A virágban előforduló un florális nektáriumok alaktanilag és fejlődéstanilag nagyon különbözőek. Alakjuk, helyük általában rendszertani egységekre jellemző bélyeg. A gödrös méztartók, más néven mézgödrök a virágtakaró tájban a szirom, vagy lepellevelek tövében fejlődő változatos alakú florális nektáriumok. Elsősorban a Ranunculaceae/boglárkafélék/ és a liliomfélék/Liliaceae/ családokban fordulnak elő.
Morfológiailag a takarólevelek alapi részén, az itt kifejlődő gyakran eltérő színű/vagy fénytörésű/ un illatepidermisz sejtek által körülvett határozott alakú nyél nélküli, gyakran peremes mélyedések, melyek falában termelődnek a nektár szacharidjai, cukrokra jellemző kémiai szerkezetű anyagai Felülnézetben lehetnek csésze, tégely, körte, gyűrűs kráter, ellipszoid stb alakúak. A boglárkafélékre gyakran jellemző poliandria/sokporzójú virág/ miatt azonban a sziromlevelek alapi részén megbújó képletek nehezen vehetők észre. A porzórengeteg a fiatal virágban teljesen eltakarja őket. A megporzás és megtermékenyítés után gyorsan elpusztulnak, a termőre fordult virágban már nem találhatók./pl viziboglárkák: Ranunculus-Batrachium fajok/.
Az egyszikű liliomféléknél a lepellevelek alapi részén a középső ér mentén a lepellevelek bazális hasítékában alakul ki egy gyakran részben fedett csatorna a lepel felszínére nyíló szabad nyílással. Ez a mézgödör forma a lepelvájat/mézcsatorna/ a környező illatepidermisz sejtek által termelt szekrétum gyűjtője és felszínre vezető útja/ pl turbánliliom-Lilium martagon/. A turbán habitusú felhajló lepellevelek alapi része ebben a virágban azt is mondhatjuk kiemelt helyre kerül, így a lepelvájat/ mézcsatorna/ és nyílása könnyen megfigyelhető, jól fotózható. Másrészt az egyik legszebb mézgödrös virág a császárliliom/ Fritillaria imperialis/ markáns-karakteres körben álló mézfejtői a bókoló virágok belső részén alkotnak impozáns kört lepelleveleik rejtekében és természetes állapotukban nehezen fényképezhetők.