A sisakvirágok az északi félteke mérsékelt éghajlatú területein élő, gumós, vagy vastag, húsos gyöktörzsű, erősen tagolt levelű, felálló hajtású évelő növények. Nevüket a virág alakjáról kapták: öt színes, lepelszerű csészelevelük összeborulva és összenőve sisak alakot formáz. A nálunk honos valamennyi sisakvirág faj védett! 
A hazánkban gyakori előfordulású farkasölő sisakvirággal elsősorban a középhegységi bükkösökben, gyertyános tölgyesekben, törmeléklejtő erdőkben találkozhatunk. A június-augusztusban virágzó 50-100 cm magas évelő rizómás – a többi sisakvirágtól eltérően nem gumós – növény hosszú nyelű tőlevelei és szórt állású lomblevelei tenyeresen hasadtak, vagy osztottak, a levélszeletek szélesek. Halvány, zöldessárga, karcsú virágai laza, ágas fürt virágzatban állnak. A színes csészékből összenövéssel kialakult sisak jóval magasabb, mint amilyen széles. A párta két sziromlevele a csúcsán csavarodott sarkantyús nektáriummá módosult és magasan felnyúlik a sisakban. Sok porzója spirálisan áll, három termőlevele külön alkot éretlenül még fényes kopasz társas tüszőterméseket/apokarp termőtáj/.
Aconitum vulparia magok
Az ókortól ismert gyógynövény/ és hatékony, gyorsan ölő méreg!/, minden része erősen toxikus. Levelét, virágát és földbeni részeit is gyűjtik Hatóanyagai bonyolult szerkezetű akonitin alkaloidok. Régóta a reumatikus és izületi panaszok gyógyítására alkalmazzák. Minthogy erősen mérgező napjainkban csak több százszoros hígítású homeopátiás készítményekben hasznosítják. Alkalmazása még így is szigorú orvosi felügyelet mellett ajánlott.