Plantarium

A léggyökerek általában a növény  hajtás részéből- többnyire a hajtástengelyből – fejlődő gyökerek. Ezt a gyökértípust gyakran találó néven hajtáseredetű gyökérzetnek nevezik.

A növények hajtáseredetű gyökerei egy nagy változatos csoportot képeznek, melyben egyaránt találunk módosult földbeni szerveken/ gumón, hagymán, rizómán/ keletkező és földben fejlődő, esetleg a földből kibúvó, gyökértípusokat és  a talaj feletti szárrészeken/„ a levegőben”/fejlődő  un léggyökereket .

A hajtáseredetű, a gravitációt követő pozitív geotropizmust mutató léggyökerek tehát a talaj feletti  szárakon keletkeznek és különböző funkciók ellátására módosulnak. A száraktól sugaras nyalábszerkezetük és endogén keletkezésük különbözteti meg őket, a valódi gyökerektől eltérően ritkán fejlesztenek gyökérszőröket.  Szerkezetük a funkciótól függően egyedi módosulásokat is mutat. Feladata szerint a léggyökér lehet:

1.-Valódi léggyökér: Elsődlegesen a levegő páratartalmából történő vízfelvételt szolgáló, zöld színű, fotoszintézisre is képes léggyökér. Főként a trópusi fák  koronaszintjében lakó (epifita) növények döntően passzív vízfelvételét és anyagfelvételét biztosítja. A levegőben lógó gyökérfonalakat kívülről speciális  többsejtsoros módosult rizodermisz /velamen radicum/ borítja, ennek segítségével képes a gyökér vizet megkötni a légköri párából és tápanyagokat abszorbeálni a lecsapódó  vízcseppekből.

 2.-Kapaszkodó léggyökér: Kúszónövények hajtását támasztékához rögzítő léggyökér / pl.:borostyán- Hedera helix /.

Egy trópusi lián tapadókorongja

Gyakran a liánszárokon fejlődnek és végeiken tapadást segítő lemezek, erős horgak, vagy tapadókorongok segítik a felületen történő biztos kapaszkodást. Természetes körülmények között általában a jobb fénykihasználás érdekében kúsznak ezek a fajok elsősorban durva felületeken egyre magasabbra. Kapaszkodó felület híján azonban szétterjedhetnek a talajon, befuthatnak mindenhová akár mélyebb hasadékokba is. Ekkor a kapaszkodó gyökerek egy része a nedvesség és a fényhiány következtében megnyúlik  és táplálék felszívó hajtáseredetű gyökérré alakul át. A hazai flórában legtöbben talán a borostyán kapaszkodó léggyökereit ismerik. Trópusokon a léggyökereikkel fákra kapaszkodó liánok a helyi flóra fontos részei.

 3.-Táplálékszállító léggyökér: a talajban végződő, de talajfelszínt felett eredő járulékos gyökér, mely tápanyagokat juttat a talajtól távol eső növényi részeknek. – pl.: Philodendron sp., Monstera sp.

Monstera léggyökerek

A Ficus benjamina – csüngő ágú fügfák  fiatal korukban az alsó, gyakran vízszintesen álló ágaikból nagyszámban képeznek hajtáseredetű járulékos tápanyagszállító léggyökereket, amelyek  amíg a levegőben lógnak egyszerű  parásodott  bőrszövetű csüngő vékony ágakhoz hasonlítanak. A talajt elérve azonnal gazdagon elágaznak.  A tápanyag szállító léggyökerek nem élnek hosszú ideig és feladatuk a hatalmasra növekedö lombozat pótlólagos tápanyag és vizellátása.. Idősebb fáknál, mikor az intenzív növekedés befejeződött a  csüngő gyökerek helyett az alsó ágakból néhány erősen fejlett  néha törzsvastagságú oszlopszerű támasztó léggyökér fejlődik. Ezek tartják a hatalmas, messzire kinyúló közel vízszintes oldalágakat.

 4.-Támasztó léggyökér:. a tengelyből, esetleg az alsó ágakból eredő hajtáseredetű léggyökér,amely a növény alátámasztását , rögzítését szolgálja. Alaptípusai  jól elkülöníthetők egymástól.

4.1.-Mangrove gyökérzet. A  mocsaras laza  talajú területeken, vagy az erős hullámverésnek kitett  tengerparti mangrove zónában élő fajok módosult gyökerei, melyek a törzsből ill. az oldalágakból erednek és elérve  a felszínt  rögzítik,  „kitámasztják”  a rendszerint vékony hajlékony törzsű növényeket. A törzs oldaláról fejlődő gyökerek lefelé nőve a talajba fúródnak, ahol gazdagon elágaznak, és valódi,  táplálék felvételre alkalmas gyökereket is fejlesztenek.

