El Kantara – a sivatag kapuja

El Kantara   hatalmas sziklák közül bukkan elénk.   Hosszú   ideig az    egyik legfontosabb kereskedelmi csomópont volt Algériában. Egy stratégiai átjáró a Szaharába:  káprázatos szorosok, szakadékok és lenyűgöző hegyek uralják a tájat. Igazi fotós paradicsom!

A Római kor óta lakott vidék, amit a környéken található romok is bizonyítanak.  A lenyűgöző még az ókorban épült ma is átkelőként szolgáló kőhídja. Az elbűvölő El Kantara oázist az ókorban „Herkules cipője” néven is emlegették.

Az oázist közrefogó hatalmas hegyvonulatok, az alattuk zöld szőnyegként elterülő pálmaligetek és a mindezt középen kettészelő folyó együtt alakítják a táj szépségét. Láthatjuk itt a római kor számos hagyatékát és azt római hidat, melybe III. Napóleon belevésette nevét és arcmását, ezzel állítva emléket az oázisban tett látogatásának.

Az oázisnak is  nevet adó   El Kantara közel 10ezer lakost számláló oázisközpont-kisváros az Aures hegység szélén fekszik. Biskra és Batna között félúton található Neve az arab híd szóból származik.. A vidéket vízzel ellátó forrás a Skhoun a legnagyobb vízhozamú a régióban. Az éghajlat hideg télen és forró nyáron. A város átszeli a 3.számú Algéria autópálya és a Batna-Biskra vasútvonal.

Első lakói az itt letelepedett berber törzsek voltak.  A Kr.u. első században a rómaiak érkeztek a térségbe, később arabok települtek ide, majd következtek a muszlim hódítók.1844-ben a francia hadsereg elfoglalta a régiót.1955-56-ban a függetlenségi harcok idején a környéken ádáz harcok dúltak. A konszolidáció idején a körzetet több részre osztották: Ouled Ali Ha mhamed, Ouled Belli és Ouled Mhamel.A városkomplexum  lakossága fiatal, 60% -uk életkora  kevesebb, mint 30 év.

El Kantara természeti szépségei mellett  gazdag történelmi örökséget őriz.  A  Dachra Dhahraouia és Casbah ókori római kori múzeuma és a kőtár nemzetközi hírű. Emellett  El Kantara természeti szépségeinek irodalmi szövegek és értékes képzőművészeti alkotások állítanak emléket.