Fás szárú növényeknél a hajtásrendszerben a szártag/szárköz-internodium/ hosszúsága és növekedése alapján három különböző hajtástípust különböztetünk meg:
1. – Hosszúhajtás/makroblaszt-dolichoblaszt/: Hosszú szártagokból/internódiumokból/, illetve egymástól jól látható távolságban álló szárcsomókból/nóduszokból/ szerveződő hajtásrész. Döntően ezek a hosszúhajtások alakítják ki a hajtásrendszer főtengelyeit, a növény formáját, habitusát. Gyakran egyenesek, messzire nyúlók/pl számos közismert gyümölcsfa/, de ismerünk fajokat, ahol zegzugosak „cikk-cakkban” nőnek/pl bükkfa- Fagus/. A gyorsan növekvő hosszúhajtások középen és a külső részeken igyekeznek széles, magasabbra törő koronát kialakítani természetes környezetben, kedvező fényviszonyok esetében. A korlátlan növekedésű hosszúhajtások egymástól távol eső szárcsomóin a levelek általában magányosak, intenzíven fotoszintetizálnak, esetleg kaccsá, vagy levéltövissé módosulnak/pl sóskaborbolya-Berberis/.
2. – A rövidhajtás/mikroblaszt/: rövid szártagokból szerveződő korlátlan növekedésű hajtásrész. Általában az oldalirányú tengelyeket a jóval rövidebb rövidhajtások alkotják. Rendszerint nem játszanak jelentős szerepet a növény habitusának kialakulásában. A leveleik többnyire csomókban állnak. Gyakran a virágokat, később a belőlük kifejlődő terméseket hordozzák. Lényegében a rügy, vagy egy levélrozetta/ pl kövirózsa vegetatív állapotban/ is rövidhajtásnak tekinthető. A fás szárú növényeknél jellemző, jól megfigyelhető ez a hosszúhajtás-rövidhajtás elrendezés, melynél a koronát kétfajta hajtás alkotja: a fő tengelyeket a hosszú szártagokkal rendelkező hosszúhajtások, míg a döntően oldalirányban növekedő rövidhajtások internódiumai gyakran mindössze pár mm-esek, levelekben gazdagabbak, sűrűbbek.
A nyilvánvaló növekedés élettani különbségek mellett a szakember számára jól ismert és gondosabb szemrevételezéssel egyértelműen megállapítható néhány morfológiai különbség is a kétféle hajtástípus között. Gyakori a levelek eltérő alakja/pl a nyárfa-Populus fajoknál a hosszúhajtás levél lemeze tagoltabb/, a pálhák kizárólagos előfordulása a hosszúhajtásoknál, és jellemző lehet a rügyek méretében, alakjában, a rügypikkelyek színében megjelenő különbség is.
3. – A törpehajtás/brachiblaszt/. Míg a rövid-, és a hosszúhajtás csúcsán korlátlan növekedésű levél és oldalhajtás dudorokat/primordiunokat/ lefűző tenyészőkúp található, a törpehajtás erősen korlátolt növekedésű kifejlett állapotban primordiumok nélküli csökevényes tenyészőkúpot visel, nagyon rövid szártagú és többnyire lehullik a levelekkel együtt. Alapi részén különböző számú barnás, pikkelyszerű a törpehajtást kezdetben burkoló alleveleket találunk. Ennek az elrendezésnek klasszikus példáit a nyitvatermőknél találjuk/a tűlevelű fenyők, cédrusok vagy a lombhullató páfrányfenyő-Ginkgo biloba/. A virág lényegében szintén egy törpehajtás.