Plantarium

Varjútövis – Rhamnus catharticus

Közzétéve 2014-06-22 | Szerző: bognarjn

Nemzetségneve az ógörög rhamnos a tövises bokorra utal. Elsősorban Eurázsiai szubtrópusi és mérsékelt éghajlatú területeken honos, eredeti élőhelye Európában, Közép Ázsiában és a Mediterrán Észak-Afrikában található.. Észak-Amerikában dísznövényként kezdték ültetni a XIX. század elején, ám kivadulva invazív növény lett az Egyesült Államok középnyugati vidékein. Hazánkban többnyire száraz helyeken: erdőszéleken, mezsgyéken, bozótosokban, találkozhatunk vele. Inkább a meszes talajokat kedveli Általában közepes termetű dús ágrendszerű cserje, vagy rövid törzsű, alacsonyan elágazó fa, de magányos szoliterként a 8-10 méteres magasságot is elérheti.

Ágai keresztben átellenesen nőnek. Rövid hajtásai között az elágazásokban gyakran rövid, vaskos tövis ül. Fiatalon kérge sima, fényes, szürkésvörös vagy szürkésbarna, gazdagon paraszemölcsös. Idősebb korban a törzs bőrszövete vékony rostokban, lemezekben válik le.

Széles tojásdad, főeres átellenesen álló levelei sötétzöldek, finoman fűrészes szélűek. A főér két oldalán íves oldalerek futnak a levélcsúcs felé hasonlóan a hazai som fajokhoz.

Május-júniusban nyílnak bogernyő virágzatban álló zöldes-sárga, négytagú, egyivarú virágai. A növény általában kétlaki. A hím virágokban a szirmoknál hosszabb porzók kiállnak a virágból, a rövidebb kocsányú termős virágokban 4 ágú bibeszál látható. A vacok kehely szerűen kiszélesedett un hipanthiumot képez, ennek következtében a négy termőlevélből összenőtt magház középállású. A termés 8-10mm-es gömbölyű, fekete általában négy csonthéjas magot/csontárt/ tartalmazó csonthéjas bogyó. Szeptember-októberben érik, belseje barnás-zöld, húsos, nedvdús. Szaga frissen kellemetlen, íze eleinte édeskés, később undorítóan keserű, kissé csípős. A madarak kedvelt tápláléka. Rágva a nyálat antrakinon tartalma miatt zöldes-sárgára festi.

Drogként termését/ Rhamni fructus/ és hántolt kérgét/ Rhamni cortex/ gyűjtik és tradicionálisan évszázadok óta hashajtóként használják magas antrokinon/5-8%/ tartalmuk miatt. A legújabb Magyar Gyógyszerkönyvben a varjútövis nem szerepel. A rendszertanilag közelrokon kutybenge/ Frangula alnus/, amelynek hatása hasonló azonban hivatalos. Ezek a drogok egyéni érzékenységtől függő görcsöket okozó mellékhatásaik miatt szakember által indokolt esetben is csak rövid ideig használhatók.

Kategória: Taxontárlat | Címke: antrakinon drog, csonthéjas bogyótermés, csúcsbafutó levélerek, hipanthium, középállású magház, Rhamni cortex, Rhamni fructus, Rhamnus catharticus, varjútövis, varjútövis benge | Hozzászólás most!

Mezei szarkaláb – Consolida regalis

Közzétéve 2014-06-21 | Szerző: bognarjn

Európában a Mediterrán térségtől Skandinávia D-i részéig, valamint egész Kisázsiában, Közép Ázsiában és Szibériában őshonos, míg É-Amerikában behurcolt terjedőben levő faj. A szántóföldeken használt gyomirtó szerek miatt állományai jelentősen csökkentek, de hazánkban még sok helyen találkozhatunk vele inkább száraz társulásokban, útszéleken, művelt területeken, parlagokon. Májustól szeptemberig virágzik. A szárazságot jól tűrő gyomnövény az un „sztyep-gyomok” csoportjából.

