybe került. A saw gras ugyanis igényli az időnkénti tüzeket, hogy populációja megújulhasson. Miután biztonsági szempontok miatt ezek a tüzek korlátozott terjedelműek, megjelentek az idegen fajok, és veszélyeztetik a fűrészfüvű prérit.

De a legnagyobb károkat a Floridában folyó mezőgazdasági munkák okozzák. A parktól északra a mocsarat lecsapolták, gátakat, csatornákat építettek, s ez befolyásolta a park életét is. Az Okeechobee-tavat mezőgazdasági eredetű káros anyagokkal, nehézfémekkel szennyezték el, és ez súlyos következményekkel járt az Everglades érzékeny ökoszisztémájára.  Ma az Everglades negyede termőföld, de a művelés alá vont területek egy részét vissza akarják vásárolni a farmerektől, és vízzel újra elárasztva visszaadni a természetnek.

 

 

 

 

 

Kategória: A Természet Világa, blog | Címke: , | Hozzászólás most!

Epifita társbérlők

 Az epifiton( többesszámban:epifita) növények többnyire fákon élő, de azokon nem élősködő növények. Általában a fák ágrendszerének szövedékében, a fák ágvilláiban rekedt törmelékben, korhadékban vagy a kéreg repedéseiben  telepednek meg. A kapaszkodó-, és életfelületet biztosító fától sem vizet sem tápanyagot nem vonnak el. A fák lombkoronája az életterük, nem a talajban gyökereznek és rögzülnek.  Tápanyagaikat a támasztófelületet adó növényen kialakult “humuszágy” biztosítja. A páratelt  trópusi levegő víztartalmát pedig speciális léggyökereikkel veszik fel. Az epifiták más növényeket használnak támasztékul, de ezektől nem vonnak el tápanyagot. Zömmel mohák, zuzmók, és páfrányok  míg a virágos növények közül a broméliák és orchideák csoportjában találjuk a legtöbb epifiton fajt. Előfordul közöttük még néhány kontyvirág féle és kaktuszfaj is./pl  a karácsonyi kaktusz/. A hazánkban is  a fák lombkoronájában élő fagyöngy( Viscum)  és közeli rokona a fakín( Loranthus) nem epifiták – bár számos ismeretterjesztő helyen annak tekintik őket -, hanem félparaziták.  Különös gyökérrendszerükkel vizet és vízban oldott anyagokat vonnak el a partner fától.

Az esőerdő biomban önálló szintet alkotnak ezek a fán lakó szervezetek. Ebben a környezetben a fán élő, epifita növények tökéletesen fejlődnek akár a hatalmas fatörzsek oldalán is, nem csak az ágvillákban,  A  sajátos epifiton életforma a biológiai alkalmazkodás egyik hatékony módja. Az esőerdők fényszegény talajszintjén ezek a szervezetek csupán csak tengődnének a fényhiány miatt. A lombkora szintben  a csekély rendelkezésre álló tápanyag mennyiséghez pedig nagyon jól alkalmazkodnak. Itt virágoznak és magvaikat is a lombkorona szintjén terítik.Az epifiton szervetek csoportja több részre bontható annak alapján, hogy a fán  történő megtelepedés kizárólagos, vagy véletlen szerű, vagy az együttélés milyen mélységű. Újabb felfogás epifitonnak tekint minden talajon kívüli növény előfordulást. Utóbbi felfogás szerint pl egy zuzmótelep a sziklán szintén epifiton.

fán lakó életmód   élettani ismereteinek bővülése  egyre nyilvánvalóbban feltételezi , hogy  itt azért – a „tisztán egyoldalú mechanikai jellegű egymás mellett élésnél” – mélyebb kapcsolatról van szó. Nem alaptalan a fán élő növényeket „kicsit élősdinek” tekinteni hiszen kapaszkodásra módosult gyökereikkel körbefonják a fát, behatolnak a kéreg repedéseibe tovább tágítva a fertőzés útjául szolgáló réseket és így hozzájárulnak a héjkéreg  korai pusztulásához. A lombkoronában kialakuló humuszágy patogén gombák, férgek, rovarok számára  is ideális élőhely. Az erdészek  és a természetben nyitott szemmel járók  tapasztalhatják, hogy az epifiták tömegeivel együtt élő fa( pl zuzmós fenyő)   habitusa változik, lassabban fejlődik „csupasz” társainál. A kávéültetvényesek is tudják ezt, és rendszeresen eltávolítják a nem kívánatos társbérlőket a kávécserjékről.  

