A kereklevelű kapotnyak /Asarum europaeum/ a farkasalmafélék /Aristolochiaceae/ családjába tartozó örökzöld évelő növény. Vékony, a talajban vízszintesen kúszó, helyenként elágazó gyökértörzse/plagiotropos rizómája/ a szárcsomókon pikkelyszerű barna alleveleket visel. A föld fölé általában csak párosan álló, hosszú nyelű, vese alakú, többnyire a színen fényes a fonákon pedig borzas levelei emelkednek.
Szétdörzsölve levele és rizómája sajátságos borsra emlékeztető fűszeres illatú. A levelek általában télen is zöldek maradnak/ áttelelők/ és jóval feltűnőbbek mint magányos bordó színű, szerényen a talajszintben rejtőző virágai, melyek rendszerint csak akkor láthatók ha a levelek tövéből eltávolítjuk az avart. 
A rövid kocsányú lekonyuló virág a két levél között fejlődik március áprilisban nyílik. A 3 illatos később a termésen maradó lepellevél kihegyezett csúcsú, felálló karimái jól látszanak.
A kis virág 12 porzója két körben áll/ diplostemon porzók/, a külsők rövidebbek. Termője hat termőlevélből fejlődik, alsó állású, teteje lapos, vaskos, a bibe hatsugarú. Toktermése kívül szőrös, válaszfalakkal 6 üregre osztott, és szabálytalanul reped fel. Magvai hosszúkásak. rajtuk egy csónakszerű mélyedés és egy ragadós- szivacsos függelék/elaioszóma-hangyakalács/ van.
A virágok megporzását sajátos és ritka módon a meztelen csigák végzik. Az elaioszómás magokat a hangyák terjesztik.
Az elaioszoma a külső maghéj ragadós kinövése. Magas olaj és fehérjetartalma a hangyák számára értékes tápanyagforrás. A hangyák az elaioszomás magvakat a fészkükhöz szállítják és az elaioszóma elfogyasztása után a csupasz magokat „szemétdombjukra” cipelik Ez lehetővé teszi, hogy a hangyák mozgáskörzetén belül (pár négyzetméter) új élőhelyfoltokra kerüljenek kapotnyak növények..
A kapotnyak üde erdőkben, bükkösökben, gyertyános-tölgyesekben az aljnövényzetben él/előfordulhat, hogy itt meghatározó fajként jelenik meg/, hazánkban gyakori faj. Ritkán találkozhatunk egy nem áttelelő, szőrtelen, matt felszínű leveleket viselő alfajával/subsp caucasicum/, melynek a levele szív alakú .
A növény minden része néhány százalékban fenilpropán illóolajokat tartalmaz melyek túlnyomó részben azaron származékok .Ezenkívül csereanyagok, gyanták, nyálkaanyagok fordulnak még elő a gyökér és hajtásdrogjában..
Korábbi magyar gyógyszerkönyvekben gyógynövényként is szerepelt. A teljes növény képezte a drogot, beleértve a gyökértörzset is( Asari herba cum radice), a népgyógyászat általában köptetőként, hánytatóként, vizelethajtóként alkalmazta. Az erős hatású drog főként azaron tartalma miatt a most hivatalos gyógyszerkönyvben nem szerepel. Az újabb kutatások arra utalnak, hogy az azaron és származékai rákkeltő hatásúak! Ezért házi felhasználása veszélyes, nem ajánlott
A forgalmazott gyógyszergyári Asarum alapú készítmények alapanyaga szigorúan szelektált asaron mentes növényekből áll. A gyógyszeripar köptetőket és aszmás görcsöket enyhítő cseppeket állít elő a drogból.
Szára pirosló, felálló, egyenes – akár egy méter magasra is megnőhet. A szár a felső részén elágazó. Levelei tenyeresen összetettek, a levélkék fordított tojásdad alakúak, szélük fűrészes, számuk 5 vagy 7. A hajtás és a levelek gyakran feltűnően szőrösek, a fedőszőrök között mirigyszőrök is előfordulnak.
Virágai öt tagúak, az élénksárga szirmok szív alakúak, középen kicsípettek. Májustól akár szeptember végéig is virít réteken, erdőszéleken, száraz erdőkben és egyre gyakrabban jelenik meg zavart területeken, gyomtársulásokban is. 
A csészelevelekhez kívülről álcsészekör/epicalyx/ társul, lényegében ezek csészéhez tolódott fellevelek. Fejlődéstanilag nem tartoznak a virághoz a pimpó/ Potentilla/ nemzetségre általánosan jellemzőek. A virágban több körben helyezkednek el a porzók, a termőtáj apokarp, társas aszmag a résztermések éretten barna színűek hálózatos ráncos felszínűek.
