Meghámozott sejtek 2.

A preparált protoplasztokat sokféle kutatási célra fel lehet használni. Alapkutatások körébe tartozik, de nagyon fontos kérdés a sejt határfelületeinek ismerete a határmembrán/plazmalemma/ szerkezete, összetétele, vagy a sejtfal szintézis kezdeti szakasza. A protoplaszt ezekhez a vizsgálatokhoz ideális objektum.

 A növényi biotechnológia izgalmas területe az izolált protoplasztok egyesítése/ fuziója /, a szomatikus sejthibridizáció és ezt követően a hibrid sejtekből  újra – mostmár azonban  a szülőktől eltérő genommal rendelkező – növények regenerálása. Jelenleg a protoszplatfúzióra kétféle módszert alkalmaznak: a protoplaszt-szuszpenziókat összekeverik, és ehhez polietilén-glikolt (PEG) adnak, vagy pedig elektromos impulzussal kezelik a sejteket( elektrofúzió un fúziós kamrában).A fúzió maga általában jó hatásfokkal megvalósítható, további komoly gondot jelent azonban a  fúziós termékek szétválasztása. Általában a tápközeget használják a szelekcióra, de kapható lézeres sejtválogató berendezés  is erre a célra.

Idegen DNS szakaszok, vagy akár kromoszómák bejuttatására és ezen az úton un transzgénikus(TM) növények létrehozására könnyebben adott a lehetőség a sejtfal mentes protoplaszt  állapotban. Ilyenkor közvetítőként általában az Agrobacterium mikroorganizmusok néhány faját használják a biotechnológiában.

Az első protoplasztokat az enzimes eljárással 1960-ban izolálták, nem sokkal ezután már kísérleteztek a protoplasztok fúziójával is. Először sikeresen egy adott faj protoplasztjainak fúziójával  dupla vagy magasabb kromoszómaszámú poliploid un homokarion sejthibrideket és növényeket állítottak elő. 1971-ben sikerült először két dohányfaj protoplasztjainak fuziójából szomatikus dohány fajhibrid növényt létrehozni.Ez már heterokarion sejthibrid, hiszen két faj protoplaszt fúziójából jött létre.. 1978-ban a burgonya és paradicsom protoplasztok fuziójával  keletkezett sejthibridekből először Németországban neveltek fel intergenerikus nemzetséghibrid növényeket. Magyar kutatók 1987-ben állították elő a dohány-sárgarépa sejthibridbekből  a NICA nevű intergenerikus hibrid növényt.

 Napjainkban számos  mutáns hibridnövényt ismer a tudomány és a gyakorlat, melyek létrehozásában a  protoplaszt fúziós, vagy az irányított génbevitel technika szerepet játszott. A protoplaszt fúzió nem egy célzott, irányított beavatkozás. Pontosan előre nem lehet jelezni az eredményt. Nem lehet tudni, hogy milyen tulajdonságok stabilizálódnak végül, és bizony a  kiszámíthatatlanság miatt hátrányos tulajdonságok is megjelenhetnek. A már említett burgonya-paradicsom hibridek egy része inkább a paradicsomra hasonlít( angol nevüket magyarra fordítva:burdicsom),  míg a másik részénél inkább a burgonya jellegek a meghatározók( az előbbiek alapján ez a pargonya). Számos további kísérlet igazolta, hogy a szomaklonális variabilitás állandó eleme ezeknek a kísérleteknek.

 Az irányított génbevitelnél a várható eredmény jobban előre jelezhető. Ma inkább ezen a területen látunk rohamos fejlődést, különösen az ellenálló, rezisztens fajták létrehozásánál. A ma használt génmódosított(GMO) növények zöme irányított génbevitellel létrehozott valamilyen tényezőre rezisztens fajta. A dohány protoplaszt genomba beépített szentjánosbogár luciferáz gén és az így létrehozott megfelelő körülmények között világító levelű dohány inkább a technika távlatait mutató modell értékű szenzáció.  Az izolált protoplasztok felhasználásának is meg vannak a határai, azonban a modern növényi biotechnológia kelléktárában egyszerűen nélkülözhetetlenek.

