Az érdeslevelűek családjába (Boraginaceae} tartozó nadálytő nemzetség 35 faja Eurázsiában honos. A lágyszárú, évelő fekete nadálytő mocsaras, lápos és nedves helyen gyakori az egész országban. Réti talajokon, ártereken, kaszálókon, öntözött kultúrákban nyirkos, kötött talajú kertekben mindenütt közönséges.
Néha 1 m magasra megnövő, szúrós szőrökkel borított évelő növény. Vastag, függőleges húsos, kívül frissen nyálkás fekete gyöktörzséből számos erős, hosszú hajtáseredetű gyökeret fejleszt. Szára felálló, főként a felső részén ágazik el magassága 30-100 cm, alapi részén körülbelül 1 cm átmérőjű, belseje üreges. Az egész növény a családra jellemzően merev, egyenes és ezek között apróbb görbült szőrképletektől érdes. Az összes serte apró szövetpárnákon, szemölcsökön ül/un emergentia/. Tőlevelei nagyok, 20-30 cm hosszúak lemezük nyélbe keskenyedik. Szárlevelei kisebbek, ülők, a levélváll szélesen, hosszan ráfut a szárra, gyakran egészen a következő levélig/ un szárnyas szár/. A levéllemez gyakran barázdált és hullámos szélű. A levelek és a hozzájuk tartozó oldalhajtások a tengelyen a fejlődés során fellépő eltolódások, elcsúszások miatt gyakran elválnak egymástól. Ilyenkor az oldalhajtás látszólag támasztólevél nélkül egy szárköz/ internódium/ közepéről ágazik le.
Sötét-bíbor, piszkos rózsaszín virágai május—júliusban nyílnak. Hazánkban előfordul két fehéres virágú alfaja is: a fehér szirmú lándzsás levelű subsp. officinale, vagy a sárgásfehér virágú szélesebb levelű különösen a Tiszántúlon gyakori subsp. bohemicum.
Az öttagú lecsüngő félig forrt forrt csészéjű és a csaknem teljesen összeforrt harang alakú öt cimpájú virágok hossza 1-1,5 cm. A pártacső belső oldalára nőtt porzók száma 5. A portokok a virág belsejében befelé fordulnak/ un intrors porzók/. A pártacső torkában háromszög alakú összehajló torokpikkelyek/fornices/ fejlődnek. A virágok a családra jellemző összetett kettősbogas forgóban állnak/ un boragoid virágzat/ .A virágok beporzását gyakran a hangyák végzik. A felső állású magház két termőlevelű négy rekeszre tagolt, a termés a csoportra jellemzően négyes makkocska. Sok esetben nem fejlődik ki mind a négy résztermés, ilyenkor a makkocska résztermések alakja szabálytalan.
A gyógyászatban a növény gyökere adja a drogot, de alkalmanként a levelét is hasznosítják. A gyökérdrog (Symphyti rhizoma et radix) allantoint, pirrolizidin alkaloidokat, 8-10 % cseranyagot, nyálkaanyagokat tartalmaz. A levéldrog (Symphyti folium) cseranyagot, alkaloidot tartalmaz, allantoin nem található benne. A pirrozilidin-mentes nemesített változatok leveleit salátaként elkészítve vagy sütve fogyasztják.
A gyökérdrogot hámosító hatása miatt főként rosszul gyógyuló sebek kezelésére használják külsőleg. A pirrolizidin alkaloidok – főleg toxikus metabolitjaik révén – májkárosítók, rákkeltő hatásúak ezért a nadálytő gyökérdrog több országban tiltólistán van. A legújabb hazai gyógyszerkönyvben/ Ph.Hg.VIII./ nem található.