 4.2.-Támasztó gyökerek.  Zömmel a trópusi fügefáknál/ Ficus fajok/ az ágakból eredő lefelé csüngő néha függönyszerűen sűrű, el nem ágazó léggyökerek a talajt elérve egy idő múlva erősen megvastagodhatnak.  Néhány gyökér ezek közül  zömök oszlopos külsejű pillérekké fejlődik. Ezek a néha törzs vastagságú  módosult gyökerek támasztják alá a hatalmas, messzire kinyúló közel vízszintes oldalágakat. Olyan erősen tartanak, hogy még az eredeti törzset is kiemelhetik a talajból. / pl Ficus benjamina – csüngő ágú füge/

.4.3.- Pányvázó léggyökér / Koronagyökér: talajhoz közeli, de a felszín felett lévő szárcsomókból induló járulékos gyökerek, melyek a szár stabilitását fokozzák. Egyes növényeknél a szártövek tájékán a legalsó szárcsomókból( nóduszokból) körkörösen, , gyakran több emeletben általában egyszerre(szinkron) fejlődő hajtáseredetű járulékos gyökérzet. A gyökerek elágazások és gyökérszőrök nélkül szabályosan ferdén oldalra növekednek –mintha a növény terpeszben állna – és a talajba érve rögzítik, kipányvázzák a növényt védve s kidőléstől. Gyakran találóan „pányvázó” gyökérzetnek is nevezik ezt a gyökér típust. Gabona növényeinknél a kukoricánál jól látszanak és a mangrove vegetáció fajainál is gyakran feltűnőek/ Radix coronaria/. Több trópusi mangrove pálmánál a pányvázó gyökérzet különös megjelenést eredményez. Ezeket a pálmákat gyakran „sétáló pálmák”-nak/ walking palms/ nevezik a helybeliek.

4.4.-Palánkgyökerek  A trópusi fák természetes élőhelyein a gyökérzet sekélyen fejlődik, mélyre nyúló központi tartógyökér nem alakul ki. A valódi gyökerek a felszín közelében azonnal szerte ágaznak és szerepük így csupán a tápanyag és vízfelvételre korlátozódik. A hatalmas törzset és lombkoronát a gyökérnyakból eredő és a fatörzs alsó részére is felnyúló föld feletti széles, lemezes szétfutó kinövések un palánkgyökerek stabilizálják. A néha 10m magasra felnyúló  szárnyakhoz hasonló lemezek úgy támasztják  oldalról az óriásfákat, mint a támpillérek a középkori katedrálisok  égbetörő falait. A törzs részének látszó lemezes kinövések stabil, nagy állóképességet biztosítanak, akadályozzák a sekély gyökérzetű fák kidőlését.

 Az Ázsiai monszunerdők fa óriásainak  törzsét gyakran hatalmas lemezes palánkgyökerek támasztják és külön érdekesség, hogy léggyökereik nem a talajszinten erednek, hanem az alsó ágakról ereszkednek alá, körbefonnak mindent, ami útjukba esik, majd tovább nyúlva elérik a talajt és behatolnak a földbe.

Ta Prohm az angkori templomegyüttes kedvelt látványossága, mert a régészek abban az állapotban hagyták, ahogyan Henri Mouhot és francia expedíciós társai az 1860-as évek legelején, az őserdő mélyén rátaláltak.  A hatalmasra növő banyan – indiai fügefák és az Indokína e vidékére jellemző kapok-fák összefüggő, itt-ott áthatolhatatlan hálóba fonják a templom kapuit, szentélyeit és galériáit. A fák és a kövek annyira összenőttek, hogy ha a fák kiszáradnak, vagy kivágják őket, az általuk körülölelt falak is összedőlnek A dzsungel közepén, a fák fogságában álló Ta Prohmot az örökkévalóság aurája lengi körül.

A léggyökér nem tévesztendő össze a légzőgyökérrel! A légzőgyökér/pneumatofora/ olyan talajszint alatt eredő  gyökér módosulás, mely arra szolgál, hogy a mocsaras, lápos területen élő növény gyökerét ellássa levegővel. A légzőgyökerek átszellőztető alapszövetet tartalmaznak, mely eljuttatja az oxigént a gyökér többi szövetéhez.