Karós főgyökérrel rendelkező, vékony, erősen elágazó szárú, egyéves a boglárkafélék családjába tartozó növény. Terpedt hajtásrendszere 20-40 cm magas. Szára egyenes, szőrözött, felfelé haladva. lazán, terebélyesen elágazik. Szórtan álló tenyeresen tagolt levelei szálasan szeldeltek, fonalszerű sallangokra szakadtak, szárölelők.

Kétoldalian részarányos/zigomorf/ végálló virágai lilák vagy liláskékek, laza összetett fürtben nyílnak. A virágtakaró öt ibolyáskék csészelevélből és két sziromlevélből áll, hosszú görbülő sarkantyúval, amelynek végében mézfejtők/florális nektáriumok/ találhatók. 8-10 porzós, a porzószálak alapi részükön kiszélesednek Felső állású magháza 1 termőlevelű /monokarp/ melyben kopasz, magányos hasi oldalán felnyíló tüszőtermés fejlődik, benne erősen barázdált felszínű szögletes magokkal.

.Vegetatív hajtásrendszere/szára és a levelek/ és különösen magjai mérgező diterpén alkaloidokat főleg likotonint tartalmaznak. A kék színű antocianinokat tartalmazó virágszirom drogban azonban nincsenek mérgező alkaloidák/ Calcatrippae flos – szarkalábvirág/. A régebben általánosan használt festékanyag drog, ma inkább csak biokozmetikumok, teakeverékek színezéke. A népi gyógyászatban korábban vízhajtó diuretikumként használták, ma inkább vérnyomáscsökkentő teakeverékek egyik összetevője.

Napjainkban egyre inkább a nagyobb termetű és feltűnő bíborlila színű keleti szarkaláb /Consolida orientalis/ virágait gyűjtik és forgalmazzák.

Kategória: Taxontárlat | Címke: Calcatrippae flos, Consolida orientalis, Consolida regalis, keleti szarkaláb, magányos tüszőtermés, mezei szarkaláb, monokarp magház | Hozzászólás most!

Farkasölő sisakvirág – Aconitum vulparia

Közzétéve 2014-06-19 | Szerző: bognarjn

A sisakvirágok az északi félteke mérsékelt éghajlatú területein élő, gumós, vagy vastag, húsos gyöktörzsű, erősen tagolt levelű, felálló hajtású évelő növények. Nevüket a virág alakjáról kapták: öt színes, lepelszerű csészelevelük összeborulva és összenőve sisak alakot formáz. A nálunk honos valamennyi sisakvirág faj védett! A hazánkban gyakori előfordulású farkasölő sisakvirággal elsősorban a középhegységi bükkösökben, gyertyános tölgyesekben, törmeléklejtő erdőkben találkozhatunk. A június-augusztusban virágzó 50-100 cm magas évelő rizómás – a többi sisakvirágtól eltérően nem gumós – növény hosszú nyelű tőlevelei és szórt állású lomblevelei tenyeresen hasadtak, vagy osztottak, a levélszeletek szélesek. Halvány, zöldessárga, karcsú virágai laza, ágas fürt virágzatban állnak. A színes csészékből összenövéssel kialakult sisak jóval magasabb, mint amilyen széles. A párta két sziromlevele a csúcsán csavarodott sarkantyús nektáriummá módosult és magasan felnyúlik a sisakban. Sok porzója spirálisan áll, három termőlevele külön alkot éretlenül még fényes kopasz társas tüszőterméseket/apokarp termőtáj/.

Aconitum vulparia magok

Az ókortól ismert gyógynövény/ és hatékony, gyorsan ölő méreg!/, minden része erősen toxikus. Levelét, virágát és földbeni részeit is gyűjtik Hatóanyagai bonyolult szerkezetű akonitin alkaloidok. Régóta a reumatikus és izületi panaszok gyógyítására alkalmazzák. Minthogy erősen mérgező napjainkban csak több százszoros hígítású homeopátiás készítményekben hasznosítják. Alkalmazása még így is szigorú orvosi felügyelet mellett ajánlott.

Kategória: Taxontárlat | Címke: Aconitum, Aconitum vulparia, farkasölő sisakvirág, Mérgező növények, sisakvirrág, társas tüszőtermés | Hozzászólás most!