Kategória: blog | Címke: , , , , , , , , | Hozzászólás most!

Meghámozott sejtek 1.

A növényi-, a gomba-, és a baktérium sejtek jellegzetes alkotórésze a sejtfal, amely körülveszi a sejtmembránnal / növényi sejtek esetében a plazmalemmával/ határolt plazmát. A protoplaszt  a sejtek sejtfalon belül elhelyezkedő külső határmembránnal övezett része. A határmembrán természetes körülmények között a sejtfalhoz illeszkedik, a protoplasztot  és a mikroszkópban jól látható sejtfalat ilyenkor a külső szemlélő nem tudja külön választani. Plazmolízált sejtekben azonban a határmembrán elválik a sejtfaltól és ekkor a protoplaszt és a sejtfal elkülönülnek.

 Plazmolizált sejteknél különösen akkor, ha a sejtek nagy, színes anyagokat raktározó vakuolummal rendelkeznek plazmolíziskor a sejtfaltól elváló zsugorodó protoplasztok jól látszanak

A sejtfal mesterséges eltávolításával a növényi sejtek különleges formái  izolált protoplasztok nyerhetők, melyeket az állati sejtekhez hasonlóan csupán egy külső sejtmembrán határol.

 Csupán membránnal határolt izolált protoplasztokat mintegy száz éve sikerült előállítani először. Plazmozilált hagymalevél sejtekből késes aprítással kaptak gyenge hatásfokkal kis mennyiségben ép  sejtfal nélküli protoplasztokat. A hatékony  izolált protoplaszt előállítást a múlt század második felében az ismert sejtfalbontó enzimek alkalmazása tette lehetővé. Tekintettel a sejtfal összetételére gombákból és csiga nyálmirigyből kinyert celluláz, hemicelluláz és pektináz enzimek keverékében emésztik le a sejtfalat. A membránstabilitás növeléséhez kalcium ionokat,az ozmotikus stress mérséklése érdekében gyakran indifferens ozmotikumot/ pl mannitol, szorbit/ is tartalmaz az enyhén hiperozmotikus emésztő közeg.

Az emésztés lehet gyors/pár óráig tartó/ és lassabb mintegy 12 órát igénylő/”overnight”/ folyamat. Az enzimkészítmények tisztasága, minősége is fontos,de döntő szerepe  a kiinduláshoz használt növényanyag élettani állapotának van. Ezért gyakran különböző előkezeléseket alkalmaznak. Ma még nem ismerünk általánosan használható eljárást protoplaszt preparátumok készítéshez. Minden új  faj, fajta vagy új szövettípus  új kihívást jelent!

A keletkezett ép csupán határmembránnal körülvett izolált protoplasztok ozmotikusan stabilizált közegben az eredeti sejt alakjától függetlenül egységesen gömb alakúak. Az emésztési folyamatot követő tisztítás és elválasztás általában cukor oldatban történő alacsony sebességű centrifugálással történik.

A preparált protoplasztok átmeneti állapotban levő sejtek. Amennyiben megfelelőek a feltételek –   biztosított a sterilitás és a megfelelő táptalaj – azonnal megindul az új sejtfal felépítése és általában egy hét alatt a protoplaszt körül újra kiépül a sejtfal, újra létrejön egy tipikus növényi sejt.

A józanul gondolkodó laikusokban ekkor vetődik fel a kérdés: akkor mi értelme ennek az egésznek? Miért bontjuk le fáradtságot és költséget nem kímélve a sejtfalat, ha az izolált protoplaszt  – amilyen gyorsan csak képes erre  – újra felépíti azt saját határoló membránja köré?  Erre a kérdésre következő blogban próbálunk választ keresni.

 

Kategória: blog | Címke: , , | Hozzászólás most!

