Alaktan/ szimmetria / – diszimmetria

Közzétéve 2012-05-01 | Szerző: bognarjn

Diszimmetrikus/ biszimmetrikus szervek  két egymásra merőleges szimmetriasíkkal oszthatók tükörképi részekre.Dicentra-diszimmetria

Két szimmetriasíkkal rendelkező virág ritka a növényvilágban. A Fumariaceae/füstikefélék/ családjában a Dicentra/szívvirág/ és néhány hasonló virágú rokon faj/pl Ehrendorferia chrysantha/ virágai diszimmetrikusak. A Japánban őshonos,de nálunk is kedvelt Dicentra lapított szív alakú csüngő virágai ívesen elhajló lelógó fürtben nyílnak. A két külső szirom pirosas, a két belső fehér színű. A külső két szirom nagyobb és kinyílva kifelé hajlik, a belső kettő világosabb, csúcsukon összekapcsolódnak és tetőszerűen borulnak a két csoportban összenőtt/ kétfalkás/  6 porzó fölé. Két porzó két portokot (téka) visel, a többi csak egyet. A felső állású magház 2 termőlevélből nőtt össze. A termés két kopáccsal nyíló tok.

Ehrendorferia diszimmetrikus virágai

Ehrendorferia diszimmetrikus virágai

 Az Ehrendorferia lágyszárú, bokorszerű, robusztus a tőhöz közeli részeken sűrű, molyhos levélzetű növény, égnek meredő csupasz ágain, sárga vagy krémszínű felálló virágokkal. Észak-Amerika nyugati –elsősorban Kalifornia száraz vidékein –  részén őshonos. A hamvaszöld gömbös toktermésében fejlődő  magjai általában csak a bozóttüzek  után csíráznak.

Kategória: Botanikai szemléltető | Címke: , , , , , | Hozzászólás most!

Szövettan – tracheák sejtfalvastagodásai

Közzétéve 2012-05-01 | Szerző: bognarjn

A zárvatermők szállító szövetrendszerében a víz és a szervetlen anyagok testben történő mozgatására vízszállító sejtek/tracheidák/, és ezek haránt falainak feloldódásával létrejött vízszállító csövek/tracheák/ szolgálnak. Kifejlett állapotban mindkét elem elveszíti az élő sejtre jellemző belső szerkezetét, a sejtalkotóit és élő anyagait.

Különösen a hosszanti irányban erősen megnyúlt tracheáknál fontos a  cső sejtfalának szilárdítása és ugyanakkor a megfelelő rugalmasság biztosítása. A tracheák sejtfalában az érés során megjelenő rendkívül jellegzetes spirális, gyűrűs, léces vagy hálózatos berakódások mindkét funkciót remekül biztosítják

 

Trachea sejtfalvastagodások

Hálózatos sejtfalvastagodások

Trachea falmerevítő gyűrük és hálózatos sejtfalvastagodások
Rugóhooz hasonló spirális sejtfalvastagodások
Kategória: Botanikai szemléltető | Címke: , , , , , , | Hozzászólás most!

Sejttan – szferokristály

Közzétéve 2012-05-01 | Szerző: bognarjn

Ismert, hogy néhány növénycsoportban/ pl fészkesvirágúak, vagy a harangvirágok / a sejtekben raktározott szénhidrát poliszacharid nem keményítő, hanem egy túlnyomó részben  gyümölcscukor  egységeket, fruktózt tartalmazó vegyület: a fruktozán, más néven inulin.

A plasztiszban/ amiloplasztisz / keletkező és markáns alakban megjelenő keményítőtől eltérően az inulin a sejtek vakuólumaiban sűrű szirupos anyagként raktározódik. A raktározó sejtek általában egy-egy szállító nyaláb köré koncentrikusan rendeződnek és mikroszkópban nem tudjuk megkülönböztetni  őket az inulint nem tartalmazó társaiktól.