Orvosi ziliz – Althaea officinalis

Közzétéve 2014-06-17 | Szerző: bognarjn

Az orvosi ziliz vagy fehérmályva (Althaea officinalis) a mályvafélék /Malvaceae/ családjába tartozó évelő faj. Eurázsiai flóraelem, de Észak-Afrikában és Észak-Amerikában is él. Magyarországon őshonos, nedves területeken, nyirkos réteken olykor szikeseken is megtalálható. Több helyen termesztik. Gyökértörzséből fejlődnek az egyszerű alig elágazó 10-30 cm hosszú, kívül szürkés, belül világos, 2-3 cm vastag hajtáseredetű gyökerei. Gyökerének belseje szinte teljesen fehér, édeskés az illata, nyálka anyagokban gazdag. Szára 80-120 cm magas, ritkán visel rövid elágazásokat, tövénél fásodó. A levelek szórt állásúak, 3-5 karéjosak, fűrészes szélűek, bársonyosan szőrösek, szürkések. A hajtások felső részén a levelek kisebbek a levéllemez gyakran tagolatlan.

Fehér-, vagy halvány ibolyaszínű virágai rendszerint júniustól szeptemberig nyílnak. Kevés tagból álló bogas virágzatai a levelek hónaljában állnak és egymás felett sorakoznak a tengelyen. A virágok csészéje kétkörös a mályvaféléknél gyakori külső csésze/epicalyx/ miatt. A sziromlevelek csúcsa enyhén kicsípett. A porzótájon a porzók hasadása és a porzószálak részleges összenövése miatt a mályvafélékre nagyon jellemző un oszlop/columna/ alakul ki. A termőlevelek száma változó, tíznél több. A termés résztermésekre hasadó un papsajt termés.a résztermések száma egyezik a termőlevelek számával.

Sok ország gyógyszerkönyvében szereplő drogjai a gyökér /Althaeae radix/ és a levél /Althaeae folium/. Hazánkban a hatályos VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben is hivatalos mindkét drog. Termesztési technológiája jól kidolgozott, a szabad állományokból való gyűjtés fokozatosan szorul vissza. A drogok kémiai összetétele hasonló: a fő hatóanyagok mindkét esetben a savas összetett cukrok /poliszacharidok/, uronsavak, pektinek összefoglaló néven: nyálkaanyagok. A gyökerek nyálkaanyag tartalma a levélnél mért adtok/10%/ duplája.

Gyógyászati felhasználás szempontjából is a drogok nyálka anyagainak van döntő jelentősége. Belsőleg használva jó nyákoldó, bevonó és gyulladás csökkentő. Hurutos és gyulladásos tünetek kezelésére széles körben használják.

Kategória: Taxontárlat | Címke: Althaea officinalis, columna, hasadó termés, Orvosi ziliz, papsajt ternés, résztermések, zilizgyökér drog, zilizlevél drog | Hozzászólás most!

Orvosi kálmos – Acorus calamus

Közzétéve 2014-06-13 | Szerző: bognarjn

A növény őshazája Dél- és Délkelet-Ázsia, valamint Észak-Amerika. 1574-ben hozták a törökök Konstantinápolyból Bécsbe, majd innen terjedt el hazánkban is, főként szerzetesek közvetítésével, akik kolostoraikban gyógyhatása miatt termesztették. A növények később kivadultak, mára a magyar flóra szerves részeivé váltak. A növény az egész északi féltekén megtalálható tavakban, mocsaras helyeken, álló-, vagy lassú folyású vizek partjain. Életterének szűkülése, a vizek szennyezése miatt nálunk védelemre szorul.

