Összetett virágzatokban, melyekben füzér szerkezetű rész-virágzatok is előfordulnak az elemi füzér virágzati egység neve füzérke. A füzéres összetett virágzatok különbözőek lehetnek pl: fejecske, összetett füzér, fürtös füzér, bugás füzér, stb. A füzérke alapegységek azonban leggyakrabban a fűfélék és a sásfélék összetett virágzataiban jelennek meg. A pázsitfűfélék családjában gyakran kalászkának is nevezik őket.
Alaktanilag a kalászka /füzérke/egység egy egyszerű füzérvirágzat. A fűféléknél a kalászkákat kivülről a virágzat alapján két oldalt található – a fajra, fajtára jellemzõ – fellevélpár: a pelyva /gluma/ borítja, ezeken belül a kalászkatengelyen helyezkednek el a kocsánytalan, ülő virágok.
Gyakran a füzérkét alulról támasztó külső pelyva hosszabb vagy rövidebb szálkában /arista/ végzõdik. A virágok száma a füzérkében/kalászkában különbözõ lehet: az árpának egyvirágú kalászkái vannak; a búza, rozs, zab füzérkéi pedig többvirágúak.
A kalászkában minden egyes virágot két toklász /palea/ vesz körül. Helyzetük szerint az egyik az alsó vagy külsõ /palea inferior/, a másik a felsõ vagy belsõ /palea superior/. A külsõ toklász a pelyvához hasonlóan viselhet hosszabb-rövidebb szálkát is, a belső toklász gyakran hártyás, pergamen szerű. A külső toklász az elemi virágzat/füzérke/ tengelyén, míg a belső toklász már magában a virágban, a virág tengelyén található. A két védelmet biztosító képződmény eltérő eredetű: a külső toklász fellevélből, a belső a leegyszerűsödött virágtakaró egyik lepellevélből fejlődött ki. A pelyvák és toklászok alakja, függelékei a fajok pontos elkülönítésében nélkülözhetetlenek.
Az egyes virágok közepén a termő található, csúcsán a szélbeporzáshoz alkalmazkodott, hosszan kinyúló és gyakran fésűs bibével. A termő alatt erednek a porzók, számuk három az esetek többségében /ritkán vannak eltérések/. A porzók alatt található a lepel redukált maradványa, a két lepelserte /lodicula/. A lodicula feladata a toklászok szétfeszítése, lehetővé téve, hogy az ivarlevelek kinyúlhassanak a virágból.
A sásfélék virágai a pázsitfüvek virágainál még egyszerűbbek és mindig egyivarúak. A hazai sás fajok egy kivétellel/Carex davalliana/ egylakiak, vagyis a porzós és a termős virágaik azonos egyedeken fordulnak elő. A virágok itt is füzérke egységekbe rendeződnek Minden egyes virág tövében egy fellevelet találunk, melyet általában pelyvának nevezünk. A porzós virág a fellevél mellett még 3 porzót tartalmaz. A termős virág is rendkívül egyszerű: 2-3 ágú bibe és egyetlen kifejlett magkezdeményt tartalmazó a termést körülnövő murvalevéllel burkolt termő.
A sásvirágzat füzérkéi a bennük levő virágok ivari jellege alapján lehetnek homogének, a füzérkéket ekkor csak azonos egyivarú virágok építik fel. Ebben az esetben vagy csak termős vagy csak porzós virágok vannak egy füzérkében. A termős és a porzós füzérke alakja, mérete markánsan eltérő, a növény virágzata kinézetre nagyon eltérő, különböző füzérkékből épül fel: heterostachyus. Ezekben az összetett virágzatokban a női füzérkék alul vannak vastagok és rövidek, míg a porzósok csúcsi helyzetűek, vékonyak és hosszúak.
Ha ugyanazon fűzérkében porzós és termős virágok is vannak, akkor a részvirágzat vegyes virágú és minden füzérke hasonló kinézetű: homostachyus. A füzérkében a különböző ivarú virágok elkülönülnek és egymáshoz viszonyított helyzetük alapján két csoportjukat különböztetjük meg:
Felülporzós/androgynus, „androgin”, csúcsonporzós/ a virágzat, ha a porzós virágok a virágzati tengely csúcsán a női virágok csoportja felett helyezkednek el. Virágzáskor a feltűnő portokok alapján ez egyszerűen felismerhető, később, mikor növény elvirágzott és a portokok lehullnak, egy ideig még a porzószálak jól azonosíthatók.
Az alulporzós /gynecandricus, „ginandrikus”, tövénporzós/ virágoknál a fentiekkei ellentétben a porzós virágok a füzérke tengely alsó részén, annak tövénél helyezkednek el. A Hyparrhenae sás csoport fajainál a porzós virágok a mindkét nemű virágokat együtt tartalmazó un váltivarú füzérkék alsó részén helyezkednek el.