A pázsitfűfélék/ Poaceae/ valódi, zárt, száraz szemtermései megtévesztően hasonlítanak a magokhoz, de ez csak formai hasonlóság: analógia. A termésbe zárt egyetlen mag maghéja/ testa/ szorosan összenő a termésfallal/ perikarpium/ és így alakul ki a sajátos, sokakat megtévesztő kettős határoló rétegű szaporító szerv a szemtermés: caryopsis.
A szemtermésbe zárt magban jelentős mennyiségű raktározó tápszövet/ endospermium/ fejlődik, amely az embrióhoz képest aszimmetrikusan helyezkedik el. Az embrió közvetlenül nem érintkezik a tápláló szövetével, attól a módosult egyetlen sziklevél elválasztja. Ez oldalt ízesül az embrió gyököcske és rügyecske részét összekötő szövettengelyhez/ axis/, amit itt mezokotilnak nevezünk. A csírát pajzs szerűen övező módosult sziklevél a csírapajzs, szkutellum. Mellső, homorú felületével az egész embriót felülről takarja. Domború külső oldalával a raktározó szövethez tapad.
Az embrió egyetlen szkutellummá módosult szíklevelének a külső endospermiummal érintkező felületén egy megnyúlt sejtekből álló, rendezett epithel sejtsor fejlődik, amely felszívó szövetként funkcionál. A csírázáskor lebomló és vándorló anyagokat magába gyűjti és továbbítja az embrió gyorsan fejlődő részeibe. A szkutellum tehát csírázáskor a tápanyagmozgás közvetítője az endospermium és a fejlődő csíranövény között.
Élénk fantáziával akár a méhlepényhez is hasonlítható!