Legendás fügefák

Ázsiai monszunerdők fa óriásai  törzset támasztó különös palánkjaikkal, vagy arcunkba simító lecsüngő léggyökereikkel. Parkokban, kis falvak főterein vagy faluszéleken álló tisztelet övezte  ligetek, melyek fa ősét ma már nehéz megtalálni, de a legyökerezett vegetatív sarjak árnyat adó hűvösében egy egész falu megpihenhet. Vallásos áhitat szent fái a budhista templomok környékén. Óriásfák koronájában buján terjedő alattomosan kígyózó növények, a fa törzsén tekergő táplálékfelszívó hajtáseredetű gyökereikkel, melyek ölelésébe pár száz év alatt a  fa-kolosszus belepusztul. Távoli botanikus kertek agyonfotózott  fa sztárjai. Bibliai tájak faligeteinek magányos hagyás fái, melyekhez minden nap zarándokok látogatnak, hogy feltöltődjenek a hely varázslatos atmoszférájával….Minden egyes példány külön egyéniség. Csupán egy a közös bennük: Mindannyian fügefák. Közük kerül most néhány bemutatásra.

Ficus subscrabrida – Fafojtó füge

Nagyon különös növény,Magja rendszerint madár ürülékkel kerül a lombkoronába. Kicsírázik egy fa bármelyik ágán, és növekedésnek indul. Ártatlan epifitonként kezdi életét. Gyökereivel körülöleli a fa testét, egészen le a talajszintig. Egyre erősebb,   végül hálóként fonja be a növény törzsét. Lombja is egyre nagyobb lesz, a fa elől  is elveszi a fényt. Az idő haladtával lassan, de biztosan megfojtja a szállást adó fát.  Az erős, rácsos, gyökérrendszere üres torzóként mutatja az elpusztított fa  törzsét.

Ficus benghalensis – banyan fa

A gigantikus méretű, sokszor 30-40 méter magasra növő, 8-10 méter kerületű banyan – indiai fügefák a monszun dzsungelek klasszikus óriásai. Törzsüket hatalmas lemezes palánkgyökerek támasztják és külön érdekesség, hogy légzőgyökereik nem a talajszinten erednek, hanem az alsó ágakról ereszkednek alá, körbefonnak mindent, ami útjukba esik, majd tovább nyúlva elérik a talajt és behatolnak a földbe.    Ta Prohm az angkori templomegyüttes kedvelt látványossága, mert a régészek abban az állapotban hagyták, ahogyan Henri Mouhot és francia expedíciós társai az 1860-as évek legelején, az őserdő mélyén rátaláltak A hatalmasra növő banyan – indiai fügefák és az Indokína e vidékére jellemző kapok-fák összefüggő, itt-ott áthatolhatatlan hálóba fonják a templom kapuit, szentélyeit és galériáit. A fák és a kövek annyira összenőttek, hogy ha a fák kiszáradnak, vagy kivágják őket, az általuk körülölelt falak is összedőlnek A dzsungel közepén, a fák fogságában álló Ta Prohmot az örökkévalóság aurája lengi körül.

Ficus sycomorus – szikomor füge, szikomorfa

A gyakran tőben elágazó, 10-15 m magas, vízszintes ágú, olykor 2 m tőátmérőjű, de mindig alacsony  törzsű fa könnyen megmászható. Hosszú, erős gyökerei biztosan tartják sűrű, kitűnő árnyékot adó, terebélyes koronáját.. A Szentföldön ősi, harmadkori reliktum faj. A meleg, tengerparti zónában, a Jordán-völgyben, de leginkább mély fekvésű síkságokon pl Jerikó környékén élt nagy tömegben (1Kir 10,27). Igen hosszú életkora és az olajfáéhoz hasonló rendkívüli sarjadóképessége miatt a túlélés, a halhatatlanság jelképe. Ha a homok teljesen betemeti, vagy a szél kifújja gyökerei közül a homokot, képes igen hosszú idő után is újra hajtani. Gyökerének szilárdsága a hit erejét jelképezi. Inkább a száraz klimát kedveli. Az Arab félszigeten és  Izraelben árnyat adó faként utak mellé ültetik ősidők óta.. A Jerikóba vezető út mellett is állt néhány ilyen fa Jézus idejében Zakeus örömére. Alsó ágai csaknem vízszintesek, messzire kinyúlnak. Alacsony törzse lefelé erősen szélesedik, hosszirányban árkolt. Hosszú életű fa, nem ritkák az ezer éves példányok. A Jerikó főtere mellett álló szikomorfa is igen idős egyed, noha pontos korát nehéz meghatározni, mert nem növeszt évgyűrűt.

