A virágport alkotó pollenszemek fejlődéstanilag haploid mikrospórák és a portokok pollenzsákjaiban számfelező(redukciós) osztódással(meiozis) négyesével, un. tetrádokat alkotva keletkeznek. A tetrádok éretten szétválhatnak önálló, magányos pollenszemekké, de több növénycsoportban egy pollen anyasejt leánysejtjei továbbra is együtt maradnak( pl Erica fajok, gyékények) és tetrádokként terjednek. Egyes esetekben ragadós, nyálkás anyaggal összetapadva kisebb nagyobb pollentömegek is keletkezhetnek. (pl Acacia és a Mimosa 16 tagú pollen csomagjai).
A pollenszemeket összetapasztó ragacsos anyag, amely a pollenszemeket egymáshoz illetve a beporzó rovar testéhez ragasztja a pollenkitt. A portok szekréciós szövetéből a tapétumból fejlődik, különböző karotinoid anyagokban( sporopollenin) gazdag lipideket és összetett szénhidrátokat(oligoszacharidokat) tartalmaz, melyek berakódnak a külső pollenburok( exine) üregeibe.
Állatbeporzású fajoknál a pollenkitt gyakran az egész pollenfelszínt befedi, biztosítja a pollenszemek egymáshoz tapadását. illetve az állat testéhez történő ragasztását. Szélbeporzású növényeknél a pollenkitt réteg lepereg, másodlagosan inaktiválódik. A szelek szárnyán többnyire magányos pollenszemek utaznak.
Rovar és vízmegporzású növényeknél több esetben a pollenszemek kisebb nagyobb csoportokban tapadnak össze. Ezek a pollen aggregátumok még a pollenzsákokban keletkeznek és a portokok felnyílása után így kerülnek ki a porzótáj felszínére. Ritkábban a portokfél két üregének( pollenzsákok) összes virágpora egyetlen hosszúkás zsákszerű masszát képezve tapad össze. Ezeket a kisebb nagyobb pollencsomagokat nevezzük pollenlabdácskáknak polliniumoknak.
Vallisneria polliniumok a víz felszínén
Gyakran egy portokfélben(theca) keletkezik az összes pollenszem egyetlen hosszúkás tömlőbe rendeződésével egy pollinium, mivel a pollenzsákok a portokfél felszínére általában közös szájjal nyílnak.
Néhány növénycsaládban(pl Asclepiadaceae, Orchidaceae) az összetapadt pollencsomag alsó részén(egyik végén!) egy nyél fejlődik(caudicula) és a pollinium így szabadul ki a portok üregéből. Ez a függelék a spóraképző szövet azon részéből fejlődik, amely nem vesz részt a spóraképzésben, tehát a caudicula sejtek diploidok. A caudicula felső része lemezes, lapát szerűen kiszélesedik, míg közvetlenül a polliniumhoz kapcsolódó rész hengeres. A nyelecskéket gyakran egy növénycsaládra jellemző fogókapocs(csípőkészülék) zárja.
Ez lehet horgas(pl selyemkóró félék-Asclepiadaceae), vagy a jobb tapadást szolgáló mirigyes felület un viscidium(pl orchideák-Orchidaceae). A nyelecskét, a fogókapoccsal, vagy ragasztófejjel együtt a pollinium átvivőjének( translator) nevezik. A kampós, vagy ragacsos összekötő egység már a bibén keletkezik. Az orchideáknál kifejlődő ragasztótest ragasztó anyagait a bibe csőszerű képződménye (rostellum) választja ki. Az összekötő rész segítségével a két portokfélből kikerült polliniumok egy kengyel szerű pollinium párossá pollináriummá egyesülnek(pl Asclepiadaceae, Orchidaceae).
A selyemkórók családjában(Asclepiadaceae) egy nagy csoportnál a virág szerkezeti adottságai miatt a szomszédos porzók egy egy portokfeléből kikerülő polliniumok kapcsolódnak össze a központi részén horgas összekötő elemmel létrehozva egy két tagú pollinium párost( bipolliniumot), azaz pollináriumot.
A selyemkóró(Asclepias) virágokat megporzó állatka a nektárium korsókból kortyolgatva kapaszkodva egyensúlyoz, eközben a lába könnyen beleakad a reproduktív kamra réseibe. Miközben lábait kirángatja a csapdából az összekötő horog segítségével egy egész pollinárium, vagy szerencsétlenebb esetben annak egy letört része/ pl az előre elkészített pollencsomag- pollinium-/ a lábára kerül. 
Vergődése közben a magával hozott idegen virágpor massza a bibére juthat. A rovar többnyire gyorsan- gyakran másodpercek alatt – kiszabadul, de megvan az esélye annak, hogy újból csapdába esik és a folyamat újra lejátszódik. A virágot látogató nagyobb méhek lábain egyszerre akár 8-10 pollinárium és pollinium is található, melyek gyakran egymáshoz kapcsolódva hosszú láncként lógnak az ízelt végtagokon! Számos orchidea fajnál az egyetlen fertilis portokban a két portokfél(theca) pollenzsákjainak nyeles masszáit a polliniumokat egy ragacsos anyagot tartalmazó viscidium a caudiculával kapcsolja össze pollináriummá .
Ez egy páros buzogány alakú képlet közepén egy ragasztó koronggal(viscidium) amely általában a megporzó rovar fejére tapad. Az orchidea virágban keletkezett pollen nem szóródik szét, egyben kerül át egy másik virágra. Az egy fertilis porzójú orchideáknál a virág teljes pollentartalmát egyetlen megporzó rovar viszi el. A pollinium nyele a caudicula gyorsan szárad, lehajlik és a rovar fején antenna szerűen álló pollinium így egy másik virág ragadós bibefelületére kerül.
A pollinium pollinarium fogalmakat gyakran keverik különösen az ismeretterjesztő irodalomban. Az alábbi matemetikából kölcsönzött kifejezésmód talán segít a két fogalom tisztázásában!
2x/ Pollinium+ caudicula/ + ragasztótest( viscidium) = pollinárium