Az egyszikű növények zöme másodlagosan nem vastagodik, mivel szárukban az osztódó szövet/kambium/ hiányzik, kollateláris zárt nyalábok vannak szórt elrendezésben. Az un fásszárú egyszikűeknél azonban sajátos, kizárólag az adott csoportra jellemző másodlagos vastagodás típusokat találunk.
1.– A fás szárú egyszikűek legnagyobb csoportját a pálmák alkotják. Habitusuk rendkívül jellemző: a különlegesen szerveződött pálmatörzs, amely egy általában nem elágazó, sudár, végig a talajszinttől a hajtáscsúcsig csaknem azonos vastagságú fásodott, szilárd és ugyanakkor rugalmas tengely a tetején egy levélkoronával, amelyben egy adott időben megjelennek a fajra jellemző terjedelmes virágzatok.
A pálmaszár növekedését a pálmanövény tenyészőcsúcsa vezérli. A levélkoszorú kialakulását biztosító levélkezdeményeket/primordiumok/, valamint a virágkezdeményeket létrehozó egyetlen hatalmas/akár több 10 cm átmérőjű!/ tenyészőkúp zóna a szár csúcsán található a levélüstök takarásában. A pálmák tenyészőcsúcsa rendszerint a hajtástengely teljes átmérőjét megközelítve kiszélesedik. Közepe táján azonban a többi zárvatermőtől eltérően kráterszerűen kissé behorpad. Itt találjuk a többi zárvatermő hajtáscsúcsához hasonlóan az intenzíven osztódó iniciális sejtcsoportokat, a belőlük fejlődő szerv és szövetképző elsődleges merisztémákat és mindezek alatt az un nyugvó centrumot. Sajátos módon a pálma növény egyedeken a pálmatörzs csúcsán csupán egyetlen nagy méretű különös szerveződésű rügy található.
A tenyészőcsúcs osztódó sejtjeinek egy részét alkotják a „kráter” felső peremén körben helyet foglaló un oldal/laterális/ merisztéma csoportok, amelyekből kifelé/felfelé/ a fajra jellemző levélkezdemények/primordiumok/, majd később a virágok fejlődnek. 
A primer osztódó szövet túlnyomó részét a prokambium palást alkotja, melynek sejtjei lefelé/befelé/ periklin /felszínnel párhuzamos/ falakkal intenzíven osztódnak és kollaterális zárt nyalábokat, valamint alapszövetet hoznak létre. A nyalábok háncsrészét egy rendkívül fejlett, erős, a nyaláb méretét többszörösen felülmúló háncsszklerenchima rész övezi. Az így kialakult kötegelt kábelhez hasonló szerkezet biztosítja a pálmatörzs rugalmas szilárdságát.
A fásodott, szekunder jelleget viselő pálmatörzs szerkezet tehát primer osztódó szövetből fejlődik a vastagodás primer jellegű, másodlagos osztódó szövetet a pálmatörzsben nem találunk
A pálmák fatörzsét kívülről szorosan záródó sejtek néhány sora takarja A para jellegű anyagok sejtfalakba rakodásával kialakult peridermához hasonló másodlagos védőszövetben azonban a valódi másodlagos bőrszövetre jellemző szövetrétegek/parakambium, illetve felloderma/ hiányoznak és az átszellőztetést biztosító képződményeket/lenticellák/ sem találjuk. A védőszövetben a lehullott levelek alapi részének hegei/levélripacsok, esetleg különböző kinövések is találhatók. A pálmatörzset gyakran az elhalt levelek alapi részének maradványa is fedi.
Yoshue fa- Yucca brevifolia
2.– Kevés egyszikű növény – pl bizonyos Yucca és Aloe fajok, a sárkányfák, több Cordyline és Sansavieria faj, vagy a pirítógyökér és a jamszgyökér szára is képes másodlagos vastagodásra. Ezeknél a fajoknál azonban elsősorban a szórt edénynyaláb-elrendeződés és a nyalábokból hiányzó kambium okán egy speciális másodlagos osztódó szövetből álló szárgyarapító rendszer alakul ki a kéreghatár zónában.
Ezt a szárvastagodás formát a sárkányfa/Dracaena/ nemzetség tudományos neve után „dracaenoid” megvastagodásnak nevezik: a ritka tipusban a kéregrész alatt a kéreghatár/endodermisz-periciklus/ övezetben alakul ki egy új gyarapító szövet – másodlagos merisztéma, speciális kambium – , amely befelé, a törzs tengelye irányában termeli a szórtan elhelyezkedő összetett és zárt szállító nyalábokat és emellett a belső alapszövet sejtjeit, míg kifelé a kéreg/kortex/ elemeit gyarapítja. A másodlagos nyalábokban a xilémelemek tracheidák, hossza az összenövésekkel 15–40-szeresre nőhet. A faparenchima és a floém csak kevéssé vagy egyáltalán nem nyúlik meg. A kortex másodlagos parenchima sejtjei vékony falúak, és gyakran kristályokat tartalmaznak.
Lassú növekedésük miatt a másodlagosan vastagodó, elágazó törzsű sárkányfák, Yucca fák/pl Józsue fa/ a pálmákhoz viszonyítva közepes vagy kis termetűek maradnak. Egyes példányaik akár ezer évig is elélhetnek. Koruk nehezen becsülhető, mivel a szivacsos-rostos szerkezetű törzs nem képez a kétszikűekre jellemző évgyűrűs szerkezetet; a sárkányfáknál pl az életkor meghatározásában a virágzások gyakorisága (évesnél ritkább), illetve a korona elágazások száma szolgálhat támpontul.
3.–Az áltörzs/pszeudoszár, vagy levéltörzs/ egy központi hajtástengely körül koncentrikus körökben elhelyezkedő, szorosan egymásba illeszkedő levélhüvelyekből fejlődik. Többek között a banánfélék, gyömbérvirágúak és a Strelitzia fajoknál fordul elő. A fiatal növény hajtástengelye rendszerint egy rizómából hajt ki, ezt veszik körül később a levelek egymáshoz szorosan illeszkedő elszáradt alapi részei. Valójában a törzs az évek során elszáradt levélalapokból és levélnyél maradványokból áll, amelyek szorosan borítják egymást és körbefogják a vékony lágyszárú központi tengelyt. Középen tör elő mindig a legújabb friss levél, illetve a virágzat is.
