A vidrafű nemzetség egyetlen tagja, a vidrafűfélék (Menyanthaceae) családjába tartozik. Gyakran használt magyar nevei: a keserű lóhere, keserű háromlevelű fű, vidraelecke és a keserű vidrafű.
Az északi félteke mérsékelt éghajlatú zsombékosaiban, láprétjein található, Európa nagy részén előfordul, Ázsiában és Észak-Amerikában a kipusztulás szélén áll. Magyarországon egykor nagyon elterjedt növény volt, de élőhelyeinek lecsapolása, vizeink szennyeződése következtében erősen megritkult. 
Nálunk szórványosan fordul elő, lassú folyású vizek parti zónájában, tőzeges, mocsaras, mészkerülő, pangó vizes helyeken.. Hazánkban jelentősebb állományai a Beregi síkságon, ill a Dunántúl nyugati részén fordulnak elő, szórványosan középhegységeink, dombságaink tiszta vizű élőhelyeinek sekély részein és az Alföldön is több helyen még feltűnik. Magyarországon védett növény, természetes élőhelyein gyűjtése tilos. Szerencsére a vízi kertészetekben egyre gyakrabban találkozhatunk vele.
Lágy szárú, évelõ 10-30 centiméter magas vízinövény. Leveleivel és virágaival a víz fölé emelkedik. Rizómája erős 30-50 cm hosszú, hengeres, vízszintesen kúszó, melyről fehér, fonalas hajtáseredetű gyökerek, valamint a víz fölé emelkedő hosszú nyelű, 3 levélkéből összetett /háromtagú/ levelek és virágokat viselő hajtások, gyakrabban tőkocsányok erednek. A húsos levélkék 3-10 cm hosszúak, elliptikusak, kopaszok, épek, vagy enyhén hullámos szélűek. A levél alapján feltűnő hártyás szélű hüvely fejlődik, amely fiatalon az egész gyöktörzset körülveszi. A levélkék elliptikusak, szélük gyakran hullámos, erezetük élrefutó.
A rózsásfehér, húsos, rojtos pártájú alul forrtszirmú virágok a 15-30 cm hosszú, felálló virágzati tengelyen egyszerű, laza fürtben állnak, április-májusban nyílnak.. A csészecimpák eleinte zsindelyszerűen fedik egymást, termésérés után is a termés körül maradnak. A párta tölcséres, 5 tagú, bolyhos-rojtozott, hosszában bordázott. A porzók nyílhegy alakú portokjai ibolyás színűek, a bibeszál messze kiáll a virágból. Két termőlevelű felsőállású magházából gömb alakú, barna, együregű toktermés fejlődik, melyet a maradó csészelevelek vesznek körül. A termés a termőlevelek összeforradásánál kopácsokkal nyílik/un szepticid tok/, csúcsán a bibeszál maradványa hosszú ideig megmarad. 
Régóta ismert gyógynövény, a drogot a növény levele szolgáltatja/ Menyanthidis trifoliatae folium syn Trifolii fibrini/, melyet termesztett állományokban virágzáskor gyűjtenek, a hatályos gyógyszerkönyvünkben hivatalos.A drog minimum 1%-ban tartalmaz szekoiridoid keserű anyagokat/pl foliamentin, szverozid/. Emellett még flavonoid vegyületeket, kumarinokat, fahéjsav származékokat és kis mennyiségben a tárnicsfélékre jellemző alkaloidokat találunk/pl gencianin, gencianidin/.
Hagyományos alkalmazása emésztési zavarokban, májbetegségekben. Az emésztőnedvek termelését keserű anyagai serkentik, így gyakori összetevő különböző étvágyjavító, gyomorerősítő és epehajtó teakeverékekben. Keserű ízű aperitif italok/un gyomorkeserű-likőrök/ fontos alkotóeleme.
Napjainkban a kozmetikai iparban vidrafű levél kivonatát különböző bőr öregedés gátló/anti-aging/ készítményekben is gyakran megtaláljuk. Kimutatták, hogy a levél bizonyos hatóanyagai lassítják a bőr rugalmasságáért felelős fehérjék lebomlását, így óvják a bőr tömör, fiatalos szerkezetét. A vidrafű levél-kivonat bizonyítottan gátolja a bőr rugalmasságát és fiatalosságát adó fehérjék, a kollagén és az elasztin lebomlását a bontó enzimek működését blokkoló hatás révén.