Eurázsia mérsékelt égövi területein őshonos, napjainkban az egész világon elterjedt faj a fészkesek/Asteraceae/ növénycsaládból. Útszéleken, folyópartokon, erdőszegélyeken, nitrogénben gazdag talajú bolygatott gyomtársulásokban nő, helyenként kiterjedt telepeket alkot. Fényigényes faj, az árnyékos helyeket nem kedveli.
A helytelenül bogáncs/Carduus/ néven is emlegetett közönséges bojtorján kétéves növény. Az első évben a kerek, kiterülő tőlevélrózsát alkotó áttelelő tőlevelei fejlődnek ki, a második évben jelenik meg a hosszú, akár másfél méteres magasságot elérő, elágazó szára a virágokkal.
Erős, vastag répaszerű függőleges raktározó karógyökere alig elágazva hatol mélyen a talajba. Kívül szürkésbarna rostos, belül húsos, fehér, rosszízű és szagtalan. Első éves korában a gyökér még tömör – ekkor kell drogként gyűjteni – míg a szárat és virágot fejlesztő másodéves egyedek gyökere szivacsos, üreges, pudvás fitoterápiás szempontból értéktelen.
A nagy méretű tőlevelek szív alakúak, hosszú nyelük – a kis bojtorján belül üreges levélnyeleitől eltérően – tömör. A szórtan álló szárlevelek kisebbek, a levélnyelük rövidebb, gyakran nyél nélküliek: ülők, fonákuk szürkén molyhos.
Erősen elágazó akár másfél méteres magasságot elérő, pelyhes, szúrós szárán fejlődnek a július-szeptember táján nyíló 2-4 cm hosszú, bíbor vagy lilás-rózsaszínű, kizárólag csöves virágokból álló fészkes virágai. A főtengelyen és az oldalágakon összetett, heterotaktikus sátorozó fészek virágzatokat találunk.
A fészekvirágzatok horgas végű, hátrahajló fészekpikkelyei a virágoknál hosszabbak, borzas, bozontos-gömb szerűvé formálják a virágzatot. A fészekpikkelyek egymással is összetapadva könnyen beleakadnak az állatok bundájába, vagy a hajba, ruhába így segítik a termések elterjesztését. Állítólag a bojtorján horgas fészekpikkelyeinek egymáshoz kapcsolódását tanulmányozva született meg a tépőzár elv ötlete George de Mestral francia feltaláló fejében.
A termés sárga szőrbóbitás/coronulás/ bordázott kaszattermés.
A tradicionális népi gyógyászatban évszázadok óta ismert és használt gyökérdrog a közönséges/A.lappa/, a kisebb fészkű kis/A.minus/ és a gyapjas, molyhos fészkű pókhálós/A.tomentosum/ bojtorján karógyökere: „Bardanae radix”. Felhasználása egy időre háttérbe szorult, azonban a hatóanyagai között talált lignán/pl arktiin/ vegyületek miatt napjainkban újra az érdeklődés homlokterébe kerül. A drog inulin poliszacharidot, fenoloid kávésav származékokat/klorogénsav/, különböző fenilpropán lignánokat/arktiin/, szeszkviterpéneket, kéntartalmú poliacetilén származékokat /arktinol/, illóolajat, tartalmaz.
A gyökér főzetét /teáját/ más gyógynövénnyel keverve vagy magában vesekőoldónak, vértisztítónak, izzasztónak, vizelethajtónak használják. Külsőleg /borogatásként/ alkalmazva bőrbajokat, ekcémát, sömört kezelnek vele. Hajápoló szernek is bevált: aki bojtorjános vízzel mosta a haját, annál elmúlt a korpásodás és nem zsírosodott a haj. A mai kozmetikai ipar a bojtorjángyökérből kivont olajjal revitalizálja a festéstől töredezett, károsodott hajat.