Az egyszikűek gazdaságilag is rendkívül jelentős, nagy csoportjában a pázsitfüvek családjában/Poaceae/ általánosan jellemző termés a szemtermés/caryopsis/. Ebben a terméstípusban a termésfal és a maghéj szorosan összenőtt szövetein belül a tartalék tápanyagokban gazdag raktározó szövetet/endospermium/ és az embriót a módosult egyetlen szíklevél az un pajzsocska/szkutellum/ éles határzónával választja el egymástól. A szövettani képen jól látszik a magtérfogat jelentős részét kitöltő tartalék szövet/endospermium/ és az oldalra szorult szkutellummal borított csíra/embrio/.
Az érett csíraképes termésben a csírázás kezdeti szakaszában fejlődésnek induló új növényke hajtáskezdeményét az un rügyecskét/plumula/ a koleoptil rügyhüvely, míg a gyökérkezdeményt az un gyököcskét/radicula/ a koleoriza/gyökérhüvely/ burkolja. Mindkét „kesztyű újj”-szerű védő képződmény a szövettani vizsgálatokra alapozott vélemények szerint elsősorban a szkutellumból, annak is a középső mezokotil részéből ered. Ez a helyzet a mellékelt kukorica szemtermés mikrofotón is szépen látszik. Ugyanakkor az is szembe tűnő, hogy a mezokotil létrehozásában a bipoláris embrió hajtás és gyökérkezdeményét összekötő un embriótengely/axis/ is szerepet játszik. Nem ördögtől való elrugaszkodott – bár sokak által vitatott – nézet, hogy a koleoptil és a koleoriza sziklevélből és embriótengelyből származó közös eredetű módosult védő képletek.
A koleoptil/rügyhüvely/ tehát egy módosult allevél, a fűfélék csíranövényeinek első un primer lomblevelét/ nem a sziklevelet!/ és hajtáscsúcsát körülvevő hengeres belül üreges képződmény, amely természetes körülmények között segíti a csírázó növény hajtásának felszínre jutását. Emellett a csíranövény fejlődésének kezdetén védi a növény hajtáscsúcsi részét különösen a tenyészőcsúcs későbbi növényi szerveket létre hozó osztódó szöveteit. A koleoptil csak az alapi részen tartalmaz osztódó sejteket. Általában az 1 cm feletti részében csak sejtmegnyúlással növekszik. 4-6 cm hosszúságot elérve, vagy a felszínre jutva a fény hatására a növekedése leáll. A benne tovább fejlődő lomblevél és a hajtástengely ekkor a koleoptil csúcsi részét szétszakítja , áttöri és a primer lomblevél elkezdi saját autotrof életét.
A koleoptil csúcsában képződik a sejtek megnyúlásához szükséges ismert növényi hormon az auxin. Sötétben az auxin egyenletesen lefelé/bazipetálisan/ mozog és az alapi részen osztódással keletkezett koleoptil sejtek az auxin hormon vegyület hatásra erőteljesen megnyúlnak. Ha a csúcsot eltávolítjuk, a sejtek az állandó auxinpótlást nélkülözik, az endogén auxin enzimatikusan gyorsan elbomlik, ezért a dekapitált koleoptil auxint nem tartalmaz és gyakorlatilag nem növekszik tovább.
A koeloriza a primer gyökér védelmét biztosítja. A csírázás kezdetén a markáns megjelenésű főgyökeret hüvelyszerűen körös körül övezi. A csírázás későbbi szakaszában a fejlődő gyökér átszakítja. A főgyökér fejlődése azonban ezután hamarosan leáll. A ki nem fejlődött főgyökér rendszert ezután a mellékgyökerek helyettesítik. A két védő képlet fajtól és környezeti feltételektől függően egyszerre szinkron módon, vagy egymást követve nő ki a szemtermésből.