Haurán Szíria vulkánikus vidéke a fővárostól Damaszkusztól D-re a Hermon hegységből fakadó vizek öntözte széttördelt lávamezőket és kisebb nagyobb vulkáni kúpokat tartalmazó terület. Mezőgazdaságát tekintve termékeny vidék, Szíria éléskamrája.
Már az Ókorban virágzó mezőgazdaság és kereskedelem jellemezte ezt a vidéket. A történelem viharos hadi útjai inkább a Földközi tenger partja mentén húzódtak, a Hermon hegység oltalmában a viszonylagos békében a helybeliek nyugodtan művelhették kertjeiket és építkeztek. Nagyvárosaik palotáinak és intézményeinek építéséhez a környéken mindenütt bőségben található fekete bazaltot is felhasználták. 
A kőzet ugyan nehezebben megmunkálható, mint a régi korok kedvelt építési alapanyaga a mészkő, ellenben sokkal ellenállóbb! A fennsík ókori városaiban az épületek statikailag fontos alapjai és a tartószerkezetek általában bazalból, a pompás díszítések pedig importált mészkőből, vagy helyi vulkáni tufából, esetleg homokkőből készültek. Bazalt építőanyaguk miatt már az Ókorban „Fekete Városok”-nak nevezték Hauran nagyobb városait: Ezraa-t, Shahba-t, Qanawat-ot és a régió fővárosát Bosra-t.
Hála a terület helyzetének és az ellenálló építőköveknek a régi épületek jó megtartásban maradtak fenn és sajátos hangulatban együtt élnek a mai lakóépületekkel. Bosraban sok helyen az utca egyik oldalán ókori paloták, a másik oldalon mai lakóépületek sorakoznak. A hatalmas bosrai amfiteátrum 15000 személy befogadására volt alkalmas.
Bosra – Amfiteatrum a római korból.
Tiszteletre méltó építész szaktudás kellett a felépítéséhez, hiszen a nézőtér a rómaiak gyakori szokásától eltérően nem domboldalnak támaszkodik, hanem teljesen sík területen áll immár csaknem kétezer éve jó állapotban. Hasonlóan bámulatot váltanak ki az Al Souidaai ásatásokból előkerült remek mozaikok és szoborportrék.
Damaszkuszból a „Fekete Városok” felé utazva még Sahba előtt találjuk a természet és emberi tevékenység különös csodáját: egy külszíni grafitbányát egy vulkáni kúp megbontott oldalában. A grafit a természetben számos helyen előfordul és hosszú ideig csak ásványi eredetű grafit volt forgalomban. A grafitbányák azonban általában felszín alattiak és semmit sem mutatnak a grafit sajátos szerkezetéből. A Hauran-i külszini bánya grafitsziklái, fekete függőleges oszlopcsoportjai, omladékai és onladékai utópisztikus látványt nyújtanak. Mintha egy másik, egy grafit alapú bolygón lennénk! A lomha tapadós grafit mindent feketére színez, mindent bevon amihez csak hozzá ér. De nagyon konzervatív, mindig helyben marad, így nem száll a fekete szénpor semerre. A Hermonból alázúduló szélviharok üres kézzel mennek tovább.
A mai Sahba ókori nevén Philippopolisz városát a Hauran vidékről származó római császár Arab Fülöp/Phillippus Arabs/ alapította családi kultuszának ápolása és talán későbbi temetkezése céljára. Az ambiciózus építkezés rövid uralkodását/244-249/ követően halála után félbemaradt, a városka pedig sosem ért el nagy jelentőséget. Eusebius ókeresztény író szerint Philippus Arabs volt az első keresztény vallású császár a Római Birodalom trónján, de ezt a megállapítást a történészek megkérdőjelezik. Mindössze annyi bizonyos, hogy a császár fokozott türelmet gyakorolt az új vallás követői iránt.