Dália gumó – inulin szferokristályok

A vízben oldódó szirupos összetett cukor azonban 50%-os etanolban kicsapódik és érdekes egymásra rétegződő halmok formájában látszik a mikroszkópban. A kicsapódott inulin szerves szemikristály aggregátumait nevezzük szferokristály-nak.A szferokristályokat tartalmazó sejtek  általában csoportosan jelennek meg ,  a csoportok közepe táján gyakran egy szállítónyaláb nyomait is felismerhetjük

A szferokristály  lényegében egy műtermék, artefaktum, az inulin kimutatására, diagnosztikai célra azonban jól használható.

Szállítónyaláb köré rendeződött inulint tároló sejtek
Kategória: Botanikai szemléltető | Címke: , , , | 2 hozzászólás

Alaktan/ levél / – levélripacs

Közzétéve 2012-04-19 | Szerző: bognarjn

A lehullott levelek helye  meglátszik a száron némelyik növényen jól, másokon kevésbé. Ezt  a hegesedést nevezik levélripacsnak. A levélforradás( cicatrix), a fás növények ágain az a beforradt hely, ahonnan a levél levált. A forradás határozott alakú, egészen vagy részben paraszövettel fedett és benne a levélnyomnyalábok  jól látszanak.

 A levélripacs rajzolata egyértelműen jellemző az adott növényre. Ennek alapján számos fásszárú növényt lomb hiányában  a téli időben is biztonsággal megkülönböztethetünk.

 A lehullott rügypikkelyeknek vékonyan gyűrűző nyoma is gyakran meglátszik a száron. Ha az ág csúcsától visszafelé megyünk, ezekből a gyűrűalakú nyomokból megállapíthatjuk, hogy hol kezdődik az idei (azaz egy éves) hajtás, hol a tavalyi (két éves) stb.

Rügypikkelyek vékony gyűrű alakú nyomai/ > / és a nagyobb levélripacsok

Rhamnus catharticus/ varjútövis / – levélripacsok/ > / és paraszemölcsök   /lenticellák/

 A lombhullás( abszcizió ) előtt a levél alapi részén hormonális hatásokra( abszcizinsav ) kialakul egy leválasztó szövet, amely elzárja a szöveti kapcsolatokat az áttelelő részekkel. Lombhulláskor általában először a levéllemez válik le a levélnyélről,  majd később az utóbbi pereg le a levélalap hegjeit hagyva maga után emlékül.

 A levél öregedése közben a levélnyél alapjánál fejlődött leválasztó szövet  biztosítja, hogy a levél úgy válik le, hogy nem hagy a növény bőrszövetében nyílt szakadást, durva sérüléseket, sebeket. Néhány fajnál a levélhullatás nem őszi jelenség. A tölgynél és néha a bükknél például nem ősszel alakul ki ez a leválasztó szövet. Ezért tavasszal hullatják levelüket ezek a fák, amikor megindul a leválasztó szövet fejlődése. Sok cserjénél is kitelelnek a levelek, de ettől még azok nem válnak örökzölddé.

A levélripacsok a rizómákon is megfigyelhetők

 Ősszel a levélhullás előtt először lebomlik a klorofill a kloroplasztiszokban. A levélsejtek öregedő, szerkezetében, funkciójában degradálódó zöld szintestjeiben maradt karotin és xantofil sárgává, barnává változtatja a lombozat színét. A kezdeti sárgulást a különféle fajtákban, változatokban más és más, másodlagos színezőanyagok módosítják. Például a vörös elszíneződést  igen gyakran a hidegebbre fordult idő hatására felhalmozódó  antocián vegyület okozza. Az örökzöld lomb- és tűlevelűek szintén elhullatják lombjukat, csakhogy kevésbé látványosan. Leveleik élettartama ugyanis több év, ennyi idő alatt cserélődnek ki.

Kategória: Botanikai szemléltető | Címke: , , , , , , , | Hozzászólás most!