A növényt korábban – elsősorban torzsa virágzata miatt – a kontyvirágfélék családjába /Araceae/ sorolták. Manapság a kálmosfélék /Acoraceae / különálló családjának tagja. A taxon a kladisztikai növényrendszertanban/APS-III rendszer/ egy önálló alapkládot alkot. Molekuláris adatok alapján ma az összes egyszikű csoport egyik ősének tekintjük. A kontyvirágfélékhez hasonló torzsavirágzata csupán formai hasonlóság, egy távoli analógia! Az orvosi kálmos virágai kétivarúak, torzsavirágzata ezért a kontyvirágoktól eltérően homogén. A faj hazai képviselői triploidok, életképes magot általában nem hoznak létre. Nálunk csak vegetatív úton – leggyakrabban az elágazó gyöktörzs darabolódásával – szaporodik.

Erős, fejlett, illatos, hát-hasi irányban lapított vöröses gyöktörzse az iszapban vízszintesen kúszik/plagiotropos rizóma/. Az idősebb gyöktörzsek csomóin barna, sarló vagy nyújtott háromszög alakú levélripacsok találhatók A rizóma felső részéből erednek kard alakú impozáns levelei, oldalából és a hasi részből pedig a hajtáseredetű gyökerek. Az idős rizóma belsejét nagy mennyiségű szivacsos átszellőztető szövet béleli, belőle kálmosolajat vonnak ki (parfümipar, gyógyászat). A kellemes illatú, kesernyésen fűszeres ízű rizóma adja a drogot/ Calami rhizoma/, amely korábbi gyógyszerkönyvünkben/PhHg VII./ még hivatalos volt. Illóolajat, nyálkát, keserűanyagokat, keményítőt tartalmaz. Borok, keserű likőrök és pálinkák, gyógyteák fűszerezésére használják. Kitűnő étvágygerjesztő, idegerősítő, vértisztító, gyomorerősítő, epehajtó.

A rizómából eredő méretes 30-80 cm hosszú kard alakú levelei két sorban állnak A levélalap kiszélesedő, hüvelyes. A torzsavirágzat rizómából kinőtt erős tőkocsánya négyszögletes felső részén egy zöld egyenesen folytatódó buroklevéllel /fellevél-spatha/, amely a tömött torzsa virágzatot oldalra nyomja. Kétivarú apró virágai egyszíkűekre jellemzően háromtagúak, ötkörösek. A zöldessárga, nálunk meddő virágok május-júniusban nyílnak. Termése vöröses bogyó, nálunk termést nem érlel.

Kategória: Taxontárlat | Címke: Acoraceae család, Acorus calamus, Calami rhizoma, kálmosfélék családja, Kálmosgyökér drog, kálmosnövény virágzat, orvosi kálmos, torzsavirágzat | Hozzászólás most!

Tavaszi hérics – Adonis vernalis

Közzétéve 2014-06-13 | Szerző: bognarjn

A tavaszi hérics /Adonis vernalis/ a boglárkafélék /Ranunculaceae/) családjába tartozó, évelő, bokros sztyeppnövény, amely kora tavasztól május közepéig virágzik. A hazánkban védett népszerű vadvirágnak számos népi elnevezése ismert.

Széles elterjedésű eurázsiai-kontinentális sztyep–erdőssztyep faj. Európa déli részétől egészen Nyugat-szibériáig sík és dombvidékeken egyaránt honos.Mészkedvelő; elsősorban szikla-, és lösz területeken, gyepekben, bokorerdők, száraz tölgyesek szegélyein és tisztásain találkozhatunk vele. A sivárabb homoki gyepeket és a mesterségesen telepített fekete-fenyveseket is tolerálja. Árnyékosabb területeken, zártabb száraz erdőkben ritkán virágzik. Hazánkban még gyakori különösenaz Északi- és Dunántúli-középhegységben. Jóval ritkább az Alföldön: a Duna –Tisza közén a Tiszántúlon szórványos, a Tiszántúl déli és a Dunántúl délnyugati részén hiányzik. Állományait – mint más hasonló fajok esetében is – élőhelyeinek megszűnése, becserjésedése, töveinek kiásása, virágainak gyűjtése veszélyezteti.

