A tüszőtermés/ folliculus/ Még ma is általánosnak mondható vélekedés szerint a legősibb terméstípus, bár ezt a legújabb molekuláris kladisztikai vizsgálatok némileg cáfolják.
Egyetlen termőlevélből létrejött felsőállású magházból fejlődő valódi, száraz, a hasi varraton felnyíló több magvú termés.
Ritkán fejlődik magányosan/ magányos tüszőtermés/, – erre a honi fajok közül a szarkaláboknál/ Consolida/ találunk jó példákat, ahol a virágok termőtája egyetlen termőlevélből áll/ un monokarp termőtáj/.
- Társas tüszőtermések
Több termőlevelet tartalmazó polikarp termőtájnál az un apokarp/ korikarp/tipusnál, ahol a termőlevelenként külön-külön termőt alkotó, tehát egymással össze nem nőtt termőlevelű termőtájból fejlődnek a termések/ un társas termések-terméscsoportok/ez a felnyíló termésekből álló társas tüsző, tüszőcsokor/ típus már gyakoribb.
Egyes ismert boglárkaféléknél / Helleboroidae/, a rózsfélék bizonyos csoportjainál/ Spireoideae, Maloideae/ és számos trópusi fajnál találkozunk társas tüszőtermésekkel.
A felfújt társas tüszőtermés résztermései alapi részén összenöttek és csupán a felső rész végei válnak szét ágként meredezve felfelé . Miközben érik a termés az összenőtt rész levegővel telik meg, megnő a térfogata. A száraz virágkötészetben kedvelt borzaskata/ Nigella damascena / ismert kerti dísznövényke termése jó példa erre.
A kettős tüsző, vagy ikertüsző a „klasszikus” tüszőktől eltérően két termőlevelű termőtájból fejlődik és a rendszertanban – különösen a kémiai rendszertanban a kemotaxonómiában – levezetett csoportnak tekintett meténgféléknél/ Apocynaceae / és a selyemkóróknál/ Asclepiadaceae / tipikus.
- A rózsameténg nyíllal jelölt ikertüsző termései
A magház ezeknél a családoknál két markánsan elkülönült részből áll, melyek egy közös bibeszálban folytatódnak. A résztermések alapjukon összenőttek és így alakul ki ez az érdekes, különös hasi oldalon felnyíló termés.