 Az egyiptomi kultúrában igen ellenálló és az örök életet szimbolizáló tulajdonsága miatt gyakran szikomorfából készítették a múmiakoporsókat Törzsét a Biblia tanúsága szerint elsősorban gerendának, az épületek tetőszerkezetének ácsolására használták. Szív alakú, illatos, alsó felén fényes, kissé szőrös leveleit  általában nem hullatja le. Az esztendő folyamán többször is terem. Gyümölcse a rövid ágakon és a törzsön fürt alakban helyezkedik el megérve is gyakran savanyú marad, ezért már a bibliai időkben is a szegények eledele volt., a piacon manapság nem árulják

 A virág megtermékenyítését végző vadfügedarázs (Sycophaga sycomori) szúrása a magházakat a fügénél leírt módon itt is gubacsképződésre ingerli, ezek az áltermések is ehetetlenek. Ennek megakadályozására a régiek hegyes késsel megfelelő módon behasították az éretlen kis fügét, hogy a darázs elkerülje. A termés bevágása egyúttal etiléntermeléssel jár együtt, ami a terméseket gyors növekedésre és érésre serkenti: 3 nap alatt sokszorosukra nőhetnek. .Az Ószövetségben emlitik hogy Tekoa vidékén a júdeai pusztaságban pásztorkodó Ámosz  próféta  száraz nyárvégeken. a Jerikó környéki fügetermesztőknél dolgozott ilyen „szurkáló emberként”. A „fügeszurkálást” az ókori Közel Keleten  napszámosok végezték, Egyiptom és Ciprus szegényebb vidékein még a múlt században is.

Ficus benjamina – csüngő ágú füge

 A fák fiatal korukban az alsó, gyakran vízszintes  ágaikból nagyszámban képeznek hajtáseredetű járulékos tápanyagszállító léggyökereket, melyek  amíg a levegőben lógnak egyszerű  parásodott  bőrszövetű csüngő vékony ágakhoz hasonlítanak. A talajt elérve azonnal gazdagon elágaznak.  A tápanyag szállító léggyökerek nem élnek hosszú ideig és feladatuk a hatalmasra növekedö lombozat pótlólagos tápanyag és vizellátása.. Idősebb fáknál, mikor az intenzív növekedés befejeződött a  csüngő gyökerek helyett az alsó ágakból néhány erősen fejlett  néha törzsvastagságú oszlopszerű támasztó léggyökér fejlődik. Ezek tartják a hatalmas, messzire kinyúló közel vízszintes oldalágakat.

Ficus macrophylla-nagylevelű füge

Idős példánya egy Sri Lankán található híres botanikus kertben

 

.

 

 

Kategória: blog | Címke: , , , , , , , , , , | Hozzászólás most!

Különc természetű fügefák

A füge az ókori Egyiptomban a fáraók csemegéje, gyógyír volt az ókori ember sebeire, a római katonák mindennapi tápláléka, a Biblia egyik gyakran említett növénye, az ígéret földjének áhított gyümölcse. Termesztése legalább négy-ötezer évre nyúlik vissza. Az egyiptomi, a babilóniai, a görög és a római fügetörténeteknek se szeri se száma. A füge állítólag még háború kiváltója is volt. (Karthágóban jobb füge termett, mint a Római birodalomban…).

A füge a keleti kultúrákban is előkelő helyet szerzett. Az iszlám mellett a hinduizmus, a buddhizmus is szent faként tiszteli, mert egy ilyen fa alatt világosodott meg Szidharta herceg. A banyánfa  Robinson Crusoe lakhelyéül szolgált hányattatása során.. A Bibliában is többször szó esik a fügékről. Az alacsony termetű Zakeus például egy szikomorfára /Ficus sycomorus/) mászik, hogy láthassa Jézust.

