„Hogy lásd, egy pohár víz mit ér, ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell” – hangzik fel Zorán ismert dalában.
Hazánk legnagyobb részén magától értetődő természetes dolog, hogy igény esetén egyszerűen odasétálunk a csaphoz, megnyitjuk, és máris jön a jó minőségű ivóvíz. Isszuk, főzünk, tisztálkodunk, takarítunk vele és emellett még sok más célra is használjuk… Kétségtelen helyenként a víz túl kemény, vagy néha klóros, esetleg arzénes, tartalmazhat sok mangánt, vasat, ólomszennyezést is, ám ezek figyelembe vételével is szerencsés helyzetben vagyunk itt, Európa szívében, ha vízről, ivóvízről van szó.
A mindennapi vízhasználat a fejlett országok polgárai számára napjainkban alapvető adottság, ám sok helyen a világban egyáltalán nem természetes dolog az, hogy megnyitjuk a csapot és folyik a tiszta víz életünk és civilizált környezetünk egyik legfontosabb alappillére. Az egészséges, jó víz kincs, érték, hiszen a megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvíz elengedhetetlen az egészséges élethez, a jólétünkhöz, fennmaradásunkhoz.
Köztudott, hogy a vízhiány napjainkban Földünk számos területén jelent súlyos problémát A tiszta ivóvízhez való hozzáférés például Afrika legsúlyosabb gondjai közé tartozik. Etiópia sok nehézséggel küzdő, de rendkívül dinamikusan fejlődő afrikai ország. A természet bőkezűen ellátta értékekkel, lenyűgöző látnivalókkal, történelmi múltja is bámulatosan gazdag. Ugyanakkor a hatalmas ország óriási kiterjedésű kietlen, száraz szavannás, bozótos területein óriási gond a vízhiány.
A Dél-etióp területeken élő embereknek naponta akár 10-15 kilométert kell gyalogolniuk az ivóvízért. A vízkincset rejtő kutak sárga műanyagkannás vándorai – általában nők és gyermekek – rendszerint korán reggel indulnak és több óra múlva térnek vissza a teli általában 20-literes kannákkal a hátukon.
A kutak környékén már napkeltekor nagy a jövés-menés. Egy-egy kút fontos közösségi hely is. Egy kút az információ-, és eszmecsere szempontjából is jelentős hely. A vízre várók amíg sorra kerülnek sok mindent megbeszélhetnek. A piacok mellett a kutak az itteni közösségi élet rendszeres színterei. Afrika kietlen területein sokszor az egyedüli vízforrást jelentik ezek a leggyakrabban pumpás rendszerű kutak, amelyeknek azonban legalább harmada működésképtelennek bizonyul, amikor szükség lenne rá.
A képeken azt látni, hogy a nők és a gyerekek hordják naponta több kilométerről az ivóvizet. Miért nem segítenek ebben a nehéz fizikai munkában a férfiak? Mi ennek az oka?
A nők és gyermekek naponta akár több mint tíz kilométert gyalogolnak húszkilós kannákkal a hátukon, hogy tiszta vízhez jussanak a családok. Valószínű ez a szokás pusztán egy törzsi tradíció. A hagyományos munkamegosztás szerint a hasonló feladatok a nőkre várnak. A férfiak vállukra vetett Kalasnyikovval őrzik a nyájat. Védik a ragadozóktól, vagy a fosztogató bandáktól.
A víz töredéke fogyasztható. A Föld felületének 71 százalékát víz borítja, ennek körülbelül 2,5 százaléka édesvíz, a többi a tengerek, óceánok sós vize. Az édesvízkészlet gleccserek és állandó hótakaró formájában található részét nem számítva az édesvíz 98 százaléka felszín alatti víz.
Annak tudatában, hogy Földünk vízkészletének valójában csak 2%-a alkalmas fogyasztásra vagy öntözésre, ez elég riasztó adat – hiszen ha ilyen kevésből kell gazdálkodni, hogyan oldjuk meg a jövőben, ha már most is milliók szenvednek hiányt?
Jelenleg több olyan intézkedés is folyik, melynek köszönhetően némileg le tudjuk lassítani ezt a folyamatot: ilyen például a vizek sótlanítása, vagy a szennyvíz tisztítása. Azt viszont semmiképpen ne felejtsük el, hogy mi magunk is sokat tehetünk készleteink megőrzésének érdekében – a víz valódi kincs, az élet feltétele. Ne pazaroljuk hát feleslegesen, minden csepp számít
Bár hazánkban egyelőre elég víz jut emberi fogyasztásra, nem árt ügyelnünk a fogyasztási szokásokra. Mosogatás, fürdés, fogmosás, locsolás közben figyeljünk a mértékre, és ne pazaroljuk azt, ami nekünk megadatott, de másoknak valódi, ritka kincs, és mindannyiunk számára életünk egyik alapfeltétele.
!