Alaktan – a kettősbog modul

Közzétéve 2012-04-18 | Szerző: bognarjn

A kettősbog( dichasium ) gyakori szerveződési forma a növényvilágban. Találkozhatunk vele a hajtástengely elágazásait tanulmányozva néhány csoportnál és gyakrabban a virágzatok esetében.

A főtengely növényekre oly jellemző folyamatos, nyílt csúcsi növekedése ennél a típusnál hamar megakad, mert a tengely magányos virágban, később termésben záródik.

Az újabb  egyenértékű elágazások az előző virág alatt, oldalt erednek, természetesen kifelé oldalirányban növekednek és idővel túlnövik a főágat( álvilla – álvillás szerveződés). Ha az oldalsó tengelyek párosával  keresztben átellenesen fejlődnek, kettős bognak (dichasium), ha magánosan, egyes bognak (monochasium) nevezzük.

Habszegfű – összetett kettős bog

Az előbbiekből következik hogy a bogas virágzatban a legidősebb virág középen található, a többi centrifugális sorrendben fejlődik.

Fekete bodza összetett bog virágzat

Fekete bodza összetett bog virágzat

Az összetett kettős bog egységek modul szerű egymásra épüléséből, összekapcsolódásából egész hajtásrendszer vagy bonyolult virágzat szerveződhet.

A csúcsi( apkális ) dominancia, csak az adott modul egységen belül érvényesül(álvilla) és az oldalirányú növekedés miatt a bogasan szerveződő rész egyre jobban terebélyesedik.

 Főbb alakjai a bogernyő (pleiochasium ) , amelyben a főtengely csúcsvirága alatt több egyforma hosszú ág áll egy örvben; az ecset (anthela), amelyben a csúcsvirág alatti ágak különböző hosszúságúak és spirális helyzetűek; a csomó (fasciculus), amelyben a csavaros helyzetű ágak egyenlő hosszúak; az álernyő vagy összetett kettős bog, amelyben a csúcsvirág alatt több keresztben átellenesen álló kettős bog fejlődik(polychasium ).

 

 

Kategória: Botanikai szemléltető | Címke: , , , , | Hozzászólás most!

Alaktan – „szárnyas ” szervek

Közzétéve 2012-04-15 | Szerző: bognarjn

Néhány lágyszárú fajnál a száraknál, de főképpen néhány termés típusnál találunk jellegzetes lemezes, néhány sejtsorból álló kisebb nagyobb oldalra futó kinövéseket a szerveken.

A szárnyas rekettye szára és levélzete

A nagyvirágú lednek szárnyas szár részletei

Ailanthus lependék termések

Acer – juhar ikerlependék termést

A vékony lemezes kinövés alakja, mérete különösen a szárnyas terméseknél változatos, a fajra jellemző. Szinte minden esetben feltűnően gazdag érhálózat szövi át , dús szállítónyaláb rendszer hálózza be, ami a vékony szárnylemezt merevíti.

 Szerepe egyértelműen a felület növelés. A szárnyas száraknál ezáltal nagyobb lesz az asszimiláló felület, míg a valódi szárnyas terméseknél az érés során kiszáradó, hártyás, erekkel merevített szárny repítő készülékként játszik szerepet a szél útján történö termés elterjesztésben.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Kategória: Botanikai szemléltető | Címke: , , , , , , , , , , | Hozzászólás most!

Alaktan/ virág / – petaloid porzó

Közzétéve 2012-04-15 | Szerző: bognarjn

A petaloidia más virágrészek átalakulása szirmokká. Ennek következtében fokozatos átmenet alakul ki a szomszédos virágtájak között, megjelennek a virágban mindkét rész jellemzőit egyszerre hordozó köztes formák.