A nagyjából 800 fajt számláló Ficus nemzetség az eperfafélék családjának/Moraceae/ tagja. Előfordulnak közöttük óriási fává növő, de bokor alkatú és törékeny kúszónövények is. Jellemzően a trópusi és a szubtrópusi övben terjedtek el, a géncentrumuk Nyugat Ázsia és a Földközi Tenger vidéke. Legészakabbra merészkedő képviselőjük a közönséges füge/Ficus carica/, amely a Mediterráneumból költözött fel hazánkba  is, ahol általában 2-3 méteres bokorrá fejlődik. Valószínűleg természetes körülmények között nem maradna meg, de védett helyen, déli házfalak oltalmában még termést is érlel kertjeinkben. Ujjasan karéjos, nagy levelei szépek, illatosak, a nyár végén érő gyümölcsei finomak. Termesztési körzetének északi határán túl a meleg, déli fekvésben, védett helyen, sok napfényen érzi jól magát. A füge talajban nem válogatós, igénytelennek mondható. Köves, sziklás, száraz talajokon is szépen fejlődik. Általában évente kétszer hoz teremést. Az értékes gyümölcsöt a második hullámban, nyár végén hozza.  A fügék közös jellemzője a vastag levéllemez, amelyet kifejlődéséig egy vékony – néhány fajon vöröses – képlet borít. Ez a hártya a levél kihajtása után lehull. Szintén jellemző a hajtások sérüléseiből csepegő sűrű, ragadós, fehér – sok fajnál mérgező – tejnedv és a törzsön, hajtáson fejlődő jelentéktelen egyivarú virágok. A porzós virágok mellett kétféle termős virágot találunk, melyek egy különös, jellegzetes serlegvirágzat belsejében vannak elrejtve rendezetlenül, vagy zónákban.

Ficus virágtípusok és elhelyezkedésük a serleg virágzatban

 Sok száz parányi virág alkot egy, a füge terméséhez hasonló virágzatot. A virágok a kehely formájú virágzati tengely belső oldalán, sűrűn egymás mellett helyezkednek el. A  tengely később elhúsosodik, és ez alkotja a füge gyümölcsét. A virágzási időszakban hosszában kettévágott „fügékben” jól látszanak a befelé néző virágok; később a szivacsszerű üreg összeolvad, és összefüggő húsos állományt alkot. A fügék zöme kétlaki növény de a csak hímvirágokat és csak nővirágokat viselő bokrokon kívül egyes csoportokban (pl. szmirnai csoportban) hímnős virágú öntermékenyülésre képes/egylaki/ fajok, fajták is előfordulnak. Ekkor a porzós virágok általában a serleg nyílása alatt vannak, a hosszú , vagy rövid bibeszálú termős virágok mélyebben helyezkednek el.

A nálunk termő típusok csak nővirágokat fejlesztenek és beporzás nélkül érlelik be mag nélküli gyümölcseiket.

A gyümölcs sok apró csonthéjas termésből kifejlődő terméságazat, amit áltermésnek neveznek. A gyümölcsök alakja fontos rendszertani bélyeg — a lapos gömbtől a megnyúlt körtéig — fajtánként és típusonként eltérő. Színe a lilásfeketétől a zöldessárgáig a legkülönbözőbb árnyalatú lehet.

 A megporzás számos fugefajnál igen bonyolult, gyakran az apró milliméteres méretű fügedarazsak közreműködésével valósul meg. A kaprifikuszok virágait beporzó parányi rovarok nőstényei megtermékenyített petéiket a termős virágok bibeszálaiba helyezik. A rövid bibeszálú termőbe került petéből lárva fejlődik, a hosszú bibeszálú virágba került pete elpusztul. A rövid bibeszálú virágokat tartalmazó serlegekből gubacs a hosszúszálúból pedig izletes füge áltermés fejlődik megfelelő körülmények között A szmirnai fügék virágai önbeporzók a rovarok közreműködése nélkül  izletes sokmagvú álterméseket teremnek. A közönséges vagy adriai fügék áltermései megtermékenyítés nélkül (partenokarpia) fejlődnek és rendszerint mag nélküliek. Az un San Pedro csoport füge fajai a második és harmadik csoport tulajdonságait egyesítik magukban,vagyis részben önbeporzók, részben partenokarpok. A  hazánkban tenyésző fügebokrok a harmadik csoportba tartoznak. A fügedarázs Magyarországon vadon nem fordul elő, ezért a kaprifikuszok nálunk nem teremnek. A déli országokból hozzánk kerülő, koszorúba fűzött, préselt füge a szmirnai típusú bokrokról származik.

