Az érdekes termések több szinonímja is elfogadott és használt a botanikában: pl terméscsoportok, társas termések, korikarp termések, terméscsokrok. Egyetlen virágban apokarp termőtájból alakulnak ki (a virágban minden egyes termőlevél különálló termőt alkot.), így egy terméskocsányon több termés helyezkedik el.
A termések lehetnek húsosak, vagy szárazak; felnyílók, gyakrabban zárva maradók; valódi és áltermések egyaránt. Az egyszerű termések jegyeit viselik, de csoportosan fejlődnek bár nem egyszerre érnek meg és a felnyíló változataik(társas tüszők) sem egyszerre nyílnak fel.
Gyakoribb ismert típusaik:
Tüszőcsoport (follicularium). Egy virágból több hasi oldalon felnyíló száraz valódi tüszőtermés fejlődik ki (pl. sisakvirágok, gólyahír, téltemető, hunyorfélék stb).
Aszmagcsoport (nucularium). Lehetséges, hogy az egymagvú, valódi, zárt, száraz termések csomót képeznek a tengelyen (pl.boglárkák). 
Olykor egy elhúsosodó, kúpos vacok felszínén, vagy belsejében mint áltermések helyezkednek el (pl. szamóca áltermés – földieper).
Ismert olyan eset amikor egy serleg alakú vacok részbe( hipanthium) süllyedve találhatók az apró aszmagok( pl csipkebogyó áltermés-rózsa fajok).
Csonthéjas terméscsoport (baccarium). A klszélesedett tengelyen húsos falú valódi csonthéjas termések helyezkednek el sűrűn egymás mellett. Egy virág apokarp termőtájából kialakuló apró csonthéjas termések halmaza( pl szedertermés, vagy a málna termése).
Alma áltermés (pomum). Alsó állású öt termőlevelű magházból képződő húsos áltermés, a társas tüszőtermések( tüszőcsokor) speciális esete. Az áltermésben a vékony, pergamenszerű termésfalú rendszerint kétmagvú tüszőket körülveszi a magház részeiből, a vacokból és a csészelevelek alapi részéből kialakult vastag, lédús gyümölcshús, a termés étkezésre alkalmas, fogyasztható része( pl alma, körte gyümölcsök, berkenyék áltermései).