Ugyanakkor valószínű, hogy a kapcsolat a hordozó fa számára is hozhat valami biológiailag értékeset. Ki tudja milyen biológiailag fontos vegyületekhez jut egy óriásfa ebből a kapcsolatból különösen a dzsungelek bonyolult élelmi lánc rendszereiben. A jóban-rosszban gondolkodó emberi elme okfejtése itt csődöt mond. A természet másképpen működik, nem piacgazdaság!

Kategória: blog | Címke: , , , | Hozzászólás most!

Gondar – a királyi körzet romjai és fügefái

 

Gondar a Kis-Angereb folyó mentén terül el 2100m tengerszint feletti magasságban a Tana-tótól északra, délnyugatra a UNESCO Világörökség részét képező Simien-hegységtől. A több mint 200ezer lakosu város 1636-1855 között Etiópia fővárosa volt..

 A várost 1635 körül alapította Bazilidész/Fasilides/ király, akit a legenda szerint egy bölény vezetett a város helyére, ahol egy „öreg és tiszteletre méltó remete” tanácsolta neki, hogy ide építse kastélyát és Etiópia első állandó fővárosát. A király hét templomot is alapított, utódai pedig szintén erre a helyre építették palotáikat. 1668-ban I. János király a város lakosainak vallási elkülönítését rendelte el, így alakult ki a később Addisz alemnek nevezett muzulmán városrész. A 17. században a város népessége elérte a 60.000 főt, az ekkor épült épületek többsége a későbbi zavaros időszakok ellenére is fennmaradt. Gondar 1855-ig volt főváros, ekkor II. Teodor császár Magadalába tette át a székhelyét. A várost a belharcokban 1864-ben és 1866-ban is kifosztották és felégették, majd 1887 júniusában a szudániak foglalták el, akik 1888 januárjában szinte minden templomot felgyújtottak. 1936-ban az olaszok foglalták el, akik Addisz-Abeba 1941-es elvesztése után utolsó erődített állásukat építették itt ki, és még 1943 nyarán is gerillaharcot folytattak az etiópok és a britek ellen. Az etióp polgárháború idején az Etióp Demokratikus Unió csapatai harcoltak a városért a kormánycsapatokkal.

 Gondar Etiópia egyik legfontosabb turisztikai központja nem egységes város. Markánsan elkülönülő részekből áll.  A legősibb központ a  Királyi Körzet, ahonnan az etióp uralkodók több évszázadon át irányították az országot, 1979 óta a Világörökség részét képezi. Fontosabb épületei: Bazilidész kastélya, Józsua palotája, Dávid csarnoka, Díszterem, istállók, Mentewab császárnő kastélya, a kancellária, a könyvtár és három templom. A város közelében fekszik Bazilidész fürdője, a Mentewab által építtetett Ras Mikael Sehul palotája és a Debre Berhan Szelasszié templom is.

Az Óváros központi részén fekvő épületegyüttes markánsan elkülönül, amit csak tovább erősítenek a köré épített masszív kőfalak. A palotakertben többfelé  különösen a kerítés mellett hatalmas fügefák koronája terebélyesedik. Kapaszkodó girbe-gurba gyökérzetük benövi az ódon kerítés köveit, hatalmas palánkgyökereik lemezei szorosan tapadnak a falakhoz, természetes támasztékul szolgálva.

.

Kategória: A Természet Világa | Címke: , , , , | Hozzászólás most!

Bryce Canyon – a sziklatornyok és fenyők labirintusa

 A Bryce Canyon az USA egyik legszebb nemzeti parkja, Sokan szebbnek tartják a híres Grand Canyon-nál, A két természeti csoda egymástól nagyon eltérő karakterű, a szépség ebben az esetben pedig lehet szubjektív is.

A  híres Canyon a szó pontos értelmében nem is kanyon, hanem egy közel 3000m magas fennsík meredeken lejtő pereme, melyből a természet erői évmilliók alatt sok ezer karcsú kőoszlopot vájtak ki.