Rostos felszínű, vastag sötét színű dús gyökérzetű gyöktörzséből gyakran csoportosan hajt ki kora tavasszal. A fiatal hajtások csak 10-15cm magasak, ígyselymes zöld-barnás csészelevelekbe zárt bimbói ekkor még alig látszanak ki a fűből.. Később elvirágzás után a hajtások megnyúlnak 40-50cm-re növekednek. Szára egyszerű ritkán elágazó, hengeres, puha szőrzet borítja. A szórtan álló levelek lemezei többszörösen keskeny fonalas szálakra szeldeltek/sallangosak/. a hajtások nyár közepére leszáradnak.

A hérics a koratavasz egyik legszebb vadvirága. A hajtásvégeken magánosan álló, aranysárga, nagy méretű (4–8 cm átmérőjű) sokszirmú virágai olykor már március első napjaiban védett helyeken megjelennek. A virágokat rendszerint öt tojásdad, zöldesbarna, szőrös csészelevél övezi. A keskeny ép, vagy fogazott szélű 2-4cm hosszú hosszú, világossárga, fényes sziromlevelek száma 10-20. A virágok közepén spirálisan álló nagyszámú porzó/poliandria/ és sok külön álló termőlevélből kialakult társas aszmag terméscsoport/apokarp termőtáj/ található. A felálló gömbölyű, vagy tojásdad társas termés sokáig zöld marad, teljes éréskor megbarnul és szétesik. A horgas csőrű résztermések éretten ráncosak, finoman szőrösek.

A sokporzójú primer, esetleg szekunder poliandriát mutató virágokban a pollen és a portokok egy része a viráglátogató rovaroknak táplálékul szolgál/ héricsek,mák, pipacs Paeonia/.

Ezeket az un pollenvirágokat főleg a rövid, ősi, egyszerű szájszervű rovarok látogatják táplálkozás céljából. A rágó szájszerveikkel a bogarak, hártyás szárnyúak, hangyák stb a virágban a portokokat rágcsálva táplálkoznak, a porzótömegben mocorogva a ragacsos pollen a testükre tapad, míg a másik virágról hozott pollennel beporozzák a termőt. Az elfogyasztott rovartáplálék pollen a megporzás szempontjából elvész, margóra kerül. A sikeres megporzás ebben a típusban ezért nagyszámú pollen termelését igényli, hiszen a pollenprodukció egy része testépítő anyag lesz. A pollenszemeknek a magkezdeményekhez viszonyított aránya a virágban így nem meglepő, hogy a szélmegporzású fajokhoz hasonlóan igen magas. Ezért sokan a pollenvirágokat beporzás szempontjából egy átmeneti csoportnak tekintik a valódi szélbeporzású és a valódi rovarbeporzású virágok között.

Az Adonis vernalis erősen mérgező gyógynövény a legelő állatok is „ismerik”, kerülik. Drogja a virágos hajtása/Adonis herba/ a legújabb gyógyszerkönyvünkben már nem hivatalos Fő hatóanyagai a szteroid szívglikozidok melyek szerkezetükben és hatásukban hasonlítanak a membrántranszport ATP-áz enzimeket specifikusan gátló strophantinhoz/oubain/. Ezt a vegyületet a biokémiában ma is széles körben használják. A gyógyászatban a Digitális kezelést rosszul toleráló szívbetegeknél alkalmazzák, régebben koszorúér tágító gyógyszerként is adagolták. A népi gyógyászat szívbántalmak kezelése mellett vizelethajtóként is használta.

Védett növény szabadon nem, csak engedéllyel gyűjthető Számos homeopátiás készítménye van forgalomban. Szigorú orvosi ellenőrzés mellett használható.

Kategória: Taxontárlat | Címke: Adonis vernalis, azmagtermés, Boglárkafélék, Mérgező növények, pollenvirág, primer poliandria, Ranunculaceae, társas aszmagtermés, tavaszi hérics | Hozzászólás most!

Torzsikaboglárka – Ranunculus sceleratus

Közzétéve 2014-06-10 | Szerző: bognarjn

Európában és É-Amerikában honos vizes élőhelyekhez kötődő vastag, erős hajtásrendszerű, termetes évelő növény nálunk országszerte gyakori. Óvatosan kell bánni vele, mert az arra érzékenyeknél bőrirritációt okozhat. Alsó leveleinek alakja miatt sok helyen zellerlevelű boglárkának is nevezik.

