Plantarium

A farkasalma fajok többségének hazája Dél-Amerika, de a hideg égöv kivételével az egész Földön elterjedtek. A Magyarországon honos egyetlen fajuk: a közönséges farkasalma (A. clematitis). A növény szegély- és kultúrnövényzetben mindenütt gyakori termofil faj. Májustól szeptemberig virágzik. Megdörzsölve kellemetlen szagú, minden része kesernyés ízű.

A földben sárgás barna áttelelő tarackos gyökértörzse él, amelyből kifejlődnek felálló, 50-100cm magas kopasz szárai. Hosszú nyelű tagolatlan levelei szórtan helyezkednek el, tojásdad-háromszög alakúak, csúcsuk lekerekített tompa, szélük ép, hamvas felületűek, szíves levélvállal.

A levelek hónaljában csoportosan fejlődő sárga forrt lepellevelű zigomorf virágok szokatlan megjelenésűek/ un pipavirágok/.  A  virágtakaró lepel,- melyek csöves része hosszan, ívesen hajló – csúcsi része alul ellaposodik, nyelv alakúan kiterül, ideális leszállóhely a megporzó rovaroknak, a felső rész pedig védőernyőként borul fölé.  A lepelcső alja feltűnően kiöblösödik. Ebben a tágasabb térben található 6 porzó a rövid bibeszálhoz nőtt és együttesen un ivaroszlopot/gynostemium/ alkotnak úgy hogy. csak a bibekaréjok állnak az oszlop tetején szabadon. A megporzás előtt a bibekaréjok szétterülnek biztosítva egy nagy, szabad felületet a megporzásra. Eredményes megtermékenyítés után  a karéjok szinte azonnal felemelkednek, összezárnak. A virág termője előbb érik meg, mint a porzója/ un nőelőző proterogyn virág/. A hat termőlevélből összenőtt alsóállású  termőből  dió nagyságú kopáccsal nyíló toktermés alakul ki. A szakemberek egy része inkább áltermésnek tekinti, mert az alsóállású magházban fejlődve valószínű, hogy a vacok szövetei is részt vesznek a termés kialakításában. A lecsüngő termésben a háromszög alakú lapított gesztenyebarna magvak szorosan egymáshoz illeszkednek.

A rendhagyó virágszerkezet egy elegáns, a beporzás szempontjából hatékony  rovarcsapda. A beporzó rovar számára  a virág színe, sajátos rajzolata a hívogató,  kiemelt optikai inger. A leggyakoribb beporzók a virág peremére érkező kisebb legyek a lepeltorokban hatolnak egyre mélyebbre. A lepelcső merev lefele hajló szőrei mutatják az  utat. A  szigorúan meredező szőrök között egy szűk ösvényen a rovarok csak előre haladhatnak, a dús  szőrzet sorfala nem engedi visszafordulni őket, így végül a virág mélyén találják magukat, átmenetileg a tartálycsapda foglyai lesznek. Ha megtörténik az itt mocorgó állatkákkal a megporzás a kijutást akadályozó szőrök hamarosan elpusztulnak. A később érő portokok általában ekkor nyílnak fel és pollenszemeik most kerülnek a  tartályban foglyul esett rovarokra, amelyek a szőrök pusztulása után a friss virágporral behintve, nektártól mámorosan, jóllakottan most már akadálytalanul elhagyhatják a virágot és szabadon távozva további  farkasalma virágok beporzásában vehetnek részt.  Lehet, hogy pár perc múlva egy újabb csapdavirágban evickélnek. Ehhez a megporzási stratégiához kísértetiesen hasonlít a kontyvirágfélék/Araceae/   egyivarú virágokból álló torzsavirágzatának beporzására.

Régóta ismert gyógynövény, bár a hatályos gyógyszerkönyvben/ Ph.Hg.VIII./ nem szerepel Gyökér és levéldrogja arisztolochiasavat, cseranyagokat és illóolajat tartalmaz. Csak külsőleg használják nehezen gyógyuló sebek és ekcémás tünetek kezelésére, túladagolása így is  súlyos mellékhatásokkal járhat!