A cserszömörce a szömörcefélék /Anacardiaceae/ családjába tartozik A mérsékelt égöv melegebb déli zónáiban a Mediterrán Európától Kínáig őshonos. Hazánkban a középhegységek dolomitos déli lejtőin gyakori, ott ahol a sziklás kopárokon a köves talaj gyorsan felmelegszik és a nagyobb fák zárt lombkoronája nem árnyékol. Magyarország középhegységeiben találjuk legészakibb előfordulásait. Honi karsztbokorerdőink domináns karakterfaja főleg a molyhos tölggyel együtt alkot laza növénytársulásokat.
Olyan helyeken is megél, ahol kevés más növény marad meg. Ennek köszönhetően például az autópályákat szegélyező rézsűkön sok helyen meg lehet figyelni. Ragyogó lángvörös őszi lombszíneződése, feltűnő virágzata és egyszerű igénytelen nevelhetősége miatt a cserszömörce kedvelt dísznövény. Egész évben lilásvörös /antociános/ levelű un „Royal Purple” változata nagyon népszerű, a „Foliis Purpureis” fajta virága és levelei is bordók. Ezeken kívül még sok más cserszömörce változat létezik a dísznövény kertészetekben.
Alacsony termetű, 2-5 méteres sovány, száraz termőhelyeken gyakran sarjtelepet alkotó, agresszíven terjedő, terebélyes bokor. Barnásvörös, hengeres kopasz ágain jellegzetes nagy félhold/vese/ alakú, kiugró levéltalpon ülő levélripacsok láthatók. A fiatalabb vesszők különösen a felső részükön lilásan vöröslők. Apró, rövid, rügyei szórt állásúak, a hajtás csúcsa felé haladva egyre sűrűbben (halmozottan) állnak. A fiatal hajtások és levelek megdörzsölve jellegzetes kesernyés terpentin illatúak.
Tagolatlan levelei többnyire széles visszás tojásdadok, ritkán elliptikusak, ép szélűek, a lemezük csúcsa kerek vagy kissé kicsípett. A levéllemez felül sötétzöld, gyakran kissé hamvas, kopasz, fonáka kékesszürke, esetleg pelyhes. A levélnyél rövidebb a levéllemeznél, amely a virágzat alatt gyakran nyélrefutó. A levél jellegzetesen összehúzó ízű. Lombja ősszel mély bíborvörös –ritkán arany sárga – színt ölt. Az erezet mintáját is megőrző, szépen színeződő levél sok esetben még hetekig a bokron marad, mielőtt lehullna. Karsztbokor erdeinkben a cserszömörce lombozat aranysárgától az égő vörösön át a bíborig szinte minden árnyalatot felmutató színpompája az ősz bámulatos és emlékezetes látványa.
A virágzás ideje: május- június. Az apró önmagukban szerény megjelenésű, öttagú és öt porzós kezdetben sárgás, később szürkéslila színű virágok feltűnő terebélyes 15-20 cm hosszú összetett fürtben un bugavirágzatban állnak. A virágokat körülvevő, laza, piszkosfehér vagy rózsaszínes, tollas szövedék a meddő virágok kocsányaiból alakul ki, melyek létrehoznak egy szőrös, bozontos külsejű végálló laza virágzatot. A több száz virágból álló virágzatban csak néhányból fejlődik termés.
A három termőlevelű felsőállású termőből létrejött apró, barna lapitott száraz csontártermés nehezen vehető észre az ágas bogas tollas meddőkocsány labirintusban. 
Elvirágzás után is megmarad ez a sajátos kusza kazal akár egészen késő őszig. A megszáradó bugavirágzat ősszel darabokra törik, egy-egy darabban a szőrös, meddő kocsányokból kialakuló repítő-készülékek segítségével a közöttük maradt apró terméseket messzire sodorhatja a szél.
A cserszömörce régóta elismert gyógynövény. Drogja zöld nyári lomblevele/Cotini coggygriae folium/,melyben hidrolizálható gallotannin és flavonoid hatóanyagok vannak. Emellett még jelentősek a kvercetin-glikozidok és különböző antocián származékok. Gyógyászati célra leveleit ágrészek nélkül gyűjtik. A késő tavasszal, nyár elején szedett levelekből kivont anyagok gyulladáscsökkentő, baktériumölő hatásúak. Gyulladáscsökkentő, fertőtlenítőszereket készítenek a levéldrogból fogíny-, torokgyulladás, aranyeres bántalmak, bélhurut kezelésére. A növényből régebben ipari bőrcserző-anyagot és sárga festékanyagot is előállítottak. A kézműiparban kelmefestőszer volt, a népművészek ma is hasznosítják ilyen célra.