A Földközi tenger vidékén honos pontusi-mediterrán faj, a pillangósvirágúak/Fabaceae/ családjából. Elterjedt még egész Kis Ázsiában, valamint Dél-Szibéria és Nyugat-Kína tájain. Hazánkban az Alföldön termesztik, sokfelé kivadul. A nálunk őshonos közelrokon fajjal a kevésbé édes ízű un keserű édesgyökérrel /ednámkóró-Glycyrrhiza echinata/ együtt az Alföld folyópartjain, ártéri területein olykor tömeges. Egyébként magában szántók, legelők, parlagok évelő növénye.
Az ókorban Hippokratesz köhögés, asztma és más légzőszervi panaszok kiváló gyógyító növényének tartotta. Ő nevezte el édesgyökérnek mely görögül glukos riza. 
A körülbelül 1-1,5 m magas évelő növény a talajban áttelelő erős elágazó rizómával, melyből számos 2-4 cm vastag un gyökértarack ágazik szét. Ezekből fejlődnek föld feletti hajtásai és a talajban szerte ágazó hajtáseredetű gyökerei. A növény bordázott szára ritkán ágazik el, levelei szórt állásúak, páratlanul szárnyasan összetettek sárgászöld levélkékkel. Az elliptikus kicsípett csúcsú levélkék fonákja ragadós.
Pillangós virágzata felálló, laza, karcsú, fürt, a párta világos ibolyaszínű. Május-júniusban virágzik A virágzatok hossza általában nem nagyobb, mint az összetett támasztóleveleké így a virágzat általában nem emelkedik a vegetatív részek fölé. Termése 1,5-3,0 cm hosszú, 5-6 mm széles lapított hüvely – a rokon ednámkórótól eltérően sima felületű kopasz – legfeljebb öt kemény héjú, rosszul csírázó barna maggal.
Az édesgyökér kiterjedten alkalmazott és alaposan vizsgált gyógynövény, gyökérdrogjának/Liquiritiae radix/ alkalmazása hosszú múltra tekint vissza. A jelenleg hatályos VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben és a VI Európai Gyógyszerkönyvben egyaránt szerepel. Mégis az egyik legellentmondásosabb gyógynövény. Pártolói állítják, hogy már több ezer éve használják széles körben köhögés, megfázások, bőrkiütések, ízületi gyulladás, fekélyek, májgyulladás gyógyítására szerte a világon. Bírálói elismerik a növény hatásosságát, de hangsúlyozzák esetleges súlyos mellékhatásait, amely szerintük kockázatossá, túl veszélyessé teszi használatát.
Fő hatóanyaga a nádcukornál 150-szer édesebb triterpén-szaponin szerkezetű glicirrizin a szervezetben a prosztaglandinok és a mellékvesekéreg hormon kortizol inaktiválódását gátolja, így meghosszabbítja ezen vegyületek hatásidejét.Ezzel függ össze gyomorvédő és gyulladáscsökkentő működése. A köptető, köhögéscsillapító hatása pedig a bolygóideg direkt ingerlésével kapcsolatos..Az édesgyökér gyökérdrog esetleges mellékhatásai mineralokortikoid aktivitásához illeszkednek, és hosszabb idő után alakulhatnak ki. A kúra befejezésével viszonylag gyorsan megszűnnek. A rizikócsoportok kivételével az édesgyökér szokásosan ajánlott mennyisége rövid időszakokra, kellő elővigyázatosság mellett viszonylag biztonságosnak tekinthető.
Az édesgyökértől hangos napjainkban a média, ez glabridin nevű flavonoidjának köszönhető, melynek tartós fogyasztása a testtömeg-index kedvező változásával jár. A kutatások azt támasztják alá, hogy az édesgyökér flavonoid hatóanyaga, csökkenti a zsigeri zsírok mennyiségét. A zsigeri zsírok a belső szerveken találhatók és testünk leggyorsabban mobilizálható energiaforrásai. Ezeknek csökkentésével mobilizálódnak a bőr alatti zsírraktárak zsírjai is, azaz a hasi zsírpárnák fogyása következik be. Ma már ismert, hogy a glabridin a testsúlycsökkentő hatását a májban történő zsírsav-előállítás gátlása és a zsírsavak fokozott elégetése útján fejti ki. Megjegyzendő, hogy kémiai szerkezete egészen más és a glabridin tartalmú fogyasztó készítmények nem okoznak a glicirrhizinhez hasonló korábbiakban említett mellékhatásokat.
