Magszemölcs – népiesen hangyakenyér, tudományosan caruncula, elaioszoma. Néhány faj/ pl kutyatejfélék, ibolyák, keltikék/ magjain megjelenő, a fiatal magnál még üvegszerűen fényes, csillogó nyálkás, ragadós függelék a mag köldöktáján.
A lipidekben és fehérjékben gazdag magfüggelék jórészt a köldökzsinórból fejlődik, bár kialakulásába sokak szerint a maghéj is besegít. A hangyák különösen kedvelik – erre utal a népies, találó hangyakenyér elnevezés is – és komoly, fáradságos ügyeskedéssel cipelik, görgetik az elaioszómás magokat a hangyabolyba, ahol a lárvák fontos tápláléka a mag kocsonyás függeléke. A mag csak ezután képes csírázni, mert a karunkula csírázásgátló anyagokat is tartalmaz.
A kölcsönös előnyökre épülő együttélés egyik iskolapéldája a myrmecochoria, a hangyák által történő magterjesztés, amely lényegében egy diszperzív mutualizmus , bár mostanáig nem sikerült megállapítani specifikus kapcsolatot a két partner között. A hangya válogatás nélkül hordja a bolyba a karunkulás magokat.