A más néven kerti pórsáfrány, vagy olajözön őshazájáról, származásáról megoszlanak a vélemények, egyesek a trópusi Afrikába, mások Kis Ázsiába , illetve a Földközi-tenger mellékére helyezik. Egységes a felfogás ugyanakkor abban, hogy trópusi, szubtrópusi tájról terjedt fokozatosan át a mérsékelt égövbe. Mezopotámiában, Ó-Egyiptomban, Palesztinában már az időszámításunk előtti évezredekben is ismerték és termesztették. Európába feltehetően Egyiptomból került be. Hazánkban is termesztett növény.
A fészkesvirágzatúak családjába/Asteraceae/ tartozó sáfrányos szeklice nem csak egy szép sárga virágú kerti dísznövény, de a méregdrága sáfránybibe egyik pót-fűszernövénye is. Gyakran a a sokkal drágább valódi sáfrány – a jóféle sáfrány /Crocus sativus/ szárított bibéjéből készült fűszer – hamisítására is használták. Régi fűszer-, olaj-, és festőnövény, de az utóbbi ötven évben már elsősorban olajos magvaiért termesztik.Az egyéves lágyszárú, fészkesvirágzatú növény fehér karógyökere 20-40 cm mélyen hatol a talajba, közben gazdag oldalgyökérzetet fejleszt. Halványsárga szára egyenes, mereven felálló, a talajviszonyoktól függően 50-150 cm magas, csak a felső részén ágazik el. Szórt állású levelei hosszúkásak vagy tojásdad alakúak, hegyesek. Az árhegyű levelek kemény pergamenszerűek, csillogóan zöldek, az élük általában ép vagy kissé szúrósan fogas. A virágzás ideje júliustól szeptemberig tart.
Virágzata lehet magányos fészek, vagy kevés végálló fészekből álló sátor. A kissé szúrós hegyű fészekpikkely levelek kemények, bőrszerűek. Az egyes fészekvirágzatok gömb alakúak, átmérőjük 3-4 cm. A fészekben csak csöves, hímnős virágok vannak tövükben fejlett fehér pelyvaszőrökkel. A virágok kezdetben sárgák, majd narancssárgák, később -elvirágzás után- lángvörös színűre változnak. A napraforgóéhoz nagyon hasonló termése 6- 7 mm hosszú, fehér kaszat.
A növény egyszerre festő-, fűszer- és gyógynövény. Felhasznált részei a teljes nyílás idejében szedett csöves virág/Carthami flos/, illetve a termés/Carthami fructus/ és a belőle hideg sajtolással előállított finomított zsíros olaj/Carthami oleum raffinatum/. A drogok a hatályos hazai és Úniós Gyógyszerkönyvekben szerepelnek.
A virágdrog színes anyagai főként kalkonok/szaflórsárga festékek, kartamin, és a N-tartalmú tinktormin/, valamint flavonoidok. A termés telítetlen zsírsavakban/főleg linolénsav és olajsav/ gazdag emellett említésreméltó még A, E /antioxidáns hatású α-tokoferol/ és K vitamin tartalma is
A virágdrog szárított állapotban vörösesbarna, aromás illatú, kesernyés ízű növényi fűszer. Forrázata nyálkaoldó, köptető hatású. In vitro állatkísérletekben immunoszupresszív, gyulladáscsökkentő és baktericid hatását is leírták. Kivonatát elterjedten használja színező anyagként a cukrász és gyógyszeripar, valamint a likőripar. Háziasszonyok a főzéshez használják, például a húsleves színezésére.
A növényt napjainkban elsősorban sajtolt olajáért termesztik. Az idő múlásával olaja nem sárgul meg, ezért lakkok és festékek készítéséhez is alkalmas. Az olaj legnagyobb részét puha margarin, saláta- és főzőolaj formájában fogyasztják; az olajpogácsát és lisztjét fehérjekiegészítő takarmányként használják. Színtelen olaja élelmezési szempontból sokban megegyezik a napraforgóolajjal. Kedvező tulajdonságai és olcsósága miatt kiváló helyettesítője lehet a napraforgó olajnak.
A sáfrányos szeklice termés/mag/ olaját igen magas linolsavtartalom jellemzi, Emiatt a terméséből kivont olaj csökkenti a koleszterinszintet, a szívinfarktus megelőzésében is szerepe van, de vérnyomáscsökkentő hatása is ismert. A kozmetikában bőrápolóként is alkalmazzák. A magas linolsav tartalom könnyűvé teszi az olajat, mely így kevésbé zsírozó hatású, nem filmképző, gyorsan, de nem mélyen szívódik be a bőrbe.