Plantarium

A bogas virágzatokban minden egyes virágzati tengely egy csúcsvirágban, esetleg virágzatban, végződik és növekedése ezzel véget is ér/ un zárt növekedésű virágzat/. A bogas virágzati tengely tehát korlátolt növekedésű, melynek csúcsán virág, vagy később termés található. A virágzatban a következő virágtag kocsánya az előző virág alatt ered, részt vesz egy ideig a virágzati tengely gyarapításában/ un áltengely létrehozásában/, azonban mivel a korábbi csúcsi dominancia megszűnt, idővel túlnövi a korábban létrejött virágot. Amint e kocsány végén megjelenik az új virág ennek az egységnek a növekedése is leáll. A részvirágok kocsányai által szakaszosan felépülő cikk-cakkos, megtört un „soktérdű” áltengely(szimpodium) fő jellegzetessége az egyes bogakból felépülő virágzatoknak, ennek alapján a többi virágzattól könnyen elkülöníthetők.

 A növekedést záró csúcsvirág alatt megjelenő új elágazások,  és virágok száma lehet: egy (egyes bog virágzat-monochasium), kettő (kettős bog virágzat-dichasium), vagy több (többes bog virágzat-pleiochasium).  Az újabb virágzati tengelyek  mindig az előző virág alatt fejlődő, oldalrügyekből erednek.   Ha az oldalsó új virágzati tengely magánosan fejlődik vagyis a csúcsvirág alatt egyetlen ág keletkezik a virágzatot egyes bognak (monochasium) nevezzük. Ez a típus a lehető legegyszerűbb virágzat, hiszen mindössze két virágból áll. Ennek modulszerű összekapcsolódásából jönnek létre az egyes bog virágzatok.

Sarlóvirágzat –  sarlóbog (drepanium).

Olyan egyszerű zárt bogas (egyes bog – monochasium) virágzat, amelynél a gyakran oldalra és lefelé hajló áltengelyen az egymást követő virágok kocsányai mindig ugyanazon  a külső oldalon közel egy síkban, az áltengely medián síkjában, erednek és a kocsányok hossza fokozatosan rövidül. Így a kifejlődött virágok nagyjából egy magasságba kerülnek.

Kunkor virágzat( bostryx)  Az egymást követő virágok kocsányai ugyanazon az oldalon, de nem egy síkban, hanem spirálvonalban erednek. Az áltengely gyakran többé-kevésbbé lehajlik, rajta a virágok a domború, külső oldalon vannak és egy irányban állnak. A kocsányok hossza nagyjából azonos, ezért az egyes virágok általában különböző magasságban helyezkednek el.

Legyező virágzat -(rhipidium) 

Iris legyező virágzat. A számok a virágnyílás sorrendjét jelzik

  A forgóhoz hasonlóan az oldalágak felváltva az áltengelynek mind a két  átellenes oldalából jobbra-balra váltakozva erednek. Az oldalágak az áltengellyel egy síkba esnek. A virágkocsányok a forgótól eltérően fokozatosan rövidülnek és a virágok egy síkba rendeződnek. Az így a kifejlődött virágok a kocsányok fokozatos rövidülése következtében közel azonos magasságban vannak.

A legfiatalabb virágok a virágzat közepére sodródnak, ezért a virágnyílás iránya ebben a bogas a virágzatban érdekes módon centripetális. Az áltengely ennél a típusnál az új részek viszonylag nagy távolsága miatt – különösen a virágzat alapi részén, ahol az idősebb virágok vannak – nem annyira szemléletes. A támasztólevelek jelzik a tengely helyzetét.

Forgó virágzat(cicinnus/cincinnus) Az oldalágak váltakozva az áltengely jobb és bal oldalán erednek,  tehát két sorban állnak, de előfordul, hogy a kétsoros virágok teljesen egységesen egy irányba(felfelé, vagy egy oldalra) mutatnak, míg a murvalevelek az ellenkező oldalon sorakoznak.

A virágzat első ránézésre egy fürtös virágzatra is hasonlít( álfürt, álfűzér), de a zegzugos és csúcsi részén görbülő., kunkorodó áltengely világosan mutatja a virágzat bogas jellegét.  A virágkocsányok hossza több-kevésbé azonos és a virágok nem egy síkba rendeződnek, hanem a főtengellyel szöget bezárva jelennek meg az egyes bogakból összetett virágzatban.
Az érdeslevelüeknél( Boraginaceae) gyakori kettős bogba rendezett forgóvirágzatban (az un boragoid virágzat) két forgó alkot egy kettős bogat. A villásan szétágazó két forgó virágzat eredési helyén egy főtengelyt záró virágot találunk. A forgó virágzatok tengelye csak a felső oldalán, két sorban és váltakozó helyzetben fejleszti a virágokat. A virágzat tengelyeinek felső oldala kezdetben jobban nő, ezért a virágzat a csúcs felé, a fiatalabb végén bekunkorodik.Van abban valami csodálatra méltó abban, hogy a mindössze két virágból álló legegyszerűbb egyes bog virágzat modulszerűen ismétlődő kapcsolódásokkal milyen változatos formákat képes alkotni. Ezekben a virágzatokban mindig megtaláljuk az áltengelyt(szimpodium), mint központi elemet.

Ez lehet  „soktérdűen” egyenes, vagy görbülő, esetleg a végén kunkorodó. Az oldalágak áltengelyhez viszonyított helyzete( azonos, vagy ellentétes oldali pozíció, egy síkban, vagy több síkban rendeződés), a virágkocsányok hosszúsága( azonos,vagy fokozatosan rövidülő), a virágnyílás iránya  mind az egyes bog egységek  genetikailag rögzített sajátos kapcsolódási rendjének  következménye!