A kőoszlopok anyaga a rétegekbe tömörített vörös és fehér homokkő , amelyre gyakran a felszín közelében keményebb,  és jobban ellenálló mészkő és dolomit rakódott.A mintegy 10 emelet magas  több ezer  karcsú sziklaoszlop/hoodoo/ élénk, meleg színe különösen  hajnalban napkeltekor varázslatos. A formagazdagság is lenyűgöző, nincs két egyforma sziklatorony. Az oszlopok tetején több helyen látható sapka anyaga a már említett keményebb és ellenállóbb mészkő,

A fagy a fő formázó. A  rendkívüli szikla alakzatokat, a mély szurdokokat a víz a hó és a jég marja, alakítja szüntelenül.

A sziklatornyok vidékén uralkodó fa a  ponderosa fenyő( Pinus ponderosa, amely a Sziklás Hegység egyik domináns három tűs fenyőfaja. Több száz évet is megélhet, jól tűri az időjárás viszontagságait. Fiatalon alacsonyan elágazó szabályos karácsonyfa koronájú, idővel – ha a feltételek adottak – felritkul és nagy magasságot ér el tekintélyes törzsmérettel. A törzs és a vastagabb ágak kérgének színe és mintázata nagyon jellegzetes. Fája az átlagos fenyőfa anyagnál keményebb, sötétebb de jól megmunkálható, így kedvelt bútorfa. A ponderosa balzsamból nyert illóolaj kedvelt és drága kozmetikum.

A Bryce Canyon mostoha körülményei között a mozgékony, sovány omladékon tenyésző fák kisebb termetűek,  a szélhatásnak erősen kitett helyeken girbe-gurba növekedésűek. Lombjuk a kopár táj üde színfoltja.

 

Kategória: A Természet Világa, blog | Címke: , , | Hozzászólás most!

A Yosemite völgy gránit és fenyő óriásai

 

A Yosemite nagyszerű természeti szépségeiről híres Nemzeti Park Kaliforniában a Sierra Nevada hegységben..  Központi tengelye a 13 km hosszú és 1,5 km széles Yosemite-völgy geológiai és biológiai érdekességek sokaságát rejti. Területének nagy részén. évmilliókkal ezelőtt  még alacsony dombvidék terült el, majd a földmozgások következtében kiemelkedett a Sierra Nevada hatalmas gránittömbje, amelyet a jégkorszakban gleccserek formáltak tovább. A völgyet egy kb. 700 m vastag jégkorszaki gleccser alakította ki, széles U alakjával az egyik legtökéletesebb gleccservölgy a világon. A tágas, lapos völgyet meredek, néhol 900 m magas gránitfalak övezik.  A park legismertebb, leglátogatottabb része a Merced folyó völgye, amely eredetileg egy hatalmas gleccsertó volt, de a gleccser hordalékanyaga idővel fokozatosan feltöltötte.

A nemzeti parkban a gránit mállásának számos formáját láthatjuk. A víz a törések mentén beszivárgott a hasadékokba, és megfagyva tágította és repesztette azokat. Így jöttek létre az olyan egyedülálló, lekerekített formák, mint a Half Dome („fél kupola”), amelynek a völgy felé forduló oldala szinte függőleges, míg a másik fele egy hatalmas kupolához hasonlít. A park jelképe is egy hatalmas gránitszikla, a szinte tökéletesen függőleges, 1095 m magas El Capitan. A mellékvölgyek magasan a főág, a Yosemite-völgy felett végződnek, s a patakok vízeséseket létrehozva ékeznek a völgybe. Az El Capitan szomszédságában a Yosemite-vízesés 739 m-ről zúdul alá, s ezzel a huszadik legmagasabb vízesés a világon. A parkbéli második helyezett, a Snow Creek-vízesés “mindössze” 652 m.

A völgy mindkét oldalán csaknem merőleges falu sziklatornyok emelkednek ki gránitból. Az ismertebbek: El Capitan (1006 m.), Cathedral Rock, Three Brothers (1198 m.), Half Dome (1443 m.), Cap of Liberty (610 m.) stb. A völgy végében van a Mirror-lake, amelynek vizében a csaknem rázuhanó sziklák tükröződnek vissza. A völgyet 1851-ben. Boling kapitány fedezte fel. 1864-ben. a Kongresszus Kaliforniának adományozta oly feltétellel, hogy nem szabad eladnia, hanem nyilvános parkot kell létesítenie.