Az iszapban szétágazó durván rostos gyökérzettel rögzül. Gyakran képez kisebb nagyobb sarjtelpeket. Felálló, vaskos, belül üreges könnyen törő dudvaszára van, mely a felső részén gazdagon elágazik. A levelek változatos alakúak, az alsó tőlevelek hosszú, hüvelyes nyéllel kapcsolódnak szárhoz, lemezük lebenyes karéjokra osztott. Rendszerint lemezük kiterülve a víz felszínén található. A felső levelek keskenyebb karéjúak, egész a levélalapig hasadtak lehetnek, a nyelük rövidebb, mint az alsó leveleké, vagy teljesen hiányzik. A fényes, mélyzöld levelek széle ép, vagy gyéren fűrészes.Júniusban nyíló sárga virágai magányosan fejlődnek az elágazó szártagok végén.

A csésze és sziromlevelek kb azonos alakúak, a kezdetben lefelé álló csészék hamar lehullanak. A nagyszámú porzószál a virágzás kezdetén a termőtájhoz simul, később szétáll. A sok termőlevelű apokarp termőtáj a termésérés alatt gyorsan gyarapodik. A kezdetben gömbös terméscsoport alakja fokozatosan megnyúlik, a virágból kimagasló, hengeres formát ölt. Rajta akár 100 db korán széthulló kissé lapított, csőrös aszmag termés is kifejlődhet.

Kategória: Taxontárlat | Címke: Apokarp termőtáj, Ranunculus sceleratus, társas aszmag ternések, Torzsikaboglárka, zellerlevelű boglárka | Hozzászólás most!

Báránypirosító – Alkanna tinctoria

Közzétéve 2014-06-10 | Szerző: bognarjn

Az érdeslevelűek családjába/Boraginaceae/ tartozó évelő hazánkban őshonos növény. A meleget és a jó vízvezető meszes talajokat kedvelő növény nálunk a Duna-Tisza közén a kiskunsági homokbuckákon még gyakori védett flórakincs. Találó magyar neve sokat elárul korábbi gyakorlati felhasználásáról. Gyöktörzsének színanyagát a birkapásztorok gyakran a bárányok jelölésére használták. Emellett ezt a szinezéket korábban kelmefestésre, napjainkban pedig biokozmetikumok, ételek színezésére széles körben használják. A többfejű, vaskos, a talaj felszínénél több cm átmérőjű, gyöktörzse folyamatosan hosszú főgyökérbe megy át. A karószerű, mélyen befúródó gyöktörzs és főgyökér együttes a laza talajokban is erősen rögzíti a növényt. A földbeni szervekben – különösen a könnyen lehámló kéregrészben – jelentős mennyiségű lila színanyag/alkannin/ található. A többfejű rizóma csúcsán, a szárak között rövid lándzsás tőlevelek fejlődnek. Serteszőrökkel sűrűn borított hajtásai 15-30cm hosszúak, és a gyöktörzsből kiindulva kör alakban szétfutnak,. A hajtásvégek kissé felemelkednek. A szórtan elhelyezkedő szárlevelek a tőleveleknél kisebbek 1-2 cm hosszúak, ülők, lándzsa alakúak és szíves vállúak.

Április-májusban nyíló azúrkék virágai a családra jellemzően kunkorodó forgó virágzatba rendeződnek. Forrt szirmú virágai kezdetben hegyes szögben állnak, a termés fejlődés későbbi szakaszában közel derékszögben elállók. A forrt, dúsan serteszőrös csésze fogai keskeny-szálasak, közel akkorák, mint a párta csöve. Forrtszirmú pártája élénk azúrkék vagy később liláskék, lapos karimájú, cimpái kerekdedek. A párta torkában pikkelyek vagy szőrcsomók nincsenek. Négyesével fejlődő makkocska résztermései éretten szemölcsösek, görbültek, aljukon gyűrűs szegéllyel.

