Zipaquirá egy öreg kisváros Columbiában, a konkvisztádorok érkezése előtt muisca indiánok lakták. A város nevének jelentése az indiánok nyelvén: az uralkodó földje
A város legnagyobb látványossága a muisca indiánok ideje óta működő híres sóbánya, amelyből fénykorában több kősót termeltek ki, mint a híres európai sóbányákból (Parajd, Wieliczka, Hallstadt stb.) együttvéve. Maga a bánya Zipaquirá központjából 15 perces sétával elérhető. Egyedül álló látványossága a sóbányában kialakított „só-katedrális”/Catedral de Sal/.
A bányászok először csak egy kisebb szentélyt faragtak ki a hegy mélyében, ezt az első sókatedrálist 1954-ben fejezték be.
A bánya továbbra is működött, mígnem az üzemet veszélyesnek találták a katedrális szerkezeti épsége és biztonsága szempontjából és 1990-ben bezárták. 1991-ben José Maria Gonzales helyi építész a régi alatt 60 méterrel mélyebben egy új katedrálison kezdett dolgozni, amely 1995-ben készült el.
A négy évig végzett, megfeszített munkában száznál több szobrász és bányász vett részt. Az új sókatedrálist a nyilvánosság számra 1995-ben nyitották meg. Hossza 78 m, magassága 18 m, egyszerre 8400 ember fér el benne. Fontos zarándokhelynek számít, és bár hivatalos egyházi státusza és plébánosa nincs, vasárnaponként az itt tartott szentmiséken átlagosan több mint háromezer látogatót fogad.
A sókatedrálisba lejtős bevezető úton jutunk, melynek két oldalán a keresztút stációi sorakoztak fülkékben, sótömbből kivájva. Aztán megérkeztünk a több hajóból álló, klasszikus egyházi szobrokat felvonultató, irtózatos belmagasságú szentélyhez, ami alatt további kilométereken kanyarog a jelenleg is aktív sóbánya.
A templomot sóból faragták ki, három hajóval, oszlopokkal, keresztelőkúttal, szószékkel és feszülettel együtt. Belső tere a fehér sófalaknak és a különleges megvilágításnak köszönhetően misztikus fényben fürdik, barlangszerű kialakítása kitűnő akusztikát eredményez. A katedrális légiesen könnyed és felemelő látványt nyújtó műalkotás, amelynek hangulata vallástól függetlenül megérinti valamennyi látogatóját.
Egy híres bejegyzés az emlékkönyvben így emlékezik az építmény hangulatára: „A sötétség körülölel. Az ember itt Istenre összpontosítja figyelmét, és közel kerül hozzá.” Ez a pár sor találóan érzékelteti a hely egyediségét és spirituális erejét.
