A réti legyezőfű/syn Spiraea ulmaria/ Európa mérsékelt éghajlatú területein, valamint Ázsia nyugati részén honos, Észak-Amerikába is betelepítették.. Nedves rétek, magaskórós társulások, lápcserjések évelő növénye. Hazánkban nem gyakori, de helyenként – főleg a hegyvidékeken – tömegesen fordul elő, az Alföldön ritka. A rózsafélék (Rosaceae) családjába, ezen belül a Rosoideae alcsaládba tartozik.
Erőteljes növekedésű növényfaj, kívül barnás gyökértörzse vastag, fásodó, hajtáseredetű gyökérzete szétterjedő. Szára szögletes, üreges, hosszirányban erezett és vöröses színű 1,5-2 méter magas, felálló, egyszerű, esetleg a felső részében elágazó.
Az összetett levelek alapján széles, szív alakú fogas, vagy csipkés szélű fejlett pálhalevelek találhatók. A nagy félbeszárnyalt levelek páratlanul szárnyasan összetettek felfelé keskenyedő kétszeresen fűrészes szélű levélkékkel, a csúcsi, végálló levélke lemeze hármasan, mélyen tagolt. A tőlevelek nyelesek, a felsőbb, kisebb szárlevelek levélnyele gyakran rövidebb, esetleg hiányzik. A levéllemez színe sötétzöld, kopasz, a fonákon fehéres-molyhos. (A „subsp denudata” alfajnál a levélfonák is zöld!).
Sárgásfehértől a krémszínűig változó illatos virágai a nyári időszakban júniusban-augusztusban nyílnak. A 0,5-1 cm átmérőjű virágainak. sziromlevelei visszás tojásdad alakúak, számuk 5, ritkán 6.
A nagyszámú porzót/összesen30-40/ tartalmazó három körös porzótájban a porzók kb. még egyszer olyan hosszúak, mint a sziromlevelek és messze kinyúlnak a pártából. A virágok hosszú, dús, összetett ecsetvirágzatban állnak. Az apokarp termőtájban a termőlevelek száma 5-10 között változik, a termés csavarodott, a csúcsi részén enyhén görbülő aszmagokból álló társas terméscsoport.
A növény a bronzkorban Nyugat Európában a druidák szent növénye volt, a középkorban virágait ízesítőként, illatosítóként használták, főleg az angolszász vidékeken. A hatályos magyar és Európai Úniós gyógyszerkönyvekben virágos hajtása Filipendulae/Spireae/ ulmariae herba néven hivatalos drog.
A herba szalicilát/szalicilaaldehid, metil szalicilát/ fő komponensű illóólajat tartalmaz, ez határozza meg jellegzetes illatát, aromáját. Emellett jelentős mennyiségű flavonoidis található, melyek közül a legismertebb a spiraeozid. A drogot szalicilát tartalma miatt a hagyományos gyógyászatban meghűléses és reumás megbetegedések kezelésére használják különböző teakeverékekben. A réti legyzőfűből vonták ki először /1830/ a szalicilsavat, melyből néhány évtizeddel később kifejlesztették az acetilszalicilsavat, amely a mai napig használt és világszerte ismert gyógyszer, az aszpirin hatóanyaga.