Elsősorban kiválasztásra módosult bőrszövet sejtek csoportja, az esetek zömében a virág szirmok tövében, ritkábban a kiválasztásra módosult porzók/sztaminodiumok/ felszínén. A szekréciós epidermisz régiók gyakran eltérő színű/vagy fénytörésű/ felszíni sejtek csoportjai, illetve általuk körülvett határozott rajzolatú nyél nélküli, gyakran peremes mélyedések/ un „mézgödrök”/, melyek felülnézetben lehetnek csésze, tégely, körte, gyűrűs kráter, ellipszoid stb alakúak.
A kiválasztó bőrszövet sejtekben általában sok mitokondriumot, fejlett Golgi-rendszereket/diktioszóma/, gazdag belső memrbán tagoltságot/ER/ figyelhetünk meg. Jellemzőjük: általában a környező nem kiválasztó bőrszövet sejteknél élénkebb anyagcsere/magasabb oxigén felvétel, erősebb dehidrogenáz aktivitás stb/, és különösen az intenzív membránhólyagocskákkal – un vezikulumokkal – közvetített anyagleadás/exocitózis/.
A felszíni sejteket határoló belső falakban az alattuk található parenchimatikus alap-szövetek szomszédos sejtjeiből gyakran sajátos sejtfal benövéseket/un sejtfal protuberanciákat/ találunk, amely az un transzfer-sejtek sajátos, jellemző sejtfal struktúrája és elsősorban élénk anyagtranszportot bonyolító sejtekben fordul elő.
A kiválasztott szekrétum a nektár főként cukrokat, illóolajokat, vitaminokat és aminosavakat tartalmaz. Cukortartalma 10-75 % között fajra és időjárásra jellemző érték A nektár szénhidrátjai a háncselemekből származnak, és szimplaszt transzport révén plazmodezmákon jutnak el a kiválasztó sejtekbe. A többi összetevőt az epidermisz és az alatta levő szövettáj termeli. A kiválasztás általában napszakos/diurmális/ ritmusban történik.
Az illatepidermisz felszínét finom viaszos réteggel fedett kutikula borítja.
A nektár kiválasztása szakaszosan történik a kutikula pórusain keresztül. Egy kutikulapórus akkor nyílik ki, amikor a hidrosztatikus nyomás alatta a kiválasztott szekrétum feldúsulása következtében pozitív lesz.
Az illatepidermisz felismeréséhez rendszerint a szirmok belső felszínét kell alaposan szemügyre vennünk. Különösen azok alapi részén néha szabad szemmel is láthatjuk az eltérő kinézetű felszíni régiót, amely speciális festéssel/pl neutrálvörös/ megfesthető és az elkülönűlt bőrszöveti rész így jobban tanulmányozható.
Gyakran a poliandria/sokporzójú virágok/ miatt azonban a sziromlevelek alapi részén megbújó képletek nehezen vehetők észre. A megporzás és megtermékenyítés után a kiválasztó epidermisz sejtek gyorsan elpusztulnak, a termőre fordult virágban már nem találhatók.