A bibeszál szerepe a megtermékenyítésben

A bibeszál a termőtáj része, a termő csúcsán álló változatos alakú  képződmény, melynek kiszélesedő  felső része a bibe (stigma). Ha a bibeszál hiányzik, a bibe ülő.

Bibeszálak bibével néhány kétszikű virágban 1.

 A változatos bibeszál működés szempontjából egyik legfontosabb része a bibét a magházzal összeköttetésbe hozó szövet, vagy más néven transzmissziós szövet, amely biztosítja a pollentömlő előrehaladását és közben tápanyagot is  szolgáltat annak növekedéséhez. A bibeszál esetenként üreges szerkezetű, a zárvatermő növények többsége azonban tömött szövetű bibeszállal rendelkezik.

 A pollentömlő előrehaladását elsősorban ilyenkor segíti elő a pektináz enzim, aminek kiválasztása lehetővé teszi a bibeszál belsejében  a szövetelemek fellazítását.

Bibeszálak bibével néhány kétszikű virágban 2.

Az egyirányú gyors növekedést magház és a petesejt irányába a pollentömlőben kialakuló kalcium ion  koncentráció markáns gradiense biztosítja. A termő szöveteiben ugyanis a bibe és a magház  között a bibeszálban végig húzódó sajátos kalcium ion megoszlás  létezik. A magházban a kalcium koncentráció magas, a bibében alacsony, a bibeszálban tehát a kalcium gradiens felülről lefelé haladva növekszik. A magház irányába haladó pollentömlő csúcsán a bibeszál szövetek magas Ca-koncentrációja miatt a kalcium specifikus ioncsatornákon át passzív úton bejut a tömlő belsejébe.  A bibén maradt pollenhez közeli  alapi részen található aktív kalciumpumpák pedig a tömlőből kalciumot pumpálnak ki. Így jön létre egy ionáram a pollentömlő csúcsi és alapi része között,  és a bibeszál szöveteiben így biztosítva van egy állandó magas kalcium szint.  Ez a koncentrációgrádiens kemotaxis jellegű inger a pollentömlő számára, ami biztosítja annak célirányos növekedését. Elvileg egyetlen pollen is elegendő ahhoz, hogy a magkezdemény megtermékenyüljön, a valóságban azonban a megporzás jellege miatt mindig több pollen kerül a bibére, és ezek között természetesen az adott fajtól idegen a pollen is előfordulhat.   Ha az idegen pollen nem csírázik ki, a csírázásgátló inhibitor magában a bibében található/ bibe eredetű inkompatibilitás – az első védelmi vonal/.

Gyakran az inkompatibilis idegen pollen is kicsírázik, de a pollentömlő nem éri el az embriózsákot. Ez esetben a bibeszál inhibitorai gátolják a pollentömlő növekedését.A bibeszál inkompatibilitás a második védelmi vonalnak tekinthető. Ez alapvetően élettani folyamat melynek értelmezésében fontos szerepe van a specifikus membrán glikoproteideknek. Az összeférhetetlenség ebben az esetben tehát molekuláris szinten determinált. Ez a sejtfelismerési  reakció nagyon hasonlít az állati szervezetek szövet felismerési reakciójához. A pollenből glikoproteidek lépnek reakcióba a bibeszövet sejtek membrán glikoproteidjeivel, s a reakció eredményeként a bibeszálban kallózszintézis indukálódik. A kallóz típusú szénhidrátok egyébként általános „tömítö” anyagok a növényvilágban és ebben az esetben is elzárják a pollentömlő útját azáltal, hogy blokkolják a kalcium bejutását a tömlőbe. A kallóz különben a normális pollentömlő növekedésében is szerepet játszik. A pollentömlő előre haladásával  a bibéhez közeli felső részen létrejön az un leépülési zóna:  kialakul egy kallóz dugó amely  elkülöníti az élő és növekvő részt a többitől, tehát az intenzív megnyúlás okozta térfogatnövekedés ellenére a vegetatív tömlősejt citoplazmája közel állandó térfogatú.

Az egyszikű virágokban is gyakori a görbült bibeszál

A megtermékenyítés után a termőtáj viharos gyorsasággal átalakul . Az esetek egy részében a bibeszál és a bibe visszafejlődik, eltűnik. Azonban szépszámmal ismerünk eseteket, amikor a bibeszál a fejlődő termésen marad és  a termések elterjesztését segítő képletté alakul.