Leggyakoribb esete a porzók levélszerű alakulása a virágtakarótáj és a porzótáj között. Az ősibb zárvatermőknél több fajnál rendszeresen megfigyelhető pl a levélszerű porzó(un petaloid porzó) fokozatos átmeneti alakokkal. A porzószálak ilyenkor lemezesen kiszélesednek, a meddő portokok a levélszerű képletek felső szélén helyezkednek el.  Kifelé a takarólevelek irányában haladva a porzószál lemezes szélesedése egyre nagyobb, a portok mérete pedig ellentétesen egyre kisebb. A portok régió részaránya egyre csökken.

Az ősi virágokban – melyekre a primer poliandria jellemző – több helyen megjelenő primer petaloid porzók pollenje meddő, az ivaros folyamatokban így nem játszik szerepet. A teljes portok rész a lemezes porzó felső részén inkább a beporzó rovarok tápláléka. A pollen értékes anyagai a rovarok tápanyag és vitamin forrásai, amit számos rovar örömmel fogyaszt. Még a rágó szájszervvel rendelkező rovarok is előszeretettel rágcsálják a petaloid porzók felső részét! A petaloid porzók felső régiója tehát inkább sztaminodium, takarmányszövet.

Magnolia virág – petaloid porzók

Primer petaloidiát találunk a Degeneriaceae, Magnoloaceae, Nymphaeaceae családokban és a Ranunculaceae( boglárkafélék) néhány fajánál( Clematis – iszalag).

 A porzók „elszirmosodása” szirom szerű módosulása másodlagosan is bekövetkezhet sokporzójú, vagy szekunder poliandriát mutató virágokban. Ez a jelenség gyakran vezet a teltszírmúsághoz(pl Rosaceae- rózsafélék).  A Rosa genusban, ezt használták ki a sokszirmú rózsák kitenyésztésénél, nemesítésénél is. A telt virágú szegfűknél  azonban a szirmok zöme máshonnan az un mellékpártából(paracorolla) ered!

 

Tündérrózsa virágok petaloid porzókkal
Kategória: Botanikai szemléltető | Címke: , , , , , | Hozzászólás most!

A növényi csábítás fortélyai -a nektáriumok

Közzétéve 2012-04-10 | Szerző: bognarjn

Florális nektáriumok

A rovarporozta növények virágaiban gyakran találunk különleges a megporzást végző rovarok csalogtására szolgáló  kiválasztó rendszereket,nektáriumokat (mézfejtő, nupciális nektárium,  nektármirigy) . Ezekben válik ki és halmozódik a nektár.
A hazánkban tenyésző virágos növényeknek mintegy 90%-a termel nektárt. A rovarcsalogató nektárium rendszerint a virágban található, kivételesen azonban másutt,/ pl. a levélen/ is előfordulhat/ extranupciális nektárium/.

A nektár cukrokat illóolajokat és aminosavakat tartalmaz, a rovarok aminosav szükségletük jó részét innen fedezik. A nektár szénhidrátjai a háncselemekből származnak. A többi összetevőt az epidermisz és az alatta levő szövettáj termeli. A  az anyagok kiválasztásában az endoplazmás memránrendszer hólyagocskái közvetítenek/exocitózis/.A nektár kiválasztása szakaszosan történik a kuti kula pórusain keresztül, a kutikulapórus akkor nyílik ki, amikor a hidrosztatikus nyomás alatta pozitív.

A virágban előforduló nektáriumok lehetnek átalakult, módosult virágrészek/ pl sziromlevelek, porzók/, néha jól felismerhető markánsan elkülönülő kiválasztó rendszerek, vagy gyakran a szirmok tövében fejlődő különleges bőrszövet: az illatepidermisz.

 A sziromlevekből kialakult mézfejtők esetében sokszor a megszinesedő csészelevelek veszik át a szirmok helyét. A tavasszal lombos erdeinkben gyakori hunyor féléknél/Helleborus fajok/ ezt jól megfigyelhetjük.

