Magyar neve levélcsukló izület. Egy szabad szemmel is látható szövettáj a levél alapi részén a pálhalevelek táján. Összetett leveleknél a levélnyél és a hajtástengely között található az elsődleges pulvinus(ízület), a központi tengely(levélgerinc) és a levélnyél kapcsolódásánál van az un másodlagos, míg az egyes levélkék és a gerinc között helyezkedik el a harmadlagos ízület.
Alapvetően a levéllemezt hajlító mozgásokért felel, amelyek lehetnek viszonylag gyors, un nasztiás mozgások, vagy lassabb napszakoktól függő un ritmusos(diurnális, cirkadién, „alvó”) helyzetváltozások. Pl a pulvinus a Mimosa levél gyors tigmonasztiás(érintésre, rázkódásra, elektromos-, vagy hőhatásra stb adott), és egy lassúbb niktinasztiás( „alvó”) mozgásáért egyaránt felel.
A pulvinus markáns eleme a levélnyél központi szállítónyalábja, melyet a kéreg(cortex) vékonyfalú, intercellulárisokban gazdag parenchima szövete vesz körül. A pulvinusban a levéllemez fonák oldalához közel eső részen vannak az un extensor sejtek, ellenkező oldalon pedig a flexor sejtek. A cortex extensor és flexor sejtei valamint a központi nyaláb háncssejtjei-főként a háncsparenchima sejtek – plazmodezmákkal összekapcsolva egymással szimplaszt kapcsolatban állnak. A kétféle sejttípus finomszerkezetében és sejtfaluk felépítésében nincs lényeges különbség. A sejtfalaik rugalmassága, nyújthatósága(elaszticitása) sokkal nagyobb mint más növényi sejteké. Az extensor pulvinus szövettáj sejtjei a vizet az átlagosnál könnyebben adják le, a flexor régió sejtjeiben a turgor érték magasan az átlagos feletti is lehet.
A levélmozgatás mechanizmusa alapjaiban jól ismert. Inger hatására hirtelen megváltozik a pulvinus parenchima sejtek víztelítettsége( turgor állapota) egy gyors membránpermeabilitás( áteresztőképesség) változás következtében.
A levélhez közelebbi oldalon a szövet extensor régiójában a sejtek kálium ionokat és kísérő klorid anionokat adnak le részben az apoplasztba, részben az előbb említett plazmodezma csatornákon a háncsparenchimába és a flexor sejtekbe. Ezt követi az ozmotikus változásoknak megfelelő gyors passzív vízmozgás: vízvesztés és turgorcsökkenés az extensor oldalon és ennek ellenkezője a flexor oldalon. Így létrejön a levélnyél lefelé irányuló elmozdulása.
A pulvinus sejtjeiben tehát az inger kiváltott mozgás folyamán átrendeződik a kálium( és a kísérő klorid) ion és a víz megoszlás, ennek eredménye a szemmel látható gyors ingerválasz. Inger hatására az extensor sejtek térfogata a vízvesztés és a turgorcsökkenés miatt kisebb lesz, míg a flexor sejteké nő. Az eredeti állapot visszaállásakor pedig egy ellentétes folyamat történik. Elsősorban tehát a kálium ion felvétel és leadás következtében fellépő passzív vízmozgás eredményezi a térfogatváltozást.