Földünk legészakibb részén az arktikus tájakon terül el a tundra. Ahol a végtelen tajga fenyőerdő rengetege és a törpe fenyők öve véget ér ott kezdődik a tundra világa. A magyar értelmezõ kéziszótár szerint „hideg éghajlatú, gyér növényzetû, fátlan vidék”.
A zord klímában a talaj csak a rövid nyár idején olvad fel némileg, és ilyenkor a törpecserjések gyökérszintjéig/ kb 1m mélységig/ fagymentes. A néhány hónapra felengedett talajon ekkor kizöldül a táj , kivirulnak a tundravidék tarka virágai.
A tundramezők nyílt növénytársulásai a nyers szikla-, és törmelékes területeken, míg a zárt vegetációk mezőkön, hordalékos talajokon alakulnak ki.
Különösen a nyílt társulásokban uralkodnak a mohák és a zuzmók, de a zárt társulások törpecserjéi között is gyakran találkozunk velük. A tundra virágos növényfajainak száma alig éri el a százat.
A sarkvidék növényel zömmel rövid tenyészidejű, törpe növekedésű, párnás félcserjés fajok és évelő lágyszárúak. 
A fák közül többnyire csak a törpe nyírfák, égerfák és fűzfák találhatók, sok helyen hatalmas, végelláthatatlan térdig érő bozótos állományokat alkotva.. Hiányoznak az igazi fák, a geofitonok és az egynyári növények.
Az uralkodó növényzet alapján különböző tipikus tundranövényzet társulásokat ismerünk:
– a cserjés tundra törpecserjékkel/(törpefűz, törpeéger, törpenyár, hangacserjék/.
– a réti tundrán rövid tenyészidejű évelő fűfélék (perje, csenkesz, sás) uralkodnak, a kétszikűeket pillangósvirágúak, boglárkafélék, törpe szegfűk képviselik nagyobb számban. 
– zuzmós és mohás tundrák: a nedvesebb részeken mohákkal, a szárazabbakon zuzmókkal (rénszarvaszuzmó, izlandi zuzmó).
– poligonális tundrák, ahol a különböző kőzetdarabok az olvadás és újrafagyás hatására sokszögű (poligonális) formájúak összefüggő növényzet itt már nincs, a köveken telepszenek meg a látványos párnázó mohák, alig néhány fűféle társaságában. 
– a köves tundra szinte teljesen növénytelen
A növények rövid aktív tenyészidejében a sarkvidéki nyári nappalokon akár 20 óra hosszat is a látóhatár felett van a nap. Nem meglepő, hogy az itt élő növények zöme hosszú nappalos. Mérsékelt övben élő rokonaikhoz képest gyorsabb az életciklusuk, a sajátos fényviszonyok és egyéb kedvezőtlen ökológiai feltételek miatt miatt gátolt a növekedésük és nagyobbak a virágaik.
A növények teljes életciklusa a rövid nyári időszak alatt lejátszódik. A virágzásukra és a termésfejlődésükrere kedvezően hat a folyamatos megvilágítás. A rövid életidejű növények csaknem egyszerre nyitják ki színpompás virágaikat. Magjaik nagyon ellenállók a hideggel szemben.
Az éghajlathoz legjobban a moha- és zuzmófajoknak sikerült adaptálódniuk, elsősorban a Cladonia nemzetség fajaival.
A lágyszárúak között dominánsak a pázsitfűfélék/ perjék, csenkeszek/ és a sások.. Emellett jellegzetesek a tundravidéket uraló törpecserjék gyakran kúszó, szétterülő és földhöz lapuló növényegyedei , melyek max. 1 m-es magasságig nőnek meg. Kihasználják a talaj által felfogott meleget, de még így is nagyon lassan fejlődnek.
A fagyott és hideg talaj miatt a gyökérzet is a felszín közelében ágazik szét. Mindez elsősorban a kedvezőtlen tápanyag ellátottságnak, a talaj magas aluminium tartalmának tulajdonítható. Az itt élő növényeknél általános a felszínhez közel szétterülő forma a hóviharok, heves szelek miatt alakult ki, hiszen ebben a formában a növények nincsenek kitéve annyira a szél erejének.
A zuzmók, mohák sejtjei a tél beálltával elveszítik víztartalmukat, sejtplazmájuk besűrűsödik, így vészelik át az erős fagyokat. Nyáron sejtjeik vízzel telnek meg, anyagcseréjük fokozódik.. A legmostohább körülmények között már csak ezek a virágtalan növények élnek. . A tundrákon túl már az örök hó és jég birodalma terül el, a sarki jégsapka rideg világa.
.
