Az un cisztolit szőlőfürt szerű kalcium karbonát kristálycsoport, gyakran nagyméretű a környező sejtektől erősen különböző bőrszövet sejtben: idioblasztban. 
Az epidermisz sejteknél mélyebbre. az asszimiláló szövettájba érő idioblaszt felső részén a sejt belsejébe egy csapszerű sejtfal kinövés nyúlik/*/. Ezen a cellulóz és kallóz szénhidrátokat tartalmazó nyúlványon, mint egy kristályosodási gócon, kezd kiválni aragonithoz hasonló kristályszerkezetben a plazmában feldúsult kalcium karbonát. A cseppkőhöz hasonló kristály végül kitölti a teljes belső teret/2.kép/. A kristálycsoport már híg sósavban is pezsgéssel oldódik, széndioxid gáz fejlődésével. Ebben különbözik a híg savakban oldódó oxalát kristályoktól. A Ficus fajok levélepidermészében előforduló císztolit kristályok különösen szép képződmények és egyszerűen vizsgálhatók.
A cisztolit szőrök vagy alakjuk után találóan elnevezett retorta szőrök a Cannabaceae és Urticaceae családok érdekes epidermisz képződményei. Ezeknek a szőröknek a bunkósan kiszélesedett alapi részében épül ki a kalcium karbonát alapú cisztolit kristály.
A cisztolit a növényi kalciumkarbonát kiválasztás érdekes esete, csak meghatározott aránylag szűk növénycsoportban, mindössze néhány családban/ Moraceae, Cannabaceae,Urticaceae, Ulmaceae, Boraginacese/ fordul elő. Ennek alapján növényi minták diagnosztikai vizsgálataiban jól alkalmazható.