A rostacsövek a szerves anyagok oldatait mozgató háncsrész fő szállító elemei a zárvatermőkben. A jellegzetes háncselemek úgy keletkeznek, hogy több egymás fölött elhelyezkedő sejt (rostacsőtag) részlegesen fuzionál, a harántfalaikon a plazmodezmák kitágulnak, kiszélesednek, így a válaszfalak perforálódnak és kallóz szénhidráttal bélelt lyukacsos rostalemezt alkotnak. Elvétve az oldalfalon is lehet kisebb-nagyobb laterális rostamező.
A rostacsőtagok mellett – velük együtt születő és mindvégig szoros plazmodezma kapcsolatban álló kísérősejteket találunk. A háncstranszport fontos szabályozói ezek a kisebb sejtek. Élénk anyagcserét folytatnak, tápanyagokat raktározhatnak és mobilizálhatnak: pl a háncs felé mozgó cukorfoszfátokról a foszfátot lehasítják és a cukrot engedik csak tovább a hosszú távú háncstranszportban. Születésük, működésük, egész életük szorosan összefonódik a rostacsővel. Általában csak néhány évig működnek, s ezt követően eltömődve együtt pusztulnak el a rostacső társukkal.
A háncsrész szállító elemei – ellentétben az éretten elhalt vízszállító elemektől – sejtplazmával bélelt, élő sejtek. Feltűnő sajátosságuk, hogy kifejlett állapotban nincs sejtmagjuk. Egyedfejlődésük alatt mitochondriumaik és plasztiszaik membránrendszere szétesik, a belső membránrendszer is fokozatosan leépül. A még fiatal rostacsőtagokban egy –leginkább a proplasztiszok különös fehérje tubulosokból álló rendszerére a prolammeláris testre/ PLB / emlékeztető – fehérjetest figyelhető meg, amely a differenciálódás során részben szétesik építő elemeire protein szálakra, filamentumokra.
Ezeket a plazmában diszpergált és a rostalemezen tömegesen megjelenő fehérje szálakat P-proteinnek hívják. A kétszikűekben gyakoriak , az egyszikűekben ritkábbak, a nyitvaternőkben és harasztokban hiányoznak. A megfigyelések alapján a rostacsövek fehérje fonalai kontraktilisak, behálózzák a sejtet és a rostalemezeken is átnyúlnak un transzcelluláris fonalak. Feltételezik, hogy a háncstranszportban van szerepük.