Arab Fülöp császár portrészobra
Sahba mindmáig megőrizte az ókori városszerkezetét, így pl. a mai főút a hajdani felett húzódik. Számos helyen a rómaiak által épített kövezet van máig is használatban. A városfalaknak már csak a körvonalai láthatóak helyenként, az idők során az ókori kapuk is beomlottak, de a déli és az északi kapukat részben restaurálták. Az utakat díszítő oszlopsorok is eltűntek az idők folyamán, bár helyenként egy-egy kerítésbe vagy házba építve néhány oszlopdarab még látható. Viszonylag jó állapotban maradt meg a fórumon levő, közelítőleg négyzetes alaprajzú, észak felé impozáns bejárattal nyíló, egyébként puritán külsejű templom. A díszeiktől és szobraiktól már megfosztott templom tetejére vezető belső lépcső megmaradt, így innen jó rálátás nyílik a fórumra és a szintén jó állapotú színházra. Az ókori Philippopolisz városnak alig 42 méteres átmérőjű, kicsiny „theatruma” volt az utolsó, amit a rómaiak a keleti tartományaikban emeltek.
A híres fürdő a mini színháznál sokkal romosabb, csak néhány boltíve áll még, de az alapterülete meg a függetlenül álló pillérei. alapján képet alkothatunk a terjedelmes komplexumról. A fürdő közelében egy ókori villa alapjaira épült a „Sahba Múzeum”, ami helyi leleteket mutat be. Ezek közül Philippus Arabs császár potrészobra, illetve a házban talált, rendkívüli szépségű mozaikok a legkiemelkedőbbek. A múzeumot úgy építették, hogy a mozaikok megmaradtak eredeti helyükön, és fölülről lehet csodálni őket. Fantasztikus minőségben maradtak meg, ábrázolásaik pedig gyönyörűek. Hat padlórészlet látható, köztük egy Thétisz, egy „Ariadné és Dionüszosz esküvője”, illetve egy állatoknak muzsikáló Orfeusz a leghíresebbek, – a másik három kevésbé látványos, de azok is rendkívüli szakmai tudásról és művészi színvonalról tanúskodnak.
Al Souiedaa – Mozaik.
Ezen a tájon áll a híres ókori város a régió egykori és mai fővárosa: Bosra. A Nabateusok alapították /híres városuk a jordániai Petra ide már egészen közel van/, de virágkorát a rómaiak idején élte. A szomszédos Sahbából származó császár: Arábiai Fülöp( Arab Fülöp – Philippus Arabs) rövid uralkodása idején/244-249/ sokat tett a Haurán környéki városokért. Bosrának pénzverési jogot adományozott és a várost metropolis rangra emelte. A település gyorsan fejlődött, hamarosan a környék legfontosabb kereskedelmi központjává nőtte ki magát. A VII. században az iszlám prófétája, Mohamed is megfordult itt, azóta mutogatják a város szélén álló egyszerű házat, melyben egy egész estét átbeszélgetett egy Bahira nevű keresztény szerzetessel. Az iszlám hagyomány azt is feljegyezte, hogy a szerzetes meglátta benne az Isten küldöttét. A város határában megbúvó remetelaknál, a szent életű Bahira jósolta meg egy 12 éves kisfiú nagybátyjának ( Kr.u. 538 ), hogy a gyermek lesz a Föld utolsó prófétája. Ez a gyermek volt a későbbi Mohamad próféta, aki az iszlám vallást terjesztette el az egész arab világban. A sors különös érdekessége, hogy alig egy évszázaddal később( Kr.u. 634) a próféta lobogója alatt egyesült arab seregek éppen a bosrai csatában hódították meg egész Szíriát. Bosra volt az első szír város amely áttért az iszlám hitre. A város egészen a XVII. századig jelentős állomása volt a Mekka felé tartó karavánoknak.
Bosra napjainkig folyamatosan élő lakott város. Az ókori romok között mai házak, középületek, mecsetek ékelődnek egy-egy korinthoszi oszlopsor, egy egy római palota maradványai közé. A római kor macskakövein mai napig járnak iskolába, bevásárlásra, vagy a pénteki imára a helybeliek /ilyenkor jut az ember eszébe, vajon a mai autópályáinkat 2000 év múlva fogja-e valaki bármire is használni…/. A nehezen megmunkálható sötét színű bazaltból kifaragott finom díszítések még a laikus szemlélőt is elkápráztatják.
Bosra – Lenyügözõ méretû amfiteatrum.