A fészkesvirágzatúak /Asteraceae/ családjába tartozik. Agyagos, bázikus talajú gyomtársulások, nyirkos, nedves rétek, árokpartok évelő növénye. Jeleléte a talaj jó vízellátottságát jelzi. Európában, Nyugat-Ázsiában, Észak-Afrikában honos, Észak Amerikában adventív. Általánosságban. az északi félteke mérsékelt területein a homokos területeket kivéve szinte mindenütt megtalálható. A mezőgazdasági területeken nehezen irtható gyomként tartják számon. Számos vidéken pedig gyógynövényként és zöldségnövényként hasznosítják.
Évelő, rizómás növény. Hengeres, 0,5cm átmérőjű, kúszó gyöktörzséből hajtáseredetű gyökerek, a virágzatot viselő pikkelyleveles egyenes hajtások és a virágzás után nagy tőálló levelek fejlődnek.
A virágzatokat viselő szárai 10-30 cm magasak, pikkelylevelesek, piroslók, melyeknek csúcsán gyakran már február végén – március elején megjelennek a magánosan álló, élénksárga, 2-3 cm átmérőjű, illatos fészkes virágzatok. A virágzat érzékenyen reagál a napsütésre. éjszaka és borult időben összecsukódik. 
A virágzást követően, rendszerint április elején kihajtó tőlevelei 10-25cm szélesek, szíves kerekdedek, enyhén karéjosak, széleik fogazottak. A levelek színe sötétzöld, fonákjuk szőröktől fehéren molyhos. Erezetük 7-11 ága a levél nyelébe tenyeresen fut össze. A levelek a vegetációs időszakban folyamatosan fejlődnek. Termése hosszú, karcsú bóbitás kaszat.
Régóta ismert, korábban nagy becsben tartott gyógynövény. Latin neve /Tussilago farfara/ körülbelül azt jelenti hogy „köhögést elűző”. Leveleinek füstjét már a középkorban köhögés ellen inhalálták. Párizsban a nagy francia forradalom idején a martilapu a patikák cégérén virított. Sokáig a légzőszervi betegségek elsőrangú gyógynövénye volt. A növénynek mind a virágzatát/Farfarae anthodium/, mind a levelét/Farfarae folium/ hasznosítják gyógyászati célokra.
A martilapu drogok. 6-10%-ban cseranyagokat, falvonoidokat, triterpénszármazékokat tartalmaznak. A növényben a pirrolizidin-alkaloidok közül a májkárosító hatású szenkrikin és a tussilagin is fellelhető. Emiatt napjainkban használata ellentmondásos, van, ahol alkalmazzák, másutt betiltották. A hatályos hazai gyógyszerkönyvben jelenleg nem szerepel.
A Tussilago drogok pirrolizidin alkaloidjainak mérgező hatása azonban vitatott, megosztja a fitoterapeuta szakembereket. Vannak, akik úgy vélik, hogy a növényben található milliomod résznyi káros anyag (kg-ként 1 mg), a rizikócsoportokon/ terhes és szoptatós anyák, gyermekek, májbetegek/ kívül nem jelent különösebb kockázatot. Ezt korábbi évszázados tapasztalatok is alátámasztják. A méreg a fogyasztásra szánt forrázatokba alig kerülhet be, mivel ezek a toxikus alkaloidák vízben nem oldódnak.. Mások szerint viszont meg kellene tiltani a növény használatát. A pirrolizidin alkaloidok vízben nem, alkoholban viszont jól oldódnak, ezért a növényből szeszes kivonatot nem szabad készíteni! Az óvatosság egyébként nem árt. Terhes és szoptató nők, kisgyerekek,alkoholisták, májbetegek a Tussilago drogokat ne használják! Egy hónapnál tovább ne alkalmazzuk folyamatosan és konzultáljunk szakemberekkel.
.