Sztaminódiumok a siskvirágokban

A nektártermelésre és kiválasztásra módosúlt steril porzókat sztaminodiumnak nevezzük. Sarkantyús virágoknál/ pl sisakvirágok, szarkaláb stb/ gyakran a sarkantyúba nyúlik néhány nektárkiválasztást végző porzó. Az ágyúgolyófa/ Couroupita / virágában számos elkülönült sztaminodium teszi különössé a virágokat.

Sztaminodium régió az ágyúgolyófa virágban

Az ernyősvirágúaknál/ Apiaceae/ a termőn alakul ki a bibeszál tövénél egy úszóöv szerű nektárium gyűrű, míg a honi kutyatejféléknél/ Euphorbiaceae/ a virágzatban gömb, félhold, korong alakú mézfejtők találhatók, melyek a fajok pontos meghatározását is segítik.

Nektáriumok a kutyatejfélék virágzatában

Az illatepidermisz felismeréséhez rendszerint a szirmok belső felszínét kell alaposan szemügyre vennünk. Különösen azok alapi részén néha szabad szemmel is  láthatjuk az eltérő kinézetű felszíni régiót, amely speciális festéssel/pl neutrálvörös/ megfesthető és az elkülönűlt  bőrszöveti rész  így jobban tanulmányozható.

Illatepidermisz régió a virágszirmok tövéban

A nektárkiválasztás a növény hatékony rovarcsalogató rendszere amellyel magához édesgeti a megporzó rovart, esetleg apró madarat, ritkábban más állatokat. Ezek az állatok a nektár fogyasztása mellett a virágban  hosszabb rövidebb ideig tartózkodva elvégzik a megporzást is.

 

Kategória: blog | Címke: , , , , , , , , , | Hozzászólás most!

Alaktan/ szár / – álvillás elágazás

Közzétéve 2012-04-02 | Szerző: bognarjn

Álvillás/ pseudodichotomikus / elágazásnál a főtengelyen található csúcsrügy a működését korán befejezi. Ritkábban elpusztul és lehull, gyakrabban korlátolt növekedésű szaporító szervvé: virággá alakul és később termés fejlődik belőle.

 Az alatta átellenesen álló két oldalrügy  ekkor szinkron indul fejlődésnek melyekből a továbbiakban két egyenrangú látszólag villás kettősbogas hajtástengely képződik.

Varjútövis álvillás hajtásai

Kategória: Botanikai szemléltető | Címke: , , , | 1 hozzászólás

Alaktan/ szár / – villás elágazás

Közzétéve 2012-04-01 | Szerző: bognarjn

Villás elágazás – dichotomia

 A telepes és a hajtásos növények elágazásai lehetnek villásak, amikor főtengelyük kétfelé válik (dichotomikus elágazás) és oldalelágazásúak, amikor egy főtengelyből indulnak ki az oldaltengelyek.

 Villás elágazástípusnál a szár tenyészőkúpja  két egyenértékű oldalágat fejleszt, maga pedig beszünteti növekedését. A szár csúcsmerisztémája ebben az esetben két egyenlő értékű hajtást hoz létre és az elágazás után nem nő tovább. A szimmetrikusan kettéágazó ágak egyenértékűek.

Vilás elágazású teleptest néhány tengeri algánál

Az első szárazföldi növények szárrendszere is ilyen volt. Jelenleg elsősorban a telepes növényeknél pl a barna és vörösmoszatoknál fordul elő a villás(dichotomikus) elágazás, amikor a tengely két egyenértékű villaágon folytatja növekedését. A szárazföldi  hajtásos növények közül  a harasztoknál/ korpafüvek / gyakoribb ősi bélyeg.Tiszta villás elágazás csak a virágtalanok körében fordul elő.

A magvas növényeknél néhány esetben a levélerek lefutása mutat villás mintázatot. Ebben az esetben a főér hiányzik. Legjobban ismert példája ennek a páfrányfenyő/ Ginkgo / levele.

 

Kategória: Botanikai szemléltető | Címke: , , , , , , , , | Hozzászólás most!