A gyógynövényként is elismert növény drogja a függőlegesen növekedő, karószerű, földközeli részén elágazó ortotropos többfejű rizóma és a gyökér. A sötétpiros barázdált szakadozott könnyen leváló kéregrészben találhatók a zsiroldékony(lipofil) naftokinon vázas festékanyagok(alkannin). Ezeket a természetes szinezékeket napjainkban elsősorban a kozmetikai ipar hasznosítja. A drog felszínén hajtáseredetű gyökér maradványokat(*) és a többfejű rizómára jellemző hajtásrügy nyomokat(**) figyelhetjük meg. A szinezék mellett a drog még cseranyagokat és a családra jellemzően rizikófaktornak tekintett pirrolozidin vázas alkaloidákat tartalmaz Védett növény, szabadon nem gyűjthető, csak termesztésből kerülhet feldolgozásra!

Kategória: Taxontárlat | Címke: Alkanna tinctoria, Alkannae rhizoma et radix, alkannin, Báránypirosító, négyes makkocska résztermés, növényi színanyagok, növényi színezékek | Hozzászólás most!

Fehér üröm – Artemisia absinthium

Közzétéve 2014-06-09 | Szerző: bognarjn

Ezüstösen molyhos, dúsan bokros mutatós növény. Mediterrán faj, nálunk is őshonos. Főként az északi félgömb sztyepprétjein és félsivatagos tájain terjedt el más fajtársai társaságában. A száraz éghajlatot és talajokat kedvelő, fény és melegigényes faj. Hazánkban vonták először üzemi termesztésbe.

Évelő, tövénél kissé fásodó növény. Függőleges gyöktörzse/ortotropos rizómája/ gazdag oldalgyökér rendszerrel mélyre hatoló. Gyökértörzséből tőlevélrózsa, rövid meddő és virágzó szárak fejlődnek, melyek akár a méteres magasságot is elérik. Virágzó hajtásait a második évtől fejleszti. Tőlevelei hosszú nyelűek többszörösen szeldeltek, a felsőbb szárlevelek többnyire ülők a levelek felfelé haladva egyszerűbbek. Félgömb alakú kevés csöves virágból álló sárga fészkes virágzata bókoló, a hajtástengelyek végein laza fűzéres bugában áll. A virágzat peremén hiányzanak a nyelves/sugár/ virágok, a fészek szélén termős, közepén hímnős virágok vannak. A virágszerkezet és a termés a fészkesek családjára/Asteraceae/ jellemző.

A növény minden része illatos és keserű ízű. Illóolajat/ tujon/, keserűanyagokat/abszintin/, azuléneket/zöldeskék-kamazulén/ és flavonoidokat tartalmaz, különösen a zsengébb szárvégek és a tőlevelek. Virágzó hajtásait/Absinthii herba/ régóta használja a népgyógyászat étvágyjavítóként és emésztési problémák ellen. Jelenleg étvágyjavító, emésztést és epeműködést serkentő teakeverékek és tinkturák alkotója. Az emésztésre kifejtett hatása elsősorban keserű anyagainak és illóolajainak tulajdonítható, melyek bizonyítottan fokozzák az emésztőenzimek kiválasztását a gyomorban és a vékonybélben. valamint jelentős epehajtó, koleretikus hatásúak. Az állatgyógyászat féregűzőkét és élősködők ellen használja. Emellett fontos likőripari alapanyag, vermutok és ürmös borok alkotóeleme.

lA fehér ürömből készült a XIX-XX.. századforduló kedvenc „művészitala”, az abszint, ami nem a növény teljes kivonatát, hanem csak azulénes illóolaját tartalmazza, ezért zöld színű és nem keserű ízü. A keserűanyagok nem illékony vegyületek, nem jelennek meg a desztillált kivonatban. A mai értelemben vett abszint a fehér üröm ánizzsal és édesköménnyel készült alkoholos párlata. Első leírásai a XVIII.. századi Svájcból származnak. Egykor „Zöld Tündérként” is emlegették az abszintot a színe és toxikus mellékhatásai/ átmeneti tudatzavarok, alvászavarok, epileptikus görcsök/ miatt. A tünetek az ital tujontartalma és a kivonáshoz használt olcsóbb szennyezett alkohol miatt jelentkeznek. A jelenleg forgalmazott abszintok tujontartalmát maximálták, de az illegális kereskedelemben kapható ellenőrizetlen abszint italok veszélyesek lehetnek!

