A fészkesek (Asteraceae) családjába tartozó rendkívül változatos morfológiai-citológiai, cönológiai és fitokémiai szempontból alaposan vizsgált növénynemzetség. A hazánkban általánosan előforduló Achillea fajoknál a könnyebben vizsgálható alaktani bélyegek nem stabilan kizárólagosak, gyakran előfordulnak átmeneti/valószínű hibrid/ alakok és emiatt a pontos meghatározás morfológiai alapon gyakran nehézségekbe ütközik.
Farmakobotanikai, farmakognóziai szempontból külön gondot jelent, hogy a Ny-Európában gyakori nedvesebb élőhelyeken élő nálunk elvétve előforduló közönséges cickafark /Achillea millefolium/ hajtásdrogja/Millefolii herba/ elismert az Európában hatályos hivatalos gyógyszerkönyvekben. 
Hazánkban azonban a szárazabb élőhelyeken lépten nyomon megtalálható, gyakori mezei cickafark/Achillea collina/ szolgáltat kiváló minőségű drogot. A korábbi hazai gyógyszerkönyvben ezért az A. collina drog „Achilleae herba” néven szerepelt. Az uniós harmonizáció miatt a legújabb VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben csak a „Millefolii herba” elnevezés érvényes. A Gyógyszerkönyv előírásainak megfelelő hazai cickafark drogok botanikailag zömmel mezei cickafark eredetűek.
A fajgazdag Achillea nemzetség tagjai évelő zömmel lágyszárú növények a fészkesvirágzatúak/Asteraceae/ családjából. Eurázsia mérsékelt és mediterrán éghajlatú. vidékein, É-Afrikában és É-Amerikában honos fajok. Leggyakoribb hazai képviselőjük a mezei cickafark/Achillea collina/ füves puszták, dombvidékek, legelők, szántóföldek jellegzetes növénye, de erodált talajokon, erdők és útszegélyek mentén is megtalálható. Széles ökológiai tűrésű a silány talajú száraz mezőktől a ruderális nitrofil társulásokig mindenütt megél, szinte kiirthatatlan. Leveléről, fehér virágjáról és szétdörzsölt levelének jellegzetes, erős illatáról könnyen felismerhető
Gyökértörzse tarackosan kúszik és több szárat hoz létre, gyakran nagy sarjtelepeket is képez. Szára bordázott 40-80 cm magas általában nem elágazó Szórt állású hosszúkás levelei szárnyaltan többszörösen szeldeltek, a levélszeletek is tagoltak a levelek színe kopasz a fonáka molyhos.
Zömmel július augusztusban virágzik, de találkozhatunk sokkal később virágzó egyedekkel is. Virágzata végálló összetett fészkes sátor. Az egyes fészekvirágzatok aprók henger alakúak, a fészekpikkelyek felülete pillás és sötét szegélyű. A fészekben kívül néhány fehéres nyelves virág középen kevés sárgás csöves virág található. A virágok a virágzati tengelyen levő hártyás, lemezes, hegyes csúcsú vacokpelyvák tövéből erednek. A termés apró kissé lapított ovális kaszat
Magyarországon a mezei cickafark/A. collina/ a közönséges cickafarknál /A. millefolium/ jóval gyakoribb, és hatóanyag tartalma is eltérő, gyógyászati szempontból kedvezőbb. A két faj morfológiai alapon nehezen elkülöníthető, élőhelyük azonban markánsan különbözik. A két faj között genetikailag az a különbség, hogy a közönséges cickafark diploid, a mezei cickafark tetraploid. Mindkét faj tartalmaz gyulladáscsökkentő hatású, baktericid, fungicid szeszkviterpén laktonokat, de a guajanolid típusú proazulének a közönséges cickafarknál hiányoznak.
A drogok fő hatóanyagai a változatos kémiai szerkezetű azulén típusú szeszkviterpén illóolajok, keserűanyagok: főképpen azulenogén (gvajanolid) szeszkviterpén laktonok, valamint különböző flavonoid vegyületek/luteolin,kaszticin/ és triterpének.
A cickafark egyik legrégebbi és manapság is széles körben ismert és használt gyógynövényünk. Külsőleg zúzódások kezelésére, fertőtlenítőként, vagy sebgyógyulás serkentésére használják, Belsőleg elsősorban megfázásos állapot, emésztőrendszeri problémák, nőgyógyászati panaszok kezelésében alkalmazzák