Sigiriya –kéjlak, vagy budhista mintagazdaság?
A Sigiriya, vagyis Oroszlán-szikla néven ismert gránittömb Srí Lankán található, a fővárostól, Colombótól 160 kilométerre északkeletre. A sziklát és környékét az UNESCO a világörökség részének nyilvánította 1982-ben. Egyike a világ legnagyszerűbb régészeti és természeti csodáinak, amelyet évente több százezer ember keres fel.
A tekintélyes méretű vörösesbarna monolit kétszáz méter magasan emelkedik ki a körülötte lévő, buja, zöld őserdőből. Geológiai szempontból a Sigiriya szikla egy rég kialudt vulkán megkeményedett magmája, mely körül a természet minden mást elerodált és most a sík trópusi dzsungel közepén egyszer csak kiemelkedik egy hatalmas, 2oo m magas gránit hasáb.
A szikla lábánál, és a tetején romok vannak. A szingaléz Mahavamsa krónika szerint az V. században élt híres/hirhedt Kasyapa király rezidenciája volt ez a hely. A nagy Dhatusena egyik fiát Kasyapa-nak hívták. aki élve befalaztatta az apját, majd jogilag a féltestvér bátyjára, – a királynő fiára Mogallanara-, öröklődő trónt elbitorolta. Mogallana menekülésre kényszerült nyomában Kasyapa bérgyilkosával. Indiába ment, és megesküdött, hogy bosszút áll. Sereget gyűjtött, visszatért, és trónjáért harcot indított. Sigiriya alatt a csatában Kasyapa harci elefántja egy ingoványos helyre tévedt, ezért a király visszafordult. Serege ezt látván azt hitte, meghátrált, és ők is visszavonultak, szétszóródtak cserben hagyva a vezért. A király a csatamezőn hirtelen egyedül maradt ellenségeivel szemben. Tudta, hogy a testvére nem fog megkegyelmezni neki és saját kardjába dőlt 495-ben 18 évnyi uralkodás után..
Alternatív történetek szerint Dhatusena király kezdte el az építkezést, majd halála után a fiú Kasyapa fejezte be a munkálatokat az apja iránti tiszteletből. Ismét más történetek arról szólnak, hogy Kasyapa egy kéjenc király volt, Sigiriya pedig csodálatos kéjlak palotája. A haláláról szóló történetek is a sztoritól függően változnak.
A tudományosan hivatalos elmélet szerint, melyet az archeológia kutatások is alátámasztanak – Sigiriya sohasem volt királyi lakhely, inkább egy buddhista kolostor és gazdaság már a Kasyapa előtti időkben is. Ez az elmélet azonban hidegen hagyta a helyieket, így az idegenvezetők a romokat mint egy kegyetlen 500 ágyasával itt élő playboy király palotájának részeit mutatják be ma is.
Az épületegyüttesben sziklatemplomok, fürdők, tavak, barlangok és Ázsia legrégebbi tervezett kertjei találhatók. Itt láthatóak a világörökség részét képező “Sigiriya-i asszonyok” freskói, és a tükörfal/a fal tégláit hajdanán tojásfehérjével és mézzel fényesítették ki, olyan eredményesen, hogy csillogása és képhatása a tüköréhez vált hasonlóvá/, ez abban a korban annyira különleges jelenség volt, hogy versek születtek róla. Az egészet úgy kell elképzelni hogy a keskeny úton az egyik falra festették a fedetlen keblű hölgyeket, a másikat pedig addig kezelték, csiszolták (újra és újra), míg a sima felület vissza nem tükrözte a freskókat.
A mai látogató mintegy húsz erotikus sziklafestményt csodálhat meg. Eredetileg 200 ehhez hasonló falfestmény borította a sziklák felszínét. A freskók különböző nőket ábrázolnak – ázsiai, afrikai jellegűt – más-más arcformával, ékszerrel és ruhával – de azonos keblekkel. A legenda szerint ezek a hölgyek mind Kasyapa király háremének voltak a tagjai. Egy másik jobban elfogadott modern elmélet szerint Tara, a tantrikus buddhizmus egyik legfontosabb alakjának megjelenési formáit ábrázolják a freskók, ezért egyformák az asszonyok keblei.
Híres látványosság emellett az Oroszlán terasz, valamint a szikla lábánál elterülő Vízikert.. A XII század derekán a tükörfal még feljegyzésekre ihlette a szerzeteseket és a látogatókat. A XIV században pontosan nem ismert okokból / talán a ma is a sziklahasadékokban itt élő agresszív ázsiai óriásméhek túlszaporodása miatt?!/ a hely hirtelen elnéptelenedett, feledésbe merült. 1828-ban újra felfedezték a romokat.
A területen két palota komplexum található: egyik a szikla lábánál, ez volt a téli palota (a száraz évszakban lakták), a másik a szikla legtetején, az volt ez a nyári palota. A sziklát széles körben egy 6 méter mély vizesárok vette/veszi körül tele krokodilokkal. A téli palotához nagy víztárolók tartoztak medencékkel, csatornákkal, kertekkel. Több forrás is tör itt elő a mélyből, azok vizét is felhasználták amellett, hogy természetesen az esővizet is gyűjtötték. A források táplálták részben a szikla tetején lévő medencéket és csatornákat is.
A téli kertekből a gyakorlatilag függőleges falu szikla tetejére egy közel 1200 lépcsős úton lehet felmenni kitérőkkel, pihenőkkel. Az erődítmény legfelső szintjére az un „Oroszlán terraszról” egykor egy hatalmas, kőbe faragott oroszlán száján keresztül vezetett az út, mára csupán a helyszínnek nevet adó fenevad mancsai maradtak meg. Innen kemény és bátorságpróbáló úton néhol keskeny, dróthálóval védett vaslépcsőkön mehetünk fel a szikla tetejére /a korabeliek bambusz állványokon vagy a még hajmeresztőbb úton, a sziklába vágott mélyedéseken közlekedtek!/. A meredek úthoz hozzá kell még képzelni a sziklafal mentén szinte állandó hatalmas szelet is.
.A tetőről – részben a lépcsőzés miatt is – lélegzetelállító a panoráma. Nem csak Srí Lanka óriási kiterjedésű őserdővel borított síkságát tárja elénk, hanem a palota nagyszabású és művészien megszerkesztett alaprajzát is szimmetrikusra tervezett sziklára telepített kertjeivel. A vízikertek a legbámulatosabbak, fejlett vezetékrendszer látja el őket, mely több szinten működött, és csatornákat, víztározó medencéket, föld alatti kerámiacsöveket és hűtőberendezést is tartalmazott. A falnál található vízikertektől elkülönülő kisebbekben valaha sok pavilon, árnyékos udvar, frissítő medence és ciszterna volt.
A Sigiri feliratokat az archeológus Senarath Paranavithana fejtette meg. Kutatásait a népszerű kétkötetes Sigiri Graffiti-ben tette közzé, valamint ő írta a Story of Sigiriya című könyvet is.
