Lalibela, a „13. század Jeruzsáleme” vulkáni tufába vájt 11 templomával egyedülálló örökséget őriz. A Wollo provinciában található település 2500 m-es tengerszint feletti magasságban fekszik, és 8484 lakója van (az 1994-es népszámlálás adata), akik közül csaknem mindenki az Etióp Ortodox Egyház tagja.
A kisváros világszerte híres tizenegy monolitikus templomáról, amelyek – túlnyomórészt a többszintesek kivételével – vörös bazaltlávába lettek kifaragva. A templomok építése a 12-13. században, a Zagve dinasztiához tartozó Gebra Maskal Lalibela császár uralkodásának idején kezdődött, akit Szent Lalibela néven is emlegetnek. Valószínűleg összességében mintegy 100 év kellett az építéshez. Ma ezek a templomok a Világörökség részét képezik.
Lalibela Etióp Ortodox Egyháza hosszú múltra és hagyományra tekint vissza, és sok etióp keresztény számára fontos zarándokhely. Ahogy Egyiptomnak a piramisok, úgy Etiópiának a lalibelai sziklatemplomok jelentenek világraszóló kincset. Tizenegy földalatti templom, mind a sziklába vájva; senki nem tudja hogyan készültek, bár a legenda szerint az angyalok keze van a dologban. Mindegyik templom más és más méretű, némelyik kifejezetten hatalmas, és lenyűgöző. További földalatti folyosók, átjárók és udvarok csak azért készültek, hogy összekössék Isten földalatti házait. Ezer éve zajlanak itt az ortodox szertartások, és semmi sem utal arra, hogy az elkövetkező ezer évben ez máshogy lesz!
A minden oldalról zord hegyekkel körülvett Lalibelában olyan érzése támad minden utazónak, mintha több évszázadot repült volna vissza az időben. Etiópia egyik legnagyobb turisztikai vonzereje ebben a 11 monolitikus 13. századi templomban, az úgynevezett Új Jeruzsálemben rejlik. A 2630 méter magasan fekvő kolostorváros elszigetelt és távoli, ennek dacára máig fontos zarándokhely, ahová egyre többen látogatnak el.
Lalibela templomait a természetes sziklaágyban faragták ki, így azok teteje a talajjal egy szintben húzódik. Az építmények egy részét teljesen elfedik a mély árkok, míg mások barlangok mélyén rejtőznek. A templomokat alagutak és keskeny átjárók komplex labirintusa kapcsolja össze egymással, bennük kriptákkal, mesterséges üregekkel, keskeny járatokkal, tágas barlangokkal.
A 11 templomot egy évszázadon belül építették, mely igen gyorsnak számított annak idején, így nem véletlen, hogy a legenda úgy tartja, hogy a templomokat valójában nem is emberek, hanem az angyalok emelték. Az mindenesetre biztos, hogy több tízezer munkás dolgozhatott egyszerre a templomokon. A lenyűgöző Bet Medhane Alem a legnagyobb templom, alapterülete 33×23 méter, magassága (illetve mélysége) nem kevesebb mint 11 méter. A vele földalatti összeköttetésben álló Bet Maryam templom kisebb, de díszítésben talán szebb nála.
A Kebra Nagaszt szerint azonban egyszerű látogatásnál több is történt, aminek a végeredménye az lett, hogy Sába királynője, Makedá, Etiópiába hazatérve kilenc hónap múlva fiúgyereknek adott életet. A fiú, Menelik tizenéves korában útra kelt, hogy meglátogassa apját Jeruzsálemben. A látogatás megint csak több volt közönséges találkozásnál, minthogy annak végeztével Menelik és barátai (isteni sugallatra) egyszerűen ellopták a zsidók Frigyládáját, amely Isten és választott népe közötti szövetséget jelképezi. Hazatérve Menelik lett Etiópia első császára (a birodalmon addig nők uralkodtak).