Plantarium

Gumó  – tuber

Tápanyag raktározásra módosult, általában hengeresen, vagy gömbösen megvastagodott földben fejlődő hajtástengely, vagy oldalgyökér. Eredete alapján így tehát megkülönböztetünk hajtásgumót és gyökérgumót. A hajtásgumó  nem fotoszintetizáló pikkkelyszerű alleveleket és levélhónalji rügyeket, rövid hajtáskezdeményeket viselhet. Felszínét erős paraszövet/periderma/ borítja lenticellákkal, majd befelé a kéregrész/cortex/ és a gumó szövetének zömét adó központi henger/stele/ következik. A  kevés sejtből álló szállítóelemek a két szövettáj határán találhatók. Az endodermisz a hajtásgumókban a szárakhoz hasonlóan rendszerint hiányzik.  A kéreg és a belső szövetek jó része raktározó parenchima. 

A kifejlett gumó lehet tömör (pl. burgonya – Solanum tuberosum), vagy üreges (pl. odvas keltike – Corydalis cava).

A föld alatti oldalágak tengelyeinek megvastagodott végei az ággumók( pl. burgonya – Solanum tuberosum). A rügyek a hajtásgumó felszínén általában rügygödrökben helyezkednek el, melyek amelyek a burgonyánál a modernebb fajtáknál teljesen sekélyek ( Agatha, Innovator ), de lehetnek nagyon mélyek is ( Bellarosa, Idared ).  A burgonya gumó két pólusa: a rügyes vége és az oldalághoz kapcsolódó sztólós vége jelentősen eltér egymástól.
A sztólós vég jóval kevesebb rügyet tartalmaz, a gumó húsának keményítőtartalma itt kisebb, de ez a rész edénnyalábokban gazdagabb. A rügyes vég sokkal több rüggyel rendelkezik és keményítő tartalma is magasabb.
A kisebb szárazanyag és keményítőtartalom miatt a gumó sztólós vége több élettani probléma és kórokozó fellépésének is a helye. Mivel a sztólós vég rügyekben szegényebb, a vetőgumó darabolásánál erre feltétlenül ügyelni kell.

 A szárgumó, raktározásra módosult főtengely amelyből a tőlevelek  tőlevélrózsában erednek (pl. Cyclamen purpurascens).

A gumó vegetatív szaporító szervnek is tekinthető, pl. a burgonyánál, a ciklámennél.