A toboz( conus, strobilus) botanikailag a nyitvatermő növények sajátos egyivarú virágokat viselő virágzata, amely ennek megfelelően lehet termős és porzós egyaránt. 
A köznapi szóhasználatban az „érett toboz” a fenyőfélék elszáradt, fásodott termős virágzata, amely a szárnyas magokat tartalmazza és semmiképpen nem egy igazi termés. Valódi termés mindig a termőlevelekből összeforrt termő zárt magházából fejlődik és csak a zárvatermő növényekre jellemző.
A toboz általában vastag központi tengelyén többnyire csavarmenetben, spirális elrendeződésben váltakozva sorakoznak a vastagabb meddő pikkelylevelek és ezek tövében a különálló kisebb ivarlevelek. A porzós(hím) jellegű ivarlevelek pollenzsákjaiban az úgynevezett loculamentumokban redukciós osztódással keletkeznek a pollenszemek, amelyek éretten a szelek szárnyán való terjedésüket segítő páros légzsákokat viselnek. A porzós tobozok rövid életűek, a pollen kiszóródása után lehullnak, elpusztulnak.
A női ivarú un termőlevelek, pontosabban termőpikkelyek alapi részén a tengelyhez közel( adaxiálisan) szabadon, nyíltan állnak a magkezdemények, amelyekből a megtermékenyítést követően hosszabb rövidebb idő alatt fejlődnek ki a repítőszárnyas magvak. Az érett magokat a szárazon szétnyíló pikkelyek szórják ki.
A fenyőknél gyakori jelenség, hogy a megporzást azonnal nem követi a megtermékenyítés. A „nyugalmi periódus” néha pár hétig, máskor több hónapig tart. Ez alatt a pollenszemek a termő pikkelyeken elhelyezkedve a meddőpikkelyek védelmében élvezik a tobozvirágzat „vendégszeretetét” türelmesen várva a kémiai szignált, amely jelzi számukra, hogy a pete érése befejeződött és termékenyülésre kész. A pollentömlők csírázása és a megtermékenyítésért induló „versenyfutás” csak ezután kezdődik.
A megtermékenyítést követően a mag fejlődésével együtt a meddő pikkelyek gyakran tovább nőnek, elfásodnak, ritkábban más nyitvatermőknél elhúsosodnak és a magot beborítva bogyószerű álterméssé alakulnak( pl a borókáknál a tobozbogyó).
Mai felfogás szerint a magányos nyitvatermő virág is egy redukált, egyszerűsödött toboz virágzat. Ennek alapján kerültek vissza a tiszafák az új rendszerekben a fenyőfélékhez.
A lombos fák némelyikének ( pl éger- Alnus) termős virágzata megtévesztően hasonlít egy fenyőtobozhoz. Azonban itt a fásodott murvalavelek tövében valódi makktermések fejlődnek és így az egész terméscsoport emlékeztet egy tobozra( áltoboz). A hasonlóság csupán formai!
Gyakori sokak által ismert kerti dísz-, és gyógynövényünk a sarkantyúvirág(Tropaeolum ) elfekvő szárain találunk hosszú, csavarodott levélnyelű kerekded pajzs alakú leveleket
. Az indiai lótusz vízből kiálló levelei is ilyenek
.