A kaprifüge/kaprifikusz/ és a megporzását végző fügedarázs együttélése minden bizonnyal az egyik legbonyolultabb növény-rovar kölcsönhatás  a természetben.

 A kaprifikuszoknál a virág megtermékenyítését végző fügedarázs szúrása és petézése a rövid bibés magházakat gubacsképződésre ingerli, ezek az áltermések ehetetlenek viszont bennük fejlődnek ki a  darázslárvák. A hímek gyorsabb fejlődésűek, hamarabb érik el az ivarérettséget. .Még itt a csökevényes  gubacs termésben termékenyítik meg a virágban fejlődő nőstényeket hosszú tojócsövükkel átszúrva a magházbölcső falát. Ha marad még erejük kirágják magukat a termésfalon és kijutva pusztulnak el, de számos hím egyed a termésben leli halálát. Számukra a gubacs nászágy és egyben koporsó is rovarlétük egyetlen tere!

A később kibúvó már termékenyült repülésre képes szárnyas nőstények  a gubacs üregének elhagyásakor áthaladnak a porzós virágok zónáján és a virágpor rájuk szóródik. A nõstény állatok petézõ helyet keresve eljutnak azokba a serlegvirágzatokba is, melynek csak hosszú bibés magházai vannak. Itt a tojócsövük nem tud behatolni a megfelelõ mélységre a magkezdeményben, így a lerakott pete ezekben a virágokban elpusztul. Az áltermésben mocorogva azonban megtörténik a beporzás, így a megtermékenyült magkezdeményből  kifejlődik a mag majd beérik a termés is. Az új életnek nyilvánvalóan itt is ára van!

Az  egyszerűsített történetet olvasó nehezen talál higgadt szavakat. Sokakat emocionálisan is felkavar(volt aki megfogadta ezután nem eszik fügét), mások értetlenül állnak, kérdések tolulnak fel, melyekre nehéz választ keresni. Józannak tűnő érvek berzenkednek pazarlásról, célszerűségről, hasznosságról jóról és a rosszról .Vegyük tudomásul a természet más törvények szerint működik!

 

 

 

Kategória: blog | Címke: , , , , , , , , | 1 hozzászólás

Alaktan/ szár / – áltengely

Szimpodiális hajtástengely/pseudostem/. Ebben az esetben a főtengely korlátolt növekedésű. Virágban vagy virágzatban végződik, gyakran egy támasztólevél kíséretében. A tovább növekedő tengelyt  a záródó csúcs alatti hajtáskezdemény növeszti tovább egy ideig, amíg maga is virágot hoz és növekedése leáll. A tengely további hosszanti  tovább növekedését tehát a záródó egységen  fejlődő legfelső hajtáskezdemény tovább biztosítja. A főtengelyt egy ideig növesztő  kezdemény a korábbihoz képest oldalsó állású, így a tengelyrész az előzőhöz viszonyítva mindig kissé megtörik, az egész tengely gyengén, vagy erősebben cikk cakkos szakzsargonban: soktérdű.A Szimpodiális (áltengelyes) tengelyszervezõdés elmélete szerint amikor egy-egy leveles tengelyrész beszünteti hosszanti növekedését, a tenyészõkúp központi része oldalra tolódik, s virágot, virágzatot vagy kacsot hoz létre, a tengelyt pedig egy hónaljdudor (semmi köze a hónaljrügyekhez) vezeti tovább. A virágzat, illetve a kacs tehát egy-egy tengelyhossz végének tekinthetõ.

Az áltengelyes (szimpodiális) elágazás: olyan elágazás, melyben az oldaltengely nő az eredeti főtengely irányába, így a korlátolt növekedésű főtengely kissé oldalra hajlik, megtörik.

Gyömbérféle természetes élőhelyén és szimpodiális növekedésű rizómája

A földbeni hajtások közül a rizómáknál is gyakran találkozunk ezzel a tengelytípussal. A szimpodiálisan növekedő és elágazó rizómák csúcsrügye hozza létre a föld feletti hajtást, a rizóma további növekedését pedig az oldalrügyek biztosítják. Ekkor általában szétágazó rizómák keletkeznek/ pl ilyen a gyömbér rizómája/.