Kategória: Taxontárlat | Címke: abszint ital, Artemisia absinthium, Fehér üröm | Hozzászólás most!

Párlófű – Agrimonia eupatoria

Közzétéve 2014-06-08 | Szerző: bognarjn

Rózsafélék családjába tartozó lágyszárú évelő növény. Európában, É-Amerikában és Ázsia mérsékelt övi területein honos. Nálunk júniustól egészen októberig virít bokros helyeken, tisztásokon, erdőszélen, de réteken, kaszálókon és zavart társulásokban is gyakran előfordul.

30–100 cm magas évelő rizómás növény. Karcsú, finom kevert/hosszú és rövidebb/ fedőszőrökkel, elvétve sárgás mirigyszőrökkel borított szára ritkán ágazik el. Az alsó levelek tőlevélrózsát alkotnak. A szárlevelek ülők, szórt állásúak. Pálhás levélzete a szárnyasan összetett levelek egy különleges típusa un. félbeszárnyalt levél. Rendszerint páratlanul szárnyalt levél, amelynek durván fűrészes szélű ülő levélke párjai a levélgerincen váltakozóan kisebbek, vagy nagyobbak.Aranysárga virágai kecses szárvégi füzérvirágzatba rendeződnek, öttagú rózsafélékre jellemző virágszerkezetben. A szirmok lekerekített, ép csúcsa a rokon fajoktól elkülönítés egyik fontos bélyege. A porzók száma szintén rózsafélékre jellemző. Két termőlevélből álló termőtája mélyen a vacokba süllyed. Általában csak ez egyik termőlevélből lesz végig bordázott felső lapos részén kapaszkodó horgokat viselő vacokkehelybe süllyedt aszmag áltermés. Az érett áltermések horgas kapaszkodó sertéikkel az állatok szőrzetébe illetve az arra járók ruházatába akadva terjednek.

Az egész növénynek jellegzetes, enyhe illata és összehúzó, kesernyés íze van. A párlófű herba/Agrimoniae herba/ a leguniverzálisabb drogok egyike. Már az Ókorban a régi görögök is használták, a középkorban pedig cserzőanyag tartalma miatt nagy népszerűség övezte. Akkoriban borral készült kivonatát mérgezések ellenszerként, emésztési panaszok enyhítésére és bőrgyulladások kezelésére sokfelé alkalmazták. Az EU-VI. és a legújabb Magyar Gyógyszerkönyvben /Ph.Hg.VIII./ egyaránt hivatalos.Jellemző vegyületei főként a katechin-típusu/nem hidrolizálható/ kondenzált cseranyagok. Emellett flavonoidokat, urzolsavat, kovasavat és keserű anyagokat is tartalmaz.

A drogot külsőleg és belsőleg egyaránt széles körben használják. Homeopátiás készítményei is hozzáférhetők. Mivel enyhe összehúzó/adsztirgens/ és antibakteriális tulajdonsággal rendelkezik hasmenéses megbetegedéseknél, emésztőrendszeri panaszoknál, valamint a száj- és a garatnyálkahártya gyulladásai esetén nyújt segítséget. Külsőleg alkalmazva a bőrfelület gyulladásainak kezelésében is hatásos. A népi gyógyászatban főként toroköblítő szerként ismert. Máj és epepanaszok kezelésében keserű anyagai játszhatnak szerepet.

A párlófű nem kívánatos mellékhatásai a magas cseranyagtartalom miatt jelentkezhetnek. Ajánlottnál erősebb adagokban gátolhatják más anyagok felvételét, irritálhatják a nyálkahártyákat és székrekedést okozhatnak.

Kategória: Taxontárlat | Címke: agrimonia eupatoria, agrimoniae herba, félbeszárnyalt levél, közönséges párlófű, Párlófű, patikapárlófű, vacokkeheiybe süllyedt aszmag | Hozzászólás most!