A burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó erősen mérgező növény. Szántókon, parlagokon, gyomtársulásokban fordul elő. A túlzott vegyszeres gyomirtás miatt hazánkban ritkuló félben van. 
Két éves, kifejletten akár 1m magas ragadós és bozontos szőrű növény. A talajban erős raktározó karógyökeret fejleszt. A felszínen az első évben csak tőlevélrózsája jelenik meg nagy , tagolt, nyélre futó lemezű levelekkel. 
A második évben gyorsan hajt szárat, ekkor fejlődik ki kellemetlen szagú, ragadós szőrökkel borított teljes hajtásrendszere a tojásdad, szárölelő, mélyen/öblösen/ karéjos lemezű levelekkel és a hajtástengely csúcsán található forgó virágzata a családra jellemző öttagú forrtszirmú virágokkal.
Virágzáskor feltűnő szépségű növény. A nagy fogazott szélű murvalevelekel övezett forrt csészekör öt kiálló szálkás cimpájával elszáradva a termésen marad. A harang alakú enyhén zigomorf összenőtt pártában a szirmok sárgás vagy krémszínű alapon sötétlilán erezettek. Porzói sötétlila színűek, fehér sávokkal. 
Termése szabályos fedővel nyíló tok az elszáradt maradó csészelevelek körében/ un csalmatok termés/.A magok vese alakúak, szürkésbarnák, mérgezők.
A bolondító beléndek, több más burgonyafélék családjába tartozó növényhez hasonlóan főleg tropánvázas alkaloidokat: elsősorban hioszciamint és szkopolamint tartalmaz. Frissen és szárítva is mérgező növény. Drogja a levele és a magja. Régebben szárított herbáját valamint a porrá őrölt magját cigarettában elfüstölték. Az éteres érzéstelenítés előtt mákkal kevert főzetével, vagy füstjével bódítottak az orvoslásban. Napjainkban a drog elsősorban homeopátiás asztmaellenes teakeverékekben, füstölőkben található. A legújabb magyar és EU gyógyszerkönyvben nem hivatalos.