 

Kategória: Botanikai szemléltető | Címke: , , | Hozzászólás most!

Növényi életformák – ablakosnövények

 Az ablakosnövények különös  módon alkalmazkodnak az erős napsütéshez és a szárazsághoz. Pozsgás leveleik  teljesen a  laza, homokos talajba húzódnak, így csökkentik a párologtatást. Csak a   talajszinten levő felszínt borító, lencseként működő, átlátszó réteg látszik ki a földből, ami összegyűjti a fénysugarakat, és a mélyebb már fény nem érte régióba a fotoszintetizáló sejtekhez irányítja azokat. A Fokföldről származó Fenestraria fajok levélkéi csoportosan fejlődnek, felfelé állnak, bunkó alakúak, alsó részükön elvékonyodnak.A levelek felső, ellaposodott végén klorofill nélküli fényáteresztő sejtek vannak.Ez életfontosságó számukra, mert természetes élőhelyükön szinte az egész növényt befedi a homok, és csak az „ablakok” látszanak ki, így jut a mélyebben található asszimiláló rész elegendő fényhez.

Ez a Haworthia faj  valódi ékszerként ragyog ahogy a felülről ráeső fényt elnyeli és a leveleinek a szöveteiben lévő zselés anyagon megtöri. A levelek felső harmada, fele „ablakos”,  a vastagabb levélerek mintázata tovább fokozza a díszítő hatást!

 

Kategória: blog, Botanikai szemléltető | Címke: , , , , , | Hozzászólás most!

Alaktan/ termés / – kopács

Száraz felnyíló terméseknél az érés folyamán, a fajra jellemző meghatározott szabályok szerint felrepedő termésfal rész. Különböző terméstípusoknál  jelenik meg. Adott  termésnél a kopácsok száma  függ  a termőlevelek számától és a felnyílás módjától. Utóbbi lehetséges a termőlevelek összeforradása mentén/ un szepticid termések/, vagy a termőlevelek főerei mentén/ un lokulicid termések/ és előfordulhat egyszerre mindkét helyen/ un  szeptifragilis termések /. Nyilván az első két esetben a kopácsok száma megegyezik a termőlevelek számával, míg az utolsó esetben ennek a duplája. A kopácsokkal történő termésfelnyílás/kovadás/ gyakori típusai előfordulnak a tokterméseknél. de a felnyíló hüvely és becőtermések termésfal részeit is gyakran nevezik kopácsoknak.Anthericum ramosum – Ágas homokliliom.  Toktermés kékesfekete ráncos magvakkal. Látszik a levélszélek összenövésekor létrejött három válaszfal(septum) zónája. A termés belsejében ennek következtében három rekesz keletkezik bennük alapesetben a magok párosával helyezkednek el. Itt a felnyílás a főerek mentén történik/lokulicid tok/, az épen maradó szeptumok a magokat bölcsőként veszik körül.

Datura stramonium – maszlag.       Rendszerint az álvillás elágazások tövében ülő virág termőjében két termőlevelű magházból fejlődik a burgonyafélékre jellemző  valódi, száraz, felnyíló toktermés. Kemény tüskékkel borított szúrós külső termésfala karakterisztikus. A két termőlevél összenövése és a két főér mentén egyaránt felnyíló szeptifragil tok négy kopácsa között számos vese alakú éretten fekete mag látszik. Ezek adják a főleg tropán alkaloidokat tartalmazó erős hatású toxikus drogot.

Varjúmák – Hibiscus trionum. A termés valódi, száraz felnyíló lokulicid tok. A felnyílás az öt termőlevél főere mentén történik, a szétváló kopácsok közepén az ép szeptumok elválasztó falai jól látszanak.

Lathyrus latifolius- nagyvirágú lednek.  A pillangósvirágúak(Fabaceae) jellemző termése. Monokarp termőből fejlődő, tipikus esetben háti és hasi oldalon felnyíló valódi száraz termés. A lednek nemzetségnél a hengeres , hosszú termések felnyílása a csúcsnál kezdődik, és a szétnyíló két termésfal/ a két kopács rész /a kiszáradás során spirálisan tekeredik. Ez a passziv mechanikai mozgás a magokat parittyaszerűen löki távolra az anyanövénytől.