A nemzeti park növényvilágának legnagyobb értéke a hegyi mamutfenyő, amelyek életkorát a szerényen becslők is évszázadokban mérik. Érdekesség, hogy – a mamutfenyők szaporodását elősegítendő – az ottani erdészek időről időre mesterséges ,,erdőtüzeket” okoznak, azaz felgyújtják az avart, hogy a fenyőtobozok szétrepedjenek és kicsírázzanak. A meglehetős szintkülönbségek egyébként igen változatossá teszik a növényzetet.

A park három mamutfenyő-ligetében csoportosan állnak az óriások, de másutt is előfordulnak szétszórva szórványosan. A legnagyobb hírességeket külön névvel látták el. Az Old Grizzly néven ismert 2700 éves mamutfenyő óriás több társával a Mariposa Grove-nál található az óriási Sequoia fák (mamutfenyők)  varázslatos erdejében.  Ezek a fák elképesztőek  vastag csupasz törzsükkel szinte a fellegekbe érnek.  Hatvan méternél is magasabbra nőnek és a felső harmadban viselik lombkoronájukat. Némelyik törzse olyan vastag, hogy akár tucatnyi  emberből álló csoport is fényképeztetheti magát előtte anélkül, hogy teljesen kitakarná a fát. Az egyik fenyő törzsét pedig középen  kivájták. Az így keletkezett alagúton egy személyautó kényelmesen átfér úgy, hogy a megmaradt farész elbírja a hatalmas fát, és életben is tartja.

 Amerika parkjai közül ez a terület a legveszélyeztetettebb az ide látogató emberek sokasága miatt. Szép időben a parkba látogatók száma naponta meghaladja a 20. 000 főt. Nem véletlen, hogy az egyik legnépszerűbb park: évente több mint három és fél millió látogatót vonz a világ minden tájáról, bár a legtöbben csak a Yosemite völgy 18 négyzetkilométert felölelő részét tekinti meg.

 John Muirt a terület híres kutatója volt, egy ihletett írásában ez olvasható: : „Egyetlen emberkéz építette templom sem vetekedhet a Yosemite szépségével… Falainak minden sziklája mintha életre kelne… Mintha a természet maga gyűjtötte volna össze itt a legféltettebb kincseit.”

Kategória: A Természet Világa, blog | Címke: , , | Hozzászólás most!

Ördögtorony – a király és Ponderosa-fenyő udvarnépe

 A Devils Tower, magyarul az Ördögtorony a világ egyik szokatlan, bizarr természeti formája, mely különös megjelenése miatt kapta nevét az indián őslakosoktól és nem véletlen, hogy tudományos-fantasztikus filmek helyszínéül  is szolgált. Az amerikai csoda nemcsak arról híres, hogy elsőként avatták az ország nemzeti emlékművévé, de Steven Spielberg Harmadik típusú találkozások című filmjéből is ismerős.Az indiánok nyelvén  Mateo-Teepe nevű  misztikus  kőtoronyhoz több legenda is fűződik. Az egyik talán a legjobban ismert szerint a függőleges vonalak egy felbőszült , vérszomjas óriásmedve karmolásainak nyomai, aki hét, a hegyre menekülő kislányt üldözött. A kislányok felugrottak egy lapos sziklára, mely nőttön nőtt, mígnem olyan magas lett, hogy a medve már nem érte el őket. Közben feldühödve hegyes karmaival barázdákat vájt a szikla oldalába. Végül a medve a kimerültségtől elpusztult, a kislányok azonban a Fiastyúk csillagkép hét csillagjaként ma is élnek, egészen az idők végezetéig.

 Devils Tower, ma az Egyesült Államok első számú nemzeti emlékhelye, valójában egy hatalmas  vulkanikus eredetű tömb un lakkolit. Egy vörösessárgás sziklaoszlopköteg, mely közel 200  méter magasságba emelkedik ki  a környező vidékből. Az alapnál 300 méter az átmérője,  felfelé erősen karcsúsodik a csúcsnál 85 méterre szűkül össze. Teteje asztallap sima, fügekaktuszok és néhány virágos növény tenyészik rajta.A szikla színe a napszakokkal és az évszakokkal együtt változik.Az Ördögtorony gigantikus monolit Északkelet- Wyomingban. A környező dimbes dombos tájnak köszönhetően több mint 160 kilométerről már látható. A geológusok szerint a torony körülbelül 50 millió évvel ezelőtt kezdett kialakulni, amikor a Föld mélyéből a fölötte lévő Jura kori üledékes kőzetrétegek egy gyengébb részén megolvadt, forró anyag jutott fel a mélyből a fedőkőzetbe. A hatalmas tömegű anyag lassan kihűlt, szilárdulása során bőven volt idő a kristályosodáshoz.  Így jöttek létre a sokszögletű oszloptömbök. A megkövült vulkáni tömbről az évmilliók során az erózió és az itt rohanó Belle Fourche folyó sodrása következtében lekopott abenyomulást körülvevő puhább kőzet és lassan kialakult az Ördögtorony mai formája.

 Ma a torony csúcsa közel sem megközelíthetetlen. Kihívást jelentő sziklafala miatt elsősorban a kalandvágyó hegymászók valóságos paradicsoma. A lábánál elterülő vidék gazdag növény- és állatvilága a kirándulni vágyókat is csábítja.Egy hangulatos ponderosa fenyő( Pinus ponderosa) liget övezi. A fenyő a Sziklás Hegység egyik domináns három tűs fenyőfaja. Több száz évet is megélhet, jól tűri az időjárás viszontagságait. Fiatalon alacsonyan elágazó szabályos karácsonyfa koronájú, idővel – ha a feltételek adottak – felritkul és nagy magasságot ér el tekintélyes törzsmérettel. A törzs és a vastagabb ágak kérgének színe és mintázata nagyon jellegzetes. erősebb nagyítással  mintha egy kirakós(puzzle) játék  lenne.  Fája az átlagos fenyőfa fatest anyagnál keményebb, sötétebb de jól megmunkálható, így kedvelt bútorfa. A ponderosa balzsamból nyert illóolaj kedvelt és drága kozmetikum.

 A természet különleges világa mellett az indián hagyományokat is megismerhetik az itt létesült látogató központban az ideutazók.

 A még ma is elfogadott elmélet szerint a felszínre kerülő láva hűlés közben összehúzódik. Amikor a láva folyékonysága-szilárdsága az adott hőmérséklettartományban már nem tud lépést tartani az összehúzódásból eredő feszültséggel, a lávatest egy töréshálózat mentén oszlopokra válik szét. Az oszlopok ideális esetben hatszögűek, ám gyakran megfigyelhetők öt-, hét-, sőt négy- és nyolcoldalú oszlopok is.

 A legújabb kutatások az oszlopok méretét meghatározó tényezőket és az oszlopok oldalainak számát vizsgálták Franciaország, Izland és Magyarország( pl Szent György-hegy, Hegyestű)  ötven különböző helyén és több ezer oszlopon végeztek méréseket. Az eredményekből kiderült, hogy az oszlopoknak csak a fele hatszögű, harmada ötszögű, és hatoda más sokszög keresztmetszetű. Így nem érvényes  az a felfogás, hogy az oszlopok általában és átlagban hatszögűek. A különbségek a töréshálózat viszonylag gyors kialakulásával és a láva egyenetlenségeivel magyarázhatók.

 Az oszlopok szélességét tekintve is erősen változó a kép. A felkeresett helyeken 8 centiméter és akár két méter között sokféle élhosszúság megtalálható. A kutatások szerint egy oszlop karcsú vagy vaskos volta két okra vezethető vissza. Egyrészt függ a láva hűlési környezetétől: egy lávató, egy vulkáni kürtő és egy lávafolyás másképpen hűl és más lesz az oszlopok jellemző mérete. Másrészt függ a láva kémiai összetételétől: a folyékonyabb, dermedt állapotban sötétebb bázisos lávák (bazalt) karcsúbb, a sűrűbb, savanyúbb, világosabb lávák (andezit) pedig vaskosabb oszlopokat alkotnak.

 

Kategória: A Természet Világa | Címke: , , , , , , , | Hozzászólás most!