Sejttan – plazmolízis

Szövetre nézve hipertóniás közegben a sejtekből – a  víz koncentráció gradiensének megfelelően – víz áramlik ki elsősorban a vizet könnyen leadni képes vakuolumokból, hiszen a citoplazma kolloidjaihoz a víz erősebben kötődik pl hidrát burokként.

Ennek következtében a sejt anyagát rugalmas membránnal/ plazmalemma/ határoló protoplaszt térfogata csökken és elválik a merev sejtfaltól. Ez a jelenség a plazmolízis, amelyet különösen akkor figyelhetünk meg jól, ha a vakuólum színanyagokat tartalmaz/ pl lila hagyma, lila káposzta, színes epidermiszű dísznövények stb./

A plazmolizált sejt sejtfala kis mértékben, vagy egyáltalán nem zsugorodik, A protoplaszt híg plazma esetében konvex felülettel válik el a sejtfaltól, míg  az erősen viszkózus, sűrű plazmájú protoplaszt  helyenként a falhoz tapadva konkáv felületekkel plazmolizál. A kétféle plazmolízis típust a sejt kora mellett a plazmolizáló közeg  határozza meg.A folyamat egy  dinamikus egyensúlyi állapot elérése után megáll, hiszen a folyamat során a közeg a vízleadás miatt hígul, míg a protoplasztban a vízvesztés miatt nő a sejt ozmótikus értéke. Amikor a két érték azonos lesz akkor a víz ki és beáramlásának sebessége kiegyenlítődik, beáll az egyensúlyi állapot.

Miután a folyamat némileg leegyszerűsítve egy félig áteresztő/szemipermeabilis/ membránon/ sejthártya/ keresztül történő vízmozgás visszafordítható, reverzibilis. A plazmolizált sejtet desztillált vízbe helyezve intenzív víz beáramlás történik és a protoplaszt eredeti térfogata hamarosan helyre áll, Ez a folyamat a deplazmolízis.