 

Kategória: Botanikai szemléltető | Címke: , , , , | Hozzászólás most!

Alaktan/ levél / – ölbefogott levél

Az ölbefogott levél olyan tenyeresen összetett levél, amelynek középső levélkéi a közös nyél végén sugarasan állnak és nyél nélküliek, a gerinc két alsó oldalra nyúló ágán fejlődő szélső levélkéi pedig nyelesek és összenőttek.

Ilyenek a bazsarózsafélék és a hunyorfajok tőlevelei.

A kisvirágú hunyor /Helleborus dumetorum/  középhegységeink  lombos erdeiben  ma még sok helyen gyakori kora    tavaszi virág. A képen a tőlevelek mellett a lombleveleket és közvetlenül a virágok alatt a szeldelt murvaleveleket is megfigyelhetjük.

Kategória: Botanikai szemléltető | Címke: , , , , | Hozzászólás most!

Alaktan/ levél / – előlevél

Az előlevelek/ profillum/ a lomblevelek zónája felett a virágkocsányon megjelenő  a virághoz vagy a  virágzathoz kapcsolódó a lomblevelektől eltérő méretű, alakú, színű és szerkezetű levelek. A fenti definíció alapján fellevelek csoportjába is sorolhatjuk őket, hiszen a virág egyik részén jelennek meg, rendszerint távolabb a virágoktól mint a többi fellevél. Legtöbbször zöldszínű levélképlet, amely egyszíkűeknél rendszerint egymagában, míg kétszikűeknél párosával fordul elő.

Szorosabb értelemben a virágok, vagy a  virágzati ágak első levelei, melyek után rögtön a viráglevelek (Viola, Pulsatilla) vagy még előbb különböző fellevelek következnek.

A kocsányon megjelenő levélképlet  néha elvirágzás után is megmarad. Feltűnően megnyúlik és a termést lepelszerűen körülveszi/állepel pl Atriplex/.

 

 

 

 

 

Kategória: Botanikai szemléltető | Címke: , , , , , , , | Hozzászólás most!

Alaktan/ termés / – lampion termés

A burgonyafélék családjába tartozó Physalis alkekengi, népies nevén zsidócseresznye színes, érdekes felfújt csészéjű termése.  A termés magában egy a családban gyakori narancssárga bogyótermés, amelyet a termésen maradó, zárt élénk színű burokká fejlődött csésze tesz látványossá.A bogyót a világító narancsvörös vagy tűzpiros lampionszerűen fölfúvódott csészelevél zárja magába, ami tartósan a növényen marad. A színes burkolatot a lebontó mikroorganizmusok gyakran hamar kikezdik és ősz végére már csak a csészeburok. levélereinek a váza marad meg közepén a „függöny mögé rejtezett” színes bogyóterméssel.  A termés mérgező!!! Hazánkban elsősorban a középhegységekben fordul elő és kertekben is ültetik, ma még elég gyakori.

A lampionvirág rokona, a perui hólyagcseresznye/ Physalis peruviana /, a kertek dísznövénye  ehető, ízletes termésű növény. A paradicsomhoz hasonlóan  bokrosodik, gyakran elfekszik. Amíg a termés meg nem érik, a papírszerű csészelevelek lampionszerű burokként veszik körül a gyümölcsöt. Fontos, hogy megvárjuk a termés teljes beérését, mert éretlenül ez is mérgező. Az érett gyümölcs nyersen is üdítő csemege, de gyümölcssaláták alkotóelemeként, kompótként is kiváló, s még akár lekvár is készíthető belőle.

Megjegyzendő, hogy ismertek más felfújt hasonló formájú termések.  Az erdeinkben honos hólyagfa cserje, vagy a parkokban gyakran ültetett csörgőfa termése is hasonló, csak nem ennyire dekoratív. Az utóbbi két faj termése azonban toktermés.

 

Kategória: Botanikai szemléltető | Címke: , , , , , , , | Hozzászólás most!