A Le Jardin d’Essai du Hamma Algéria híres botanikus kertje. A főváros Keleti részén az Arcades-hegy lábánál a Hamma Öböl/ Bay of Hamma/ körzetében sajátos védett mikroklímájú területen helyezkedik el a Földközi-tenger és a hegyvidék között. A városi botanikus kertekhez viszonyítva szokatlanul nagy területen közel 58 hektáron sétálgathatunk a csodálatos komplexumban, amelyet a városi metróval közvetlenül is könnyen elérhetünk a Jarden d’ Essay megállótól.
1831-ben az akkori francia városvezetés kezdeményezte a part menti mocsárvidék lecsapolását a főváros Hamma nevű városrészben/ a körzet mai neve Mohamed Belouizdad kerület/. Avisard tábornok a város ideiglenes kormányzója 1832-ben írta alá az itt létesítendő akkor még csak öt hektáros kert alapító okiratát. Az intézmény megalakulása pillanatától egy többfunkciós komplexum, amelynek fontosabb botanikai egységei manapság: a bemutató növénykert, a napjainkban mintegy 20 hektáros arborétum, egy növényszaporító részleg, és egy modern mezőgazdasági oktató és tudományos kutatóintézet.
1837-re a kert területe már 18 hektár. Az állatkertet 1900-ban hozták létre. Joseph Ange kezdeményezésére, aki a párizsi múzeum igazgatója volt. 1914-ben a Hamma kert közkert lett. 1930-ban kezdték kialakítani a hegy oldalában épült Nemzeti Múzeumot és a mezőgazdasági oktató és kutató intézetet. A Második Világháború jelentős károkat okozott a növényállományban és az épületekben. A kert helyreállítása 1946-47-ben megtörtént és ettől kezdve a nemzeti örökségi helyszínként szerepel. A polgárháború idején a kertet 1993-ban bezárták. A nyilvánosság számára. hivatalosan újra 2009-ben nyitották meg. Jelenleg a kert évente több mint egymillió látogatót fogad.
A lenyűgöző méretű kertben az árnyas, hűvös sétányokon pompás fikusz, pálma és platánsorokon sétálva, vagy a díszes szökőkutak mentén megpihenve tapasztalhatjuk, hogy rengeteg család látogat ide. Itt bőven van hely, ahol végre szabadon szaladgálhatnak, játszhatnak, akár focizhatnak is a gyerekek, és a nagyváros nyüzsgésétől, a rohanástól mentesen társalkodhatnak a felnőttek.
A kertből egyszerűen elérhetünk egy felvonóhoz, amely eljuttat a park felett emelkedő Mártírok Emlékműhöz a Riadh el-Feth-hez. A város fölé magasodó közel 100méteres karcsú vasbeton építményt a nyolcvanas években a kanadaiak építettek az algériai forradalom áldozatainak emlékére. A felvonó és az emlékmű környéke pazar kilátást nyújt a kertre, a kikötőre, az ötmilliós fehér metropoliszra és a Földközi-tengerre.
Ahogy belépünk a kertbe szinte azonnal látható a kert főtengelye a tenger felé haladó tágas sétány, amely két részre osztja a területet. A nagyobb rész az un Francia Kert, amely nevéhez illően francia stílusjegyeket visel számos mediterrán növénnyel elegyítve. Az Angol Kert jobban megőrizte angolos jellegét több árnyékos fasort rejt, a közöttük található dús növényzet gyakran egy természetes vegetáció látványát kelti.
A kert legtöbbet fotózott, szinte minden látogató által felkeresett fasora egy sárkányfákkal szegélyezett árnyas sétány. A két oldalról összeboruló ágak természetes zöld alagútjában egy séta valóban feledhetetlen élmény!
A szubtrópusi dracénák (Dracaena) nemzetségébe örökzöld fák, cserjék tartoznak. Az APG II rendszerben a molekuláris genetikai vizsgálatok, illetve az összenőtt lepellevelek, a kétkörös 6 porzó és a kevés magvú bogyótermés alapján napjainkban a csodabogyófélék(Ruscaceae) családjába soroják őket. Mintegy negyven, főként óvilágitrópusicserje vagy fafaj tartozik ide, amelyek közül többet dísznövényként is tartanak. A sárkányfa a törzs sérülésekor kicsorgó vörös színű, ragadós polifenol vegyületeket tartalmazó nedvről kapta a nevét.
Az egyszikű fa törzse fiatal korában szürke, sima felületű, később kívül egyenetlen, lemezes belül szivacsos-rostos. 12 méternél ritkán nő magasabbra, a korona jellegzetes ernyőformájú. Lassan növekszik, tízévente mintegy egy métert. Üstökben álló, fehér vagy vöröses szegélyű, kardszerű levelei 3–5 cm szélesre és 40–60 cm hosszúra nőnek, a végük gyakran igen hegyes. Illatos, krémfehér virágai kora nyáron nyílnak hatalmas elágazó fürtvirágzatban. A kétivarú virágokban 6 porzó- és 3 termőlevél található, a 6 lepellevél rövid, harang alakú csővé forrt össze. Az 1-3 magvú, gömb (illetve az ajgal alfajé szabálytalan) alakú, sárga bogyótermés nyár végére érik be. A 6–8 mm-es, világosbarna magok 25 °C-on két hónap alatt kicsíráznak.
A növények törzse első virágzásukig (15-30 éves korukig) magányos, az elágazások a hajtáscsúcson a virágzat elszáradása, majd lehullása után alakulnak ki. A keletkező 5-10 új hajtás mind saját végálló üstököt, levélcsokrot növeszt, a fokozatosan így kialakuló elágazások alakítják ki a sárkányvérfa sajátos, ernyőszerű lombkoronáját. A sárkányvérfára az egyszikűek között ritkaságként jellemző, hogy, a növény másodlagos megvastagodásra képes. Az itt fellépő speciális növekedési formát „dracaenoid” megvastagodásnak nevezik: a kéreg alatti merisztéma befelé, a törzs tengelye irányában termeli a szállítónyalábok és az alapszövet elemeit, míg kifelé a kéreg elemeit gyarapítja.
Lassú növekedésük miatt a másodlagosan vastagodó, elágazó törzsű üstökösfák közepes vagy kis termetűek maradnak. Egyes példányaik akár ezer évig is elélhetnek. Koruk nehezen becsülhető, mivel a szivacsos-rostos szerkezetű törzs nem képez évgyűrűket; az életkor meghatározásában a virágzások gyakorisága (évesnél ritkább), illetve a korona elágazások száma szolgálhat támpontul.
A kertből egyszerűen elérhetünk egy felvonóhoz, amely eljuttat a park felett emelkedő Mártírok Emlékműhöz a Riadh el-Feth-hez. A város fölé magasodó közel 100méteres karcsú vasbeton építményt a nyolcvanas években a kanadaiak építettek az algériai forradalom áldozatainak emlékére. A felvonó és az emlékmű környéke pazar kilátást nyújt a kertre, a kikötőre, az ötmilliós fehér metropoliszra és a Földközi-tengerre.
A szubtrópusi dracénák (Dracaena) nemzetségébe örökzöld fák, cserjék tartoznak. Az 
Illatos, krémfehér 