Egy adott szárcsomón -általában a hajtástengely felső részén –
az átellenesen elhelyezkedő ülő levelek párjainak levélvállai összenőnek és kehely szerűen körbefogják a szárat.
Az összenőtt levélvállak által kialakított kis medencében az esővíz összegyűlhet, Néha akár több száz milliliter víz is felhalmozódhat a gyakran emiatt „héjakút”-nak is nevezett mácsonya /Dipsacus laciniatus/ összenőtt levélvállai között.
Rügyeket védő, a hajtástengely alapi részéről eredő speciális allevelek.
A fedett rügyeknél találjuk ezeket a valódi lomblevelek alatt elhelyezkedő jellegzetes alakú pikkelyszerű leveleket.
Szerepük elsősorban a védelem a kiszáradástól, a patogén kórokozóktól, a hőmérsékletingadozásoktól. Rendszerint nem tartalmaznak kloroplasztiszokat tehát nem fotoszintetizálnak. Gyakran termelnek speciális kiválasztó mirigyeikben/ kolléterek / gombatoxikus é
s fungicid anyagokat.
A vadgesztenye/Aesculus/ rügyeit boritó rügypikkelyek epidermiszén sajátos kiválasztó sejtcsoportok fejlődnek, melyeket kolléternek – mirigygomolynak – neveznek. Rügyek fakadásakor ezek a kiválasztó rendszerek nagy mennyiségű mézgát termelnek a méhek nagy gyönyörűségére. Az pikkelyleveleken összegyűjtött biológiailag értékes anyagokból készül a méhkaptárban a méhszurok, vagy propolisz.
A melegebb éghajlaton élő fajok rügyeit nem védik rügypikkely allevelek. A csupasz rügyekkel bíró őshonos fajok hazánkban ritkák. ezek közül a legjobban ismertek a Viburnum nemzetség fajai.
A fészekvirágzatúak/ Asteraceae / tipikus kaszattermésén
a száraz zárt termés felső részén kialakuló csészelevél eredetű koronácska.
Többek között jellemző a máriatövis termésére, amelyik egyszersmind fontos termés drog. Hatóanyagait a májbetegségek gyógyításában a hagyományos gyógyászat és a természetes gyógymódok követői egyaránt használják.
A katángkóró ismert gyógy-, és gyomnövényünk termése úgyszintén az elszáradó fellevelek körébe zárt koronás kaszat.
Elsősorban a mocsári növényekre jellemző módosult légzőgyökér. Ezeknél a fajoknál a gyökerek általában oxigén hiányos -anaerob – közegben élnek és a gyökérsejtek anyagcseréjéhez szükséges oxigént a pneumatoforák biztosítják.
A vízszintesen futó oldalgyökerekből eredő és negatív geotrópos – azaz felfelé növekvő – gyökérágak a levegőbe függőlegesen emelkednek. Felszínüket paraszövet borítja, amelyben speciális lenticellákat, átszellőztető paraszemölcsöket, találunk. Ezeken keresztül biztosított a levegő bejutása a gyökérbe. A pneumatofora belső szöveteinek mintegy 80%-a szivacsos állományú, nagy intercellulárisokkal rendelkező átszellőztető szövet: aerenhima, melynek üregeiben a szükséges oxigén eljut a gyökérsejtekhez.
Szép, fejlett légzőgyökerei vannak a mocsárciprusnak/Taxodium distichum/, és a mangrove vegetáció néhány társulásalkotó fajánál/pl Avicenna fajok/ is nagyon jellemző.
Az un kolllaterális nyílt szállítónyalábokban a fa-, és a háncsrész között található osztódó szövet, amely osztódásakor befelé fa, kifelé pedig háncselemeket hoz létre.
A kambium sejtek működésük során általában több faelemet hoznak létre, Keveset tudunk azokról a faktorokról, amelyek szabályozzák a két fő elem képződésének a mértékét. A magas cukor és auxin szint kedvez a háncselemek képződésének.
A kambium sejt a prokambium elsődleges merisztémából képződik. Vékonyfalú, egyirányban megnyúlt, végén kihegyesedő /prozenhimatikus/ vakuolumokat tartalmazó sejt /fuziform iniciális/. A téli nyugalmi periódusban, amikor nem működik sok raktározott anyag halmozódik benne. Osztódások idején ezek az anyagok lebomlanak,
A fuziform iniciálisok a hossztengellyel párhuzamosan helyezkednek el és nem követik a növényi sejtosztódásra vonatkozó általános szabályt, amely szerint a sejt a legkisebb területű fallal osztódik. Ezek a sejtek hosszanti fallal a felülettel párhuzamosan periklinálisan osztódnak. A hosszanti fal középről kiindulva a sejtszélek felé növekszik.
Egyenlőtlen levelűség. Egyazon száron különböző méretű levelek megjelenése. A levelek többalakúságának, a heterofiliának egy sajátos esete. Klasszikus példáját a Selaginella fajoknál találjuk.
A zárvatermőknél leggyakrabban a burgonyafélék/ Solanaceae/ családban találunk anizofilliát.
A családban több fajnál az egyedfejlődés menete során a hajtásrendszerben elfordulásokat és elcsúszásokat figyelhetünk meg, melynek következtében a levelek egy része másik nóduszra kerül, vagy a virág és támasztólevele elkülönül egymástól. Emiatt egy szárcsomón két különböző méretű levél jelenik meg, vagy a virág és később a termés egy szártag /internódium/ közepén támasztólevél nélkül árválkodik.
Megjegyzendő, hogy anizofillia esetében nem csak a levéllemezek méretében, hanem a levélnyelek hosszúságában és vastagságában is van különbség. A nagyobb levél általában hosszabb és vastagabb levélnyéllel ízesül a szárcsomóhoz
Extrém módon vastagodott falú sejtek, általában csoportosan fordulnak elő a növény különböző szöveteiben. Leggyakrabban rizómákban és termések falaiban találjuk ezeket a többi szövetelemtől feltűnően eltérő sejteket, sejtcsoportokat. Kifejlett állapotban a vastag sejtfal miatt általában élő plazmát már nem tartalmazó elhalt sejtek.
A körte húsos termésfalában gyakran találunk un kősejteket melyek vastag sejtfalán keresztül a központi szűk élő sejttérbe csatornák húzódnak, biztosítva az anyagforgalmat a vastag sejtfalon át. Ezt a sejtfal vastagodási típust csatornás sejtfajvastagodásnak nevezzük. Ezek a sejtfalban húzódó csatornák lényegében óriás plazmodezmák és fénymikroszkóppal is megfigyelhetők.
Csúcsmerisztéma – A hajtástenyészőcsúcson és a gyökerek csúcsi régiójában található osztódó szövetek . Zömmel elsődleges osztódó szövetek, amelyekből az adott növényi test különböző szövetei alakulnak ki/ hisztogének/ . Ezek mellett a központi régióban iniciális multipotens ősmerisztéma sejtek csoportjai fordulnak még elő.
A sejtek szorosan illeszkednek egymáshoz, általában kocka alkúak -izodiametrikusak- és sejtközötti, intercelluláris tereket nem látunk a szövetben. A sejtekben a nagy központi vakuólumok még nem alakultak ki. A sejt belső terében jól festődő nagy gömb alakú sejtmagok és osztódó sejtekben a fajra jellemző kromoszómák jól tanulmányozhatók.
A virágon kívül – leggyakrabban a levélen – megjelenő mézfejtő kiválasztó szövet. Elsősorban a levélnyélen jelenik meg /pl cseresznye, ricinus /, de előfordulhat levéllemezen is/ Coccinia grandis/. Ozmotikusan aktív, kis molekulájú cukorszerű vegyületeket választ ki illóolajjal együtt. A hajtáson mászkáló rovarok – hangyák, tetvek – kedvelt csemegéje. Közvetve a rovarmegporzásban is szerepet játszik.
Bibebóbitás termések
A megtermékenyítés után a termőtáj viharos gyorsasággal átalakul . Az esetek egy részében a bibeszál és a bibe visszafejlődik, eltűnik. Azonban szépszámmal ismerünk eseteket, amikor a bibeszál a fejlődő termésen marad és a termések elterjesztését segítő képletté alakul.
A kökörcsineknél a termések csúcsán hosszú, szőrös függelék fejlődik, ami a terméscsoportot dekoratívvá és fotogénné teszi. A termés fejlődése során a bibeszál a termésen marad, megnyúlik és több cm hosszú levegővel telt szőrképletekkel dúsan, gazdagon díszített repítő készülékké fejlődik. Az aszmag részterméseket a szél a felületnövelő repítő készülék révén szállítja. Nedves térben a termésfüggelék hidratálódik nehezebb lesz és lepottyan. A görbült bibenyúlvány a hidratáció következtében kiegyenesedik és a termést egy passzív higroszkópos mozgással a talajba nyomja/elülteti/.
Az iszalagoknál/ Clematis fajok/ az apokarp termőtájban fejlődő valódi, zárt, száraz aszmagtermések érése során a bibeszálak megnyúlnak, szőrös repitőkészülékké módosulva a résztermések hegyes csúcsán maradnak. Ősszel terméséréskor ezeken az iszalag fajokon az érett terméscsoportok dekoratív fehér vattapamacshoz hasonlítanak.
A gólyaorr termés csőre összenőtt bibeszálakból áll A termés öt termőlevélből nő össze, amelynek hosszú, csúcsi része(un gólyaorr) öt bibeszál összenövéséből alakul ki. Ezeknél a még éretlen terméseknél a „gólyaorr” tetején a barnás bibe maradványai még felismerhetők. A termés amikor kiszárad alulról felfelé öt részre hasad. A szétváló olykor messzire elrepülő részterméseken marad a „gólyaorr” egy-egy lemeze vagyis egy módosult bibeszál . A talajra jutva ez a szalagszerű függelék higroszkópos mozgással csavarszerűen fúrja a talajba a résztermést.
A manapság nálunk nagyon ritka gyomnövény
a berzenke – Scandix pecten veneris esetében a sajátosan megnyúlt és megkeményedett bibeszálát hosszú nyúlványként viselő érdekes termés az ernyősvirágzatúak család jellemző ikerkaszatja. Az ernyő csupán néhány terméspárt tartalmaz. A világos és elszáradt öt gallérkalevél koszorúját maga a lapított bordázott termés éppen csak túlnövi. Az erősen megnyúlt, hosszú lapított csőr a termés csúcsán az elszáradt, vastagodott bibeszál módosulása. A szúrós képlet két sor szőrtől érdes, végén a kétágú bibe maradványa.
A példákat még tovább lehetne sorolni, de talán ennyi is elég annak szemléltetésére, hogy a termés fejlődése során bizonyos esetekben milyen változatos, elterjesztést szolgáló terméstartozékok, függelékek alakulhatnak ki a bibeszálakból..
