A Földközi-tenger vidékéről származik, az első ismert fűszernövények egyike. Az időszámításunk előtti évezredekben már Egyiptomban, Kínában, Indiában használták mint fűszer- és gyógynövényt, a Biblia és az Ebers-féle papirusztekercsek is megemlítik. Európában a rómaiak honosították meg, a XVI. századtól a kontinensen több országban nagyban termesztik. Nekünk, magyaroknak is az egyik legrégebbi gyógy-és fűszernövényünk. Észak-Afrikában, Etiópiában, Kelet-Ázsiában és Észak-Amerikában jelentős területen termesztik.
Egyéves, lágy szárú növény az ernyősvirágzatúak/Apiaceae/ növénycsaládból. Gyökérzete vékony orsógyökér, számos oldalirányú elágazással. Sekélyen gyökerező faj a gyökérzet a talaj felső 30-60 cm-es részében található.
Középmagas/50-80cm/ növény, a felső részén elágazó, kopasz szára hengeres, gyengén bordázott helyenként antociános foltokkal tarkított. Levélzete heterofiliát mutat. Tőlevelei hosszú nyelűek, egyszerűek, lemezük karéjos-hasadt. A szárlevelek szórtan állnak, szárnyasan összetettek, szeldeltek, fejlett levélhüvellyel rendelkeznek, míg a legfelsők ülők és fonalasán sallangosak. A tőlevelek idővel fokozatosan elszáradnak, a szár alulról felkopaszodik.
Fehér vagy halvány rózsaszínű virágai a nyár első felében nyílnak és 10-15 sugarú, gallér-, és gallérka levelek nélküli összetett ernyővirágzatot alkotnak.
A virágzatokban a külső virágok általában feltűnően nagyobb szirmúak/un sugárzó virágok/ meddők, kétoldali részarányosak, szerepük a beporzó rovarok csalogatása. A virágzatban a középső kisebb virágok hoznak termést. A virágszerkezet az ernyősökre általánosan jellemző képet mutatja. Alsó állású magháza két termőlevélből áll, amelyből gömbölyű barnássárga egymással erősen összenőtt két résztermésből álló ikerkaszat fejlődik. A két résztermés annyira összekapcsolódott egy terméstartó révén, hogy csak nyomásra különíthetők el egymástól. A termések tetején az öttagú csésze és a kétágú bibe maradványa jól látható.
A zöld növényben, és az éretlen termésekben, kellemetlen, poloskaszagú aldehidek találhatók, amelyek a termés érése során fokozatosan átalakulnak és megjelenik a a kb 1,5%-nyi illóolaj legnagyobb részét (60—70%-át) kitevő linalool, geraniol és borneol. A termés az illóolajok mellett zsíros olajat, aleuron fehérjéket és vitaminokat tartalmaz.
Tradicionálisan a terméseket emésztési zavarok gyomorhurut és bélpuffadás kezelésére, teakeverékek alkotórészeként; az illóolajat a fentiek mellett reumás panaszok elleni bedörzsölők összetevőjeként, illetve kozmetikai készítmények /szappanok, krémek, testápolók/ és parfümök illatanyagaként használják. Fűszernövényként elsősorban az ázsiai és mediterrán konyha hasznosítja. A koriander a curry nélkülözhetetlen összetevője.
Gyógyszerkönyvünkben hivatalos drogja a termése/Coriandri fructus/ és a belőle vízgőz desztillációval előállított korianderolaj/Coriandri